A címben feltüntetett mottóval szervezték meg Muzslyán, az Emmausz fiúkollégiumban a Délvidéki Háló és a szegedi KatHáz közös európai uniós pályázatának első vajdasági programját, amely az EUNITY (IPA határon átnyúló együttműködési programsorozat) első szerbiai eseménye volt és az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg.
A szerbiai Háló Egyesület 2008 és 2010 között feltérképezte az elérhető katolikus (keresztény) közösségeket, felkereste azok vezetőit, adatbázist készített 250 közösségről, húsznak a vezetőjével mélyinterjú is készült a munkájukról, tagságukról és tevékenységükről. A háromnapos képzésnek mintegy negyven vajdasági részvevője volt, Magyarkanizsa, Ada, Zenta, Orom, Csóka, Padé, Nagykikinda, Szanád, Törökbecse, Muzslya, Nagybecskerek, Nezsény plébániaközösségének képviselői. A műhelymunkát a budapesti Háló Közösségi Műhely munkatársai - Bayer Róbert, Bittsánszky Lotti, Gaga Zsuzsa, Juhász Bálint, Juhászné Bucsek Mária, Koncz András - vezették.
Az eseményről a szanádi Sztefanovity Beáta a következőket mondta:
- Örülök annak, hogy ezen a tréningen alkalmam volt megismerni a környékemen levő kisközösségek vezetőit és segítőit. Nagy hatással volt rám, ahogy megosztották velünk a tapasztalataikat. Kedvet, ötleteket, biztatást kaptam. A műhelymunkák vidám hangulatban teltek, tanultunk, imádkoztunk és közösségfejlesztő játékokat játszottunk. Szükségét érzem annak, hogy rendszeresen legyenek kisközösség-vezetői képzések, mert az ilyen családias légkör megerősíti a délvidéki kisközösségeket.
A nagybecskereki leánykollégiumban volontőrként tevékenykedő Harmat Katalin így nyilatkozott:
- A hétvége központi gondolata a Szentatyának azon az elképzelésén alapult, miszerint az egyház személyes arcát a kisközösségek alkotják, ezért nagyon fontos elemei az egyház életének. Nagyon egyetértek ezzel a gondolattal, mert az egyház kisközösségek nélkül valóban személytelen. A kisközösség az, ahol ismernek, személyesen megszólítanak, amelyen keresztül szeret az egyház, és én is szerethetem az egyházat, vagyis azt, ami megtart.
Nagyon sokat tanultam ezen a hétvégén a kisközösségekről. Hallhattam a különféle falvakból, városokból érkező vezetők, tagok és keresők élményeit, tapasztalatait, meglátásait, örömeit és küzdelmeit, de a nehézségeit is. Ez a tapasztalatcsere megerősítette bennem azt a gondolatot, amiben már eddig is hittem: nagy szükség van a kisközösségekre az egyházban.
Különféle témákkal foglalkoztunk, interaktívan, saját élményeken keresztül tanultunk. Szóba került, milyen a jó közösségvezető, milyen szerepek vannak a közösségben, milyen a jó csoportfoglalkozás. Rengeteg ötletet és gyakorlati tanácsot kaptunk, hogy hazatérve felfrissítsük a közösségi életünket, új lendülettel kapcsolódjunk be a csoport életébe.
Önmagamról is sokat megtanultam, és értékes visszajelzéseket kaptam a részvevőktől. Volt egy olyan feladat, amikor cédulákra írt közösségi feladatokkal ajándékoztuk meg egymást. Különleges élmény volt megtapasztalni, milyennek látnak engem a többiek, és milyen szerepeket bíznának rám egy közösségben. A különféle feladatok és imák, kérdések magként hullottak a lelkembe a programok során. Lelki mélységeket is érintettünk. Különösen vasárnap, amikor csoportokra oszlottunk, és igazi kisközösségi összejöveteleket tartottunk. A mi csapatunkban az aznapi evangéliumot dolgoztuk fel. ,,Látni akarjuk az Urat!' - kérték a görögök Fülöptől. Mi elgondolkodtunk rajta, milyen számunkra a Megváltó, majd bemutattuk egymásnak Jézust. Igazán őszinte és bizalmas légkör volt a csoportban, így meg tudtunk nyílni egymás előtt. Nagyon sok mindent előhozott belőlem ez a beszélgetés, amin tovább gondolkodhatom, a közösséggel, de az életem sok más területével kapcsolatban is.
A Budapestről érkezett trénerek profi munkát végeztek. Nagyon jól együttműködtek, egymás között felosztották a feladatokat, megszerveztek mindent, de az igényeinkre is odafigyeltek. Mindenkit személyesen megszólítottak, a nevünket hamar megtanulták. Jó példát mutattak vezetésből és szolgálatból egyaránt. Ezek mind olyan apróságnak tűnő mozzanatok voltak, amelyek nagyban hozzájárultak a program sikeréhez, hogy mindannyian elégedetten és feltöltekezve térjünk haza.
A hétvége legszebb élményét számomra a személyes találkozások adták. Hasonló gondolkodású fiatalokkal lehettem együtt jó hangulatban. Sokat beszélgettünk. Ez volt számomra a legnagyobb ajándék.