Noha az úgynevezett istállószemlét már korábban — egy pécsi cserediákprogram debellácsi „visszavágóján” — megtettük a szőlősori mintagazdaságban, a helyszíni riportunkat kerek egésszé formáló beszélgetésre csak hónapokkal később került sor.

A gazdálkodási történet lényegében egy községbéli lábbelikészítő társadalmi vállalat vajúdó privatizálásának idején kezdődött. Akkor kérette át magát Samu bácsi sok-sok, becsülettel „lehúzott” szolgálati év után a biróra, vagyis a munkaközvetítőbe. Ezután hamarosan a kötelező újratervezés következett. Alaposan átgondolva az elképzelt új életformát, valamint a hozzá szervesen kapcsolódó (mellék)tevékenységek hogyanját és mikéntjét.

— Én személy szerint korábban is az állattenyésztésben láttam a jövőt. Mert, bár egyre kevesebb rajta a kereset, az értékesített hízómarhákért kapott összeget mindig egyben vehettük át, a kapott pénzzel pedig tudunk forgolódni. Igen, a váltás előtt is rendszeresen tartottunk hét-nyolc hízóbikát. A karámban lévő állatok etetését, itatását és almozását munkaviszony mellett is el tudtuk végezni. Mivel személyi jövedelmünk fedezte a konyha és a családi háztartásunk egyéb szükségleteinek költségeit, a jószágtartásból befolyó pénzt családi gazdaságunk bővítésére, illetve termelőeszközeink korszerűsítésére fordíthattuk.

A meglévő belterjes gazdálkodás még hatékonyabbá tétele valójában a család itthon- és egyben tartásának szándékát is magában foglalta Szolnokiéknál. Samu bácsi merész elképzelésének helyénvalóságát végül maga az idő is igazolta. A külföld hívásának, valamint az odakint megvalósítható jobb élet- és munkafeltételekről érkező visszajelzések nyomán ébredező csábításoknak persze egyáltalán nem könnyű ellenállni. Mi több, anyagilag viszonylag rendezett körülmények között sem!

— Az ilyen jellegű csábítások időről időre családunkba is beköszönnek. Viszont ellensúlyozza mindezt az együttlét, a közös akaraton alapuló munka és a meghitt családi hangulat. Az elvégzett munka után járó jövedelmet ugyancsak közös megegyezés alapján osztjuk el. A fiatal generációnak gyakran merészebb ötletei vannak, mint nekünk, tapasztaltabb idősebbeknek. Emellett a naponta elvégzett feladatok súlya sem mérhető le azon a bizonyos patikamérlegen. Toleranciával sokkal többre jutunk rövid és hosszú távon egyaránt. Bármikor, amikor fontos kérdések merülnek fel, például hogyan is folytassuk, mibe invesztáljunk vagy mit hagyjunk el, családi gazdaságunk minden felnőtt tagja szabadon elmondja a véleményét. Az ilyenkor elhangzó ötletekből és meglátásokból alakul ki végül, gyakran szinte spontánul, az a döntés, amelynek kimondási/jóváhagyási joga változatlanul engem mint rangidős társgazdát és családfőt illet meg. Őszintén? A teendők többségének (meg)szervezését már régen teljesen átengedtem a fiataloknak. A háttérben viszont továbbra is jelen vagyok. Leginkább csendes megfigyelőként, aki csak akkor emeli fel szavát — olyankor viszont igen határozottan —, amikor az ötletadók pillanatnyi határozatlansága jelentős veszteségeket okozhatna családi gazdaságunknak. Bármiről legyen is szó. Büszkén és örömmel mondom, efféle véleményemet a családom mindmáig elfogadja.

A szerző felvételei

Samu bácsi és családja lényegében egy lehetetlen időszakban kezdte meg mintagazdaságuk fölfejlesztését. A szerencse és az áldás azonban köztudomásúan mindig pártfogója volt a bátraknak. Noha a befektetett munka eleinte még alapfokon sem térült meg igazán, a Szolnoki-farmon napjainkban a család kezdetektől életképes lendületének ékes eredményeképp nyolcvan körül mozog a hús- és tejtermelésre nemesített szarvasmarhák száma.

— A fejőstehenek tartása felé a ha nem csurran, csöppen elv alapján „nyitottunk”. A napi, kisebb tételű kiadásokat a tejpénzből tudjuk lefödni, ehhez viszont elsősorban a fejősteheneink számát kellett mielőbb optimálisra növelni. Reálisan nézve, az üzemi tejtermelés jelen pillanatban akkor tekinthető gazdaságosnak, ha a farmról a tejgyár, esetünkben a belgrádi IMLEK begyűjtője naponta legalább 500 liter tejet át tud venni.

Noha a szerződésbe foglalt tejtermelési kötelezettségeiket a meglévőnél valamivel kisebb jószágállománnyal is tudják teljesíteni, Samu bácsiék farmján is vannak úgynevezett tartalék fejőstehenek. Mert időnként a gazdának nemcsak az elapasztással kell számolnia, de az esetleges betegségekkel is, ami szintén termeléskiesést eredményez. A családi gazdaság terebélyesedése idővel külsős munkaerő(k) alkalmazását is megkövetelte.

— Állatállományunk számának felduzzasztása természetesen a jószágok takarmányozásának tételeit is jelentősen megnövelte. Legeltetni sohasem legeltettünk, a takarmányozás alapanyagait viszont — amit csak lehetséges — önállóan állítjuk elő a saját, illetve a haszonbérbe vett állami parcellákon. A napi, de főleg a szezonális jellegű feladatokat tehát, csupán önerőre támaszkodva, már nem tudjuk elvégezni. Megfelelő segédmunkást lelni is sajnos egyre nagyobb és reménytelenebbnek tűnő kihívás — hallottuk a gazdától.