Magától értetődő és egészen természetes, hogy csakis és kizárólag a bűnösöknek lehet megbocsátani, megkegyelmezni. Minél nagyobb az elkövetett bűn, annál rangosabb helyről érkezik a kegyelem. Valamikor a királyok kiváltsága volt ez, ma a köztársasági elnökök, államelnökök gyakorolják. És teszik ezt nyilvánosan, általában megfelelő hírverés kíséretében. Ezt teszi most valószínűleg Tadiæ köztársasági elnök is, aki bejelentette: általános kegyelmet hirdet azok számára, akik szerb állampolgár létükre nem voltak hajlandók részt venni a délszláv testvérháborúban. A katonaság elől külföldre távoztak, és lövöldözés helyett egyetemre jártak, tanultak, esetleg dolgoztak, és pénzt kerestek.
Nem tudni pontosan, mi is a bűnük, de hogy bűnösek, az biztos. Különben haza mernének jönni vagy látogatni. Úgy látszik azonban, hogy a demokratikus rendszer is nehezen bocsát meg annak, aki a haza nevében nem hajlandó fegyvert fogni, akár egy kétes igazságú háborúban is. Most nekik fog állítólag megkegyelmezni Szerbia köztársasági elnöke, ami valóban nagy megkönnyebbülés és öröm lenne több százezer fiatal ember számára. Hozzávetőlegesen pontos adatok szerint ugyanis mintegy 240-250 ezer olyan szerbiai férfi tartózkodik külföldön, aki nem rendezte a haza iránti fegyveres kötelezettségeit. Tehát 240 ezer életerős fiatalember nem mer hazajönni és hazalátogatni, köztük legalább 10 ezer vajdasági magyar.
Miloševiæ bukása után hirdettek ugyan néhányszor halasztást, megértést, biztonságos hazalátogatást. A számítógépekbe táplált listák azonban maradtak, sőt Miloševiæ emberei is, itt-ott. Igaz, nem kötelező, de a határon az illetékesek akkor néznek bele ezekbe a listákba, amikor akarnak, és a hazalátogató fiatalember ebben az esetben a szülői ház helyett a rendőrségen vagy a kaszárnyában találja magát. Később esetleg elnézést is kérnek tőle, de a határon történt kellemetlenség emléke marad. És az elkövetkezőkben a katonaköteles fiatalok igyekeznek elkerülni hazájukat. Két év alatt csaknem 2500 hazalátogató fiatalt állítottak elő a határon. A hágai és a hazai börtönökben ennél jóval kevesebb bűnös van.
Tadiæ szerb köztársasági elnök reagálása és bejelentett általános kegyelme indokolt, hiszen, ahogyan ő mondta: Szerbia nem mondhat le 200 ezer életerős fiatalemberről. Lehetővé kell tenni számukra a bűntudat nélküli hazalátogatást, sőt, a végleges hazatérést is. Egyszóval: illik megkegyelmezni az ártatlanoknak - ha már arra nem vagyunk képesek, hogy elfogjuk, kiszolgáltassuk vagy elítéljük az igazi háborús bűnösöket.