A Gyökerek Táboron határon túli, szociális vagy nyelvi szempontból hátrányos helyzetű, tizenegy—tizenöt éves, magyar gyerekek ingyenes táboroztatása értendő. Olyanoké, akiknek másképp nem lenne lehetőségük Magyarországra látogatni.

A Junior Prima díjas, anyaországi rendezvény létezéséről, morális céljairól, illetve mottójáról („Tegyetek jót, mert tudtok!”) legutóbb 2019 nyarán készíthettünk részben helyszíni beszámolót, midőn a déli végeket Törökbecse, Beodra és Töröktopolya gyerkőcei képviselték. Az idén öt padéi, négy szenttamási és két törökbecsei gyermek alkotta a delegációt, akiket Micsik Béla törökbecsei hitoktató, a visegrádi Szent György Lovagrend lovagja és neje, Torjai Zita Katalin kísértek fel a magyar metropoliszba, majd szükség szerint gardérozták őket a tábor idején.

A padéi, szenttamási és törökbecsei gyermekek a kísérőikkel

— Igyekeztünk az alapkövetelményeknek eleget tenni a meghívásoknál. Két-két szülőértekezlet után megbeszéltük az okmányok elkészítését, valamint a gyakorlati oldalait az odautazásnak és az ottlétnek, a gyerekekkel meg elkészítettünk egy kis alkalmi műsort, egyfajta Ki mit tud? alapon — vázolta fel a lényeget kérdéseimre megküldött válaszlevelében Béla rendtestvérem visszaérkezésük másnapján. Elmondása szerint akárcsak oda-, visszafelé is tömény kalandtúra volt utazásuk, lévén a kiindulópont és a célpontul megjelölt Budapest, Nyugati pályaudvar között kétszer is át kellett szállniuk. Először az „Uzsgyi”-ra, majd az IC-re. Cuccostul-mindenestül. Időközben pedig, s erre a nyitókép a bizonyíték, protokollfotót is készítettek… Pontosabban: készíthettem róluk. Szabadkán, a 4-es vágány mellett. — A gyerekek nagyon rendesek voltak, lelkesek, segítőkészek, szeretni valók — összegzett a levél írója. — Minden játékban, és valóban rengeteget játszottak, maximálisan odatették magukat. Igyekeztek senkinek sem a terhére lenni, ami egyszerre lett nemcsak hatalmas kihívás, de végül teljesítmény is számukra, hiszen ez már AZ a serdülő korosztály, amikor a viselkedési rigolyák nagyon is aktívak. Volt sok kacagás, nevetés, búcsúzáskor meg itt-ott súlyos könnycseppek is kicsordultak. És igenis: nem volt nehéz dolgozni velük! Hálás vagyok a szervezőknek ezért az alkalomért is. Ha nem tévedtem el a számolásban, akkor nekem ez már a hetedik Gyökerek Táborom volt. Végül a szülőknek is köszönöm az építő jellegű viszonyulásukat, miképpen azt is, hogy gyermekeiket ilyen jókká nevelték. Isten fizesse meg mindenkinek!

A Gyökerek Tábor projektum a 2003. évi elrajtolása óta rendíthetetlenül hű maradt eredeti küldetéséhez: felfedezni közös, magyar gyökereinket Magyarország és a határain túli régiók történelmének és kultúrájának megismerése által, segíteni a határon túli közösségek alakulását, illetve a jezsuita szellemiség jegyében egy szeretetteljes közösségben megtapasztaltatni a feltétlen el- és befogadás semmi mással nem pótolható örömét. A vonatkozó statisztikai adatok tanúsága szerint (külső hivatkozás: www.gyokerektabor.hu), az eddigi Gyökerek Tábor összesen több mint 670 gyereknek nyújtott ingyenes nyaralást, a Kárpát-haza 55 településéről. 

Összhangban a modern kor követelményeivel és műszaki-informatikai lehetőségeivel az idei, sorrendben 21. táborozás főbb mozzanataiba az otthoniak és a külsősök is naprakész betekintést kaphattak. Vizuális és lexikális naplójegyzetek által kísérve végig a délvidéki, kárpátaljai és erdélyi gyerekcsoportok összetalálkozását, illetve a megannyi értéket őrző/képviselő budapesti és vidéki (Tihany, Esztergom, Visegrád) érintőpontok közös bejárását, ízlelgetését.

A Gyökerek Tábor logója