„Amikor végleg eldőlt, hogy három számban tudok indulni, akkor azért elég merész álomnak tűnt, de az elmúlt hónapokban azt gondoltam, akár egy reális cél is lehet. Szerencsére minden összejött és sikerült" — nyilatkozta a magyar sajtó képviselőinek Kozák, aki egyesben, Szabó Gabriellával párosban, valamint a Csipes Tamarával és Fazekas-Zur Krisztinával kiegészült négyes tagjaként is aranyérmet szerzett 500 méteren.

A 29 éves versenyző elmondta: néha azért érezte a nyomást, különösen akkor, amikor közvetlenül a verseny előtt lebetegedett, ugyanakkor felszabadult attól, hogy a rajthoz nagyjából már egészségesen tudott odaállni.

Kozák az első női kajakos az olimpiák történetében, aki triplázott. A férfiak közül az új-zélandi Ian Ferguson hajtotta végre ezt a bravúrt — azaz, hogy egyesben, párosban és négyesben is nyert — 1984-ben, Los Angelesben. Mellette az orosz Vlagyimir Parfenovicsnak jött össze a triplázás, ő 1980-ban hazai környezetben K-1 500, valamint K-2 500 és 1000 méteren győzött.

„Nem szoktam különbséget tenni, hiszen minden pálya egy külön élmény, egy külön extázis"— válaszolta a kajakos arra a kérdésre, hogy melyik győzelmét emelné ki a három közül, egyúttal hozzátette, nem is a végső siker a legfontosabb.

„Nem az a lényeg, hogy itt nyertünk, hanem az út, a munka, amit eddig beletettünk, az sokkal fontosabb és jellemformálóbb, én pedig örülök neki, hogy ezt az utat végigjárhattam" — fogalmazott Kozák, persze megjegyezte, hogy nyilván akkor élvezi a legjobban az utat, ha annak van eredménye.

„Persze lehet, hogy gyengébb helyezésekkel picit csalódottak lennék, azonban én az elmúlt négy-öt évben mindent megtettem azért, hogy ezen az olimpián sikeres legyek.” — mondta.

Az immár ötszörös olimpiai bajnok klasszis hangsúlyozta, hogