Korhecz hangsúlyozza: a Magyar Mozgalom kinyújtott keze mindenki irányába a mai napig a levegőben lóg, hiszen a közösség érdeke minden mást felülír. Az MM még a nyílt nyomásgyakorlást, lejáratási kampányt is hajlandó tolerálni annak érdekében, hogy a közösség esélyt kapjon, hiszen nagyon sok szempontból a vajdasági magyarság válságban van. A gondok ellenére a VMSZ továbbra is egy rózsaszín valóságot festve úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

* 2014-ben a Magyar Nemzeti Tanács elnöke többször is elmondta, hogy megbízatása végén politikai nyugdíjba vonul. Úgy tűnik, hogy ezt a döntését felülbírálta. Miért?

— Ha valaki figyelmesen végigolvasta mindazt, amit a mandátumom végén nyilatkoztam, az előtt világos, hogy nem azt mondtam, hogy a közéletből vonulok vissza, hanem hogy a továbbiakban nem vállalok semmilyen politikai tisztséget. Már akkor is azt állítottam, hogy egy ember, akit a közösség és a közélet olyan mértékben foglalkoztat, mint engem, az nem mehet úgy politikai nyugdíjba, hogy teljesen passzív, érzéketlen marad a közösségi ügyek iránt. Miután bejelentettem a visszavonulásomat, viszonylag rövid idő alatt számomra elképzelhetetlen változások következtek be. Az előzetes megbeszéléseket felrúgva Lovas Ildikó és Pásztor István az MNT Közigazgatási Hivatala szakembereinek a felét az utcára tette. Ez egy olyan cselekedet volt, amelyre én nem voltam felkészülve. Kitűnő szakembereket — akik a Magyar Összefogás színeiben kampányoltak — egyéni szeszélyből vagy valamilyen rövid távú hatalmi megfontolásból az utcára küldtek. Jómagam ezt elképzelhetetlennek tartottam, mint ahogy azt is, hogy a legjobb MNT-s programokat egyáltalán nem vagy lebutítva viszik majd tovább. Az ember képzeletének a saját személyisége szab határt, a történetet racionálisan szemléltem, és úgy véltem, hogy a VMSZ alapérdeke az, hogy a sikeres programokat folytassa. Nem ez történt. Voltak olyan elemei ennek a történetnek, amelyeket én alulbecsültem, rövid időn belül egyértelművé vált, hogy Korhecz Tamás holdudvarának a leépítése minden másnál fontosabb. Jómagam ilyesmire sosem lettem volna képes, ezért ezt a forgatókönyvet elképzelhetetlennek tartottam. Amikor mindezzel szembesülnöm kellett, úgy véltem, bűn lenne, ha tétlenül szemlélném a történéseket. Természetes, hogy részben felül kellett vizsgálnom korábbi döntésemet, ez volt az emberi kötelességem is egyúttal.

* Egy civil mozgalomról az embernek nem a választásokon való indulás jut először eszébe. A Magyar Mozgalom nagy valószínűséggel mégis elindul a tavaszi választásokon. Miért?

