A turulmadaras Zrínyi-emlékműnél - A szerző fotója

Miközben Lendvára, a külhoni magyar újságírók médiakonferenciájára tartottunk, úgy suhantunk át Magyarországról Szlovéniába, hogy csak utólag kaptunk észbe: meg kellene állni és lefényképezni az üres határépületeket. Egészen jó érzés volt! De később, amikor Csáktornyára kirándult a csoport, a szlovén--horvát határon ismét megtapasztalhattuk, milyen ketreclakónak lenni. A szlovén közeg ugyanis nemcsak összeszedte és alaposan megnézte, de le is vitte az autóbuszról a nem uniós kollégák (Kárpátalja és Vajdaság) úti okmányait, miközben a többiek elegánsan csak a személyi igazolványukat mutatták fel.
A kis közjáték természetesen nem tudta elrontani a kedvünket, hiszen alig vártuk, hogy megérkezzünk a Zrínyiek ősi fészkébe. Előtte azonban megálltunk Szentilonán (Šenkovec), ahol családi házak, kertek gyűrűjében drótkerítéssel körbehatárolva magányos kápolna található. Mára ennyi maradt abból az egyetlen magyar alapítású pálos rendi kolostorból, rendházból, amelynek története a XIV. századig nyúlik vissza, a XVI--XVII. századi története pedig szintén a Zrínyi családhoz kapcsolódik. Onnan már valóban közel volt Csáktornya és a turulmadaras emlékmű, melynél nemcsak a kegyelet virágait helyeztük el, de főhajtással elénekeltük a magyar és a székely himnuszt is.
A 13. században épült vár többek között arról is híres, hogy Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér itt írta a Szigeti veszedelem című művét, és itt hunyt el vadászat közben, amikor egy vadkan súlyosan megsebezte. Napjainkban ezek az ódon falak a Muraközi Múzeumot rejtik.
Rövid horvátországi kiruccanásunk után Muraszombatra, a Szapáry-kastélyba tartottunk, amely napjainkban helytörténeti múzeum és kulturális centrum. A látogatóknak szánt összeállítás Muravidék történetét, néprajzát és művelődéstörténetét mutatja be -- elsősorban szlovén szemmel, mint ahogyan Csáktornyán is inkább horvátnak tartják a Zrínyieket.
A bántornyai (Turnišče) gótikus templomba 1383 körül festett faliképeket Aquila János. A freskó legfelső rétege a Szent László-legenda legteljesebb, másutt nem ábrázolt jelenetekkel kiegészített változata, mely meglehetősen jó állapotban maradt fenn.
Dobronakon egy egészen más jellegű látnivalót csodáltunk meg, az Ocean Orchids nevű kertészetet, amely Közép-Európa egyetlen orchideatermesztő vállalkozása. Az egyre nagyobb érdeklődésre való tekintettel nemrégiben trópusi kertet alakítottak ki, melyben a kávétól a vanílián és a borson át az ananászig számtalan, ezen az éghajlaton szokatlan növény él.
A hatalmas üvegcsarnokból jó néhány cserép színpompás virág vándorolt az autóbuszunkba, mások viszont inkább a Hancsik család pincéjében elköltött fenséges ebéd után vásárolt házi készítésű tökmagolajjal, tökkompóttal és vágott zsírral súlyosbították a csomagjukat. De ha már a vendéglátó-ipari létesítményeknél tartunk, akkor ebből a beszámolóból nem maradhat ki a Cuk család borháza sem. És a Hadik vére nevet viselő vörösbor. Ez a Hadik azonban nem András, hanem Mihály és 1603-ban esett el a törökökkel vívott lendvai csatában. Mumifikálódott testét a Szentháromság kápolnában nézhetik meg az érdeklődők.