Hétfőn a Századfordító magyarok sorozat Illyés Gyuláról készült epizódját találom érdekesnek. Talán azért, mert nemrég készítettünk egy portréfilmet Borbándi Gyuláról, a sokáig Münchenben élt újságíróról. Borbándi emigrációja előtt a Nemzeti Parasztpárt tagjaként szoros kapcsolatban állt Illyéssel, akinek a személye nagy hatást gyakorolt a politikusra (Duna 23.05).
Kedden a Holokauszt-emléknapon a Jó estét, Wallenberg úr! című játékfilmre hívom fel a figyelmet. Az alkotás 1990-ben készült, s középpontjában a svéd diplomata munkássága áll. Wallenberg sorsáról csak találgatások vannak, de a közmédia kötelessége, hogy a híres filantróp életének legalább az ismert korszakait a nagyközönség elé tárja (Duna 22.55).
Szerdán este a Kultikont, a Duna kulturális magazinját ajánlom. Egy kicsit hazahúz a szívem, mert a szerdai napon általában én szerkesztek. Nagyon szeretem ezt a munkát, amivel nemcsak tanítok, de magam is sokat tanulok. Különösen kedvelem a színházi és a zenei témákat (Duna 22.35).
Pénteken ismét a történelem felé fordulok. Mint a bevezetőben is említettük, történelem szakon végeztem, s a múlt század áll legközelebb hozzám. A Rejtélyes XX. század, Kun Miklós összeállítása számos ismeretlen adattal gazdagítja a nézőt, és számomra is ismeretlen összefüggésekre világít rá (M1 22.45).
Pénteken egy ritka operacsemegén akadt meg a szemem. A Bartókon César Franck Stradella című operáját sugározzák Liége-ből, a zeneköltő szülővárosából. A magyar közönség leginkább Franck orgonadarabjait, d-moll szimfóniáját, kamarazenei műveit ismeri, most e befejezetlen operájával egészülhet ki a róla alkotott képünk.
A hétvégén két klasszikus magyar film érdekel. A nagyrozsdási eset egy álminiszter sztoriján keresztül nyújt görbe tükröt az ötvenes évek Magyarországáról (szombat, Duna 16.20), a Csodacsatár pedig az Aranycsapat nimbuszát növeli egy „játékosrablás” elképzelt történetével (vasárnap, Duna 12.55). Puskás Ferenc, Sinkovits Imre, Kiss Manyi, Páger Antal alakítása teszi emlékezetessé a ritkán játszott mozikat.