Hagyományos Krónikás karácsony című előadás részesei lehettünk álom havának (december) tizennyolcadik napján a főváros XIV. kerületében keresendő budapest-herminamezői Szentlélek-plébánia templomában.

Az est keretében Dévai Nagy Kamilla Liszt-, Bartók-, és Kazinczy-díjas érdemes művész és az általa alapított Krónikás Zenede diákjai mutatkoztak be. Népénekekkel, költőóriásaink (József Attila, Ady Endre…) megzenésített verseivel, musicalrészletekkel, az ünnepkörhöz szervesen kapcsolódó közkedvelt slágerekkel. Gitár és énekhangi szolgálattal — hangzásilag olykor csörgővel és furulyával is megerősítvén — méltatva az adventi várakozás ünnepi hangulatát.

„Íme az ajtónál állok és kopogtatok…” — mondja az igeszakasz (Jel 3,20), ám ezen halk, szinte nesztelen kopogtatás meghallásához belső elcsendesedésre is szükség van. Ez volt a vezérmottó. Nemcsak Kamilla tanárnőé is, akit az Isten meghagyott, illetve lelkes növendékeié, akik közül a legfiatalabb legényke mindössze két hónappal ezelőtt zárkózott fel a csapathoz, de minden jelenlevőé, akit eljött. A világ s benne a város különböző szegletéből kimozdulva. Végül megérkezve. Alkalmasint az eredetileg 1937. november 14-ére, az első kapavágásoktól számított tizenhárom és fél hónap leforgása alatt felépült neoromán stílusú templomba, melynek terveit Petrovácz Gyula (1877—1953) óbecsei származású építészmérnök készítette el.

Apropó: tervek! Dévai Nagy Kamilla álmai között egy könyvbemutatóval egybekötött délvidéki/vajdasági koncertkörút is szerepel a közeljövőben. Mindezt legutóbbi üzenetváltásunk alkalmával említette.

„Az ünnep Isten ajándéka. Mint a többi nap. S arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert.” (Wass Albert)

Fotóink a helyszínen készültek.