Kudlik Júlia

Szvorák Katalin (Báló József felvételei)

A hanganyagot azzal a küldetéssel állították össze, hogy a szeretetet szóban és énekben juttassák el az emberek lelkébe. A korongon Kudlik Júlia saját gondolatai hangzanak el a szeretetről egyházi és világi megközelítésben, és ehhez kapcsolódnak Szvorák Katalin dalai. Közös hitvallásuk reményt keltő örömüzenet, hiszen a megfáradtaknak megnyugvást, a keresőknek válaszokat ad. Bizonyára sokan gondolják, hogy a mai manipulált világban nehéz szeretetet közvetíteni, vagy bármiféle értéket őrizni és továbbörökíteni, mégsem lehetetlen, hiszen nekik sikerült. A műsort azért viszik el a határon túli magyarlakta területekre is, mert fontos számukra, hogy erősítsék az összetartozást. A törökbecsei bemutatkozás után a következőket nyilatkozták:

— Több száz éves dallamok csendülnek fel, egyházi, világi énekek, melyekből mindenféle emberi érzelem, az öröm, a magány s a bánat is megszólal. A mai világban rá kell jönnünk, hogy nincs más út előttünk, mint az, amely kétezer évvel ezelőtt is volt: a szeretet útja. Ezt valahol elvesztettük, s ha nem találunk rá, akkor mi is elveszünk. Ennek nem kell így történnie, hiszen rajtunk, embereken áll, hogy merre fordulunk, melyik úton járunk, és mit teszünk. Ha az emberek többet énekelnének, akkor a közösségek is jobban megmaradnának. A dalolás a falusi közösségben régen mindennapos tevékenység volt. Az emberi életet — a születéstől a halálig — végigkísérte a dal, és benne mindenre megvolt a gyógyír.

A dalokban nagy életbölcsességek vannak. Akik ránk hagyták őket, azok a természet nyelvét is ismerték, megértették és használták. A mai kor embere sajnos nem megérteni, hanem győzni és fogyasztani akar. A világban a legnagyobb gond a megértéssel és a nem megértéssel van. Ott tartunk, hogy az ember már saját magát sem érti, s mi erre próbáljuk ráirányítani a figyelmet. Az emberek kedvesen fogadtak bennünket, és látjuk, hogy nagy igény van itt, a szórványmagyarságban az ilyen előadásokra.