— Visszapörgetném az idő kerekét egészen augusztus 20-áig, addig a dátumig, amikor a Magyar Mozgalom megalakult. Azon a napon nagyon világosan megfogalmaztuk, hogy szervezetünk milyen törekvések mentén alakul meg, és mit tűz ki zászlajára alapcélul. Azt mondtuk, hogy minden erőnkkel, minden törvényes és elfogadható eszközzel a közéletünk normalitását kívánjuk visszaállítani. Egy olyan közéletet akarunk megteremteni, amelyet nem a megosztottság, a kirekesztés, a félelem, a pártalapú foglalkoztatás, a korrupció, a kontraszelekció és a klientúraépítés jellemez, hanem olyat, amelyben mindenkinek, aki tenni kíván a szülőföldön való boldogulásért, helye van. Nagyon különböző eszközökkel akartuk ezt elérni: erőteljes nyilvános fellépéssel, különböző, újszerű dialógusformákon, a sajtó pluralitásán, az emberekben meglevő kreativitás felszabadításán, a félelem száműzésén keresztül. De elsősorban dialógust szerettünk volna kezdeni azokkal, akik ma a meghatározói a vajdasági magyar közéletnek. A legutóbbi választásokon elért eredmények alapján Pásztor István, illetve a VMSZ csúcsvezetése életünk minden területén döntő befolyással bír. Egyértelmű, hogy a címzettek ők voltak, hozzájuk akartuk volna eljuttatni javaslatainkat, elképzeléseinket. Baráti kezet nyújtottunk a VMSZ felé. Mi nem előre elkészített recepteket kívántunk volna adni a pártnak. Léteznek problémák, és ezeknek a közös erővel való megoldásán kívántunk volna együttműködni. Azt a szellemi kapacitást, amelyet az MM tagjai birtokolnak, úgyszólván ingyen és bérmentve ennek a szolgálatába akartuk állítani. A Vajdasági Magyar Szövetség sajnos az első naptól kezdve a hatalmára, illetve a befolyására nézve ellenséges szervezetként élt meg bennünket, és folyamatosan elzárkózott mindennemű párbeszédtől. A VMSZ egy rózsaszín valóságot festve úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben volna, a vajdasági magyar közösség dolgai jó irányba haladnának, és a párt sem követett volna el semmilyen mulasztást, azaz úgy tett, mintha minden döntés kifogástalan lett volna. Mintha sem az MNT, sem a szabadkai Népszínház, sem a Szabadkai Rádió körül nem lettek voltak gondok. Vagyis úgy gondolta, hogy a megosztó és a mindent felforgató Magyar Mozgalommal nincs miről tárgyalni. Mi azután sem sértődtünk meg, hogy a VMSZ nyíltan, a legváltozatosabb eszközökkel kezdte üldözni a mozgalom alapítóit. Ennek ellenére a kinyújtott kezünk még most is ott lóg a levegőben. Ezzel azt akarjuk bizonyítani, mi komolyan gondoljuk, hogy a közösség érdekében „nyelni” kell, úgyhogy még ezt a nyílt nyomásgyakorlást, illetve lejáratási kampányt is hajlandóak vagyunk tolerálni annak érdekében, hogy a közösségnek esélyt adjunk. A vajdasági magyar közösség egy demográfiai katasztrófa kellős közepén van: a nagyon alacsony születésszám egy rég nem látott elvándorlással párosul. Ráadásul közösségünk reményvesztett, hihetetlenül sötét jövőképe van. Az MM azt gondolja, hogy ezen közösen tudunk változtatni, de a változtatáshoz mindenkire szükség van. Mindezt persze nem lehet egy varázspálcával egyszerre megoldani, de ha sokan felismerjük a gondokat, és eldöntjük, hogy változtatunk, akkor van kiút. Ez nem egy lehetetlen vállalkozás. A Magyar Mozgalom válasza a problémákra, hogy közösen, összefogva kievickélhetünk ebből a mocsárból. Sajnos oda kerültünk, hogy akik velünk együtt a legtöbbet tehetnének azért, hogy ez másként legyen, azok izomból próbálják meg fenntartani azt a látszatot, hogy minden úgy jó, ahogy van. Mindezek után úgy ítéltük meg, annak érdekében, hogy érdemben hozzájárulhassunk a pozitív irányú változásokhoz, hogy valamilyen formában megjelenjünk választási lehetőségként — akár helyi szinten is —, arra van szükség, hogy adott esetben elinduljunk a választásokon.

* Nem tudnám egy szuszra felsorolni mindazt, amivel a Magyar Mozgalmat illették. Talán a leggyakoribb kifejezések a balliberális, a demokratabérenc, illetve a Soros György által támogatott. Ki támogatja a Magyar Mozgalmat?

— A mozgalmat a tagsága támogatja, és ezt büszkén, de szomorúan állapítom meg. Büszkén, mert ez azt jelenti, hogy ez egy autentikus, senki által nem kreált szervezet, mely valódi elégedetlenségen és valódi tenni akaráson alapul. Szomorú pedig azért vagyok, mert borzasztóan nehéz működni és életben maradni. A politikai térfél többi részvevőéhez képest mi egy koldusszegény szervezet vagyunk, és ennek a hátrányát naponta megéljük. De ez mégsem lep meg bennünket, hiszen amikor megalakultunk, tudtuk, hogy senki sem áll mögöttünk. Ezen csak egyvalami változtathat, nevezetesen az, ha az emberek bennünk látják a pozitív változások mozgatóját. Ha nem így látják, akkor is tiszta lesz a képlet, és természetesen azt is tudomásul vesszük. Ha az emberek azt mondják, hogy minden úgy jó, ahogy van, mi ezt tiszteletben tartjuk. És ez abban az esetben is igaz lesz, ha az MM nem vesz részt a választásokon.

* Aki közéleti szereplést vállal, az gyakran célkeresztbe kerül. Milyen szinten foglalkoztatja mindaz, ami ön ellen irányul?

— A kampányok egyszer befejeződnek. A politikai vezetők egyszer eltűnnek a közéletből, és akik egy térségben élnek, azoknak holnap is egymás szemébe kell nézniük. Azt gondolom — és ehhez az elmúlt tizenöt évben tartottam magam —, mindig úgy viselkedtem, hogy bárkinek a szemébe tudjak nézni, ne kelljen lesütnöm a tekintetemet, és ne kelljen megélnem azt, hogy valaki leköp vagy felpofoz az utcán, mert egyszer tisztességtelen dolgot tettem. Akárhogy alakulnak is a dolgok, a Magyar Mozgalom senki ellen sem folytat lejárató ellenkampányt, annak ellenére sem, hogy — mint láthatjuk — a VMSZ zászlaja alatt már folyik egy lejárató kampány. Mi nem alacsonyodunk le erre a szintre. A mozgalom az érvek, a tények, az ötletei frissességével kíván majd kampányolni — ha egyáltalán részt vesz a választásokon. Azt gondolom, hogy a tényszerűség a hitelünk alapja. Ebből a szempontból bármi történik is, én mocskos, hazugságokon alapuló kampányban nem veszek részt. Azt javaslom mindenkinek, hogy ne mártsa méregbe a tőrét, mert ha így tesz, akkor valóban nincs visszaút.