Gulyás Gergely beszédében 1848-ról azt mondta, hogy az üzenete ma sem vesztett az erejéből. A jogegyenlőséget, a közteherviselést, a szabad sajtót és a népképviseletet olyan alapoknak nevezte, amelyekből ma is meg lehet ítélni, milyen állapotban van egy ország szabadsága. Nemcsak az országos történésekről beszélt, hanem a délvidéki vonatkozásokról is: felidézte, hogy a forradalom híre három nappal később jutott el Szabadkára, és a kaponyai csatáról is szólt, mely a térség további sorsára is hatással volt.

„A nemzet egysége nem földi határok kérdése” — mondta a miniszter. Ezzel arra utalt, hogy az anyaország felelőssége a határon túli magyar közösségek iránt a történelmi fordulatok után sem szűnt meg. Azt is hangsúlyozta, hogy a nemzeti összetartozás gondolata nem irányul más népek ellen. Szerinte a térség népei kölcsönösen gazdagíthatják egymást, és ebben a szemléletben különös jelentősége van annak, hogy a szerb állam az elmúlt másfél évtizedben megértette ezt a logikát.

Gulyás Gergely Magyarország és Szerbia kapcsolatára kitérve arról beszélt, hogy a kölcsönös megbocsátás és a megbékélés talaján valódi együttműködés jött létre a két ország között. Ebben külön szerepet tulajdonított a Vajdasági Magyar Szövetségnek és néhai elnökének, Pásztor Istvánnak. A beszéd végén már tágabb közép-európai összefüggésbe helyezte a megmaradás kérdését: a méltányosságot, a türelmet és az együttműködés keresését nevezte azoknak az értékeknek, amelyekre ma is szükség van. Úgy fogalmazott, a meddő szembenállás helyett szövetségeket kell keresni, mert csak így lehet megőrizni a szabadságot és a szuverenitást.

Dr. Pásztor Bálint beszédében szintén 1848 örökségéből indult ki, de nagyobb hangsúlyt kapott a jelen. Elmondta, hogy ez volt az utolsó március 15-ei központi ünnepség a Jadran Színpadon, hiszen a felújított színház átadása után a következő években már az új helyszínen tarthatják meg az ünnepséget.

A VMSZ elnöke arról beszélt, hogy 1848 hősei a törvényes rendért, a polgári átalakulásért és a nemzeti önbecsülésért küzdöttek, és ennek a példának ma is súlya van. Kiemelte, hogy a szabadság csak akkor ér valamit, ha a közösség élni tud vele, dolgozni, gyarapodni, gyermeket nevelni és otthont teremteni a szülőföldön. Beszédében többször visszatért arra, hogy a vajdasági magyar közösség számára a józanság, az intézményekben végzett munka és a kiszámíthatóság fontosabb, mint a politikai hangoskodás.

Ezzel összefüggésben konkrét eredményeket is említett. Szólt a kétnyelvű útirányjelző táblákról, a megválasztott magyar alkotmánybíróról, a tankönyvtörvényről, valamint arról, hogy a magyar osztályok a törvényes minimum alatti létszámmal is elindulhatnak. Kiemelte, hogy a Prosperitati-pályázatok iránt továbbra is nagy az érdeklődés, és elkészült a második vajdasági magyar gazdaságfejlesztési stratégia is, mely 2026 és 2033 között jelöl ki irányokat. Hangsúlyosan kiemelte: „Semmiféle formában nem tudjuk támogatni a sorkatonaság visszaállítását Szerbiában.”

Pásztor Bálint beszédében szó volt a magyar—szerb történelmi megbékélésről is. A közös főhajtásokat, a parlamenti deklarációt és a kollektív bűnösség elvének kivezetését olyan lépéseknek nevezte, amelyek tisztább jövőt teremthetnek a következő nemzedékek számára. A közösség jövőjét továbbra is az intézményépítésben, az oktatásban, az együttműködésben és a helyben való boldogulásban jelölte meg.

Az ünnepség a Szabadság—Harc című alkalmi műsorral zárult, melyet Juhász Gábor rendezett, a koreográfiát pedig Brezovszki Roland készítette. Az est végén a jelenlévők közösen énekelték el a Szózatot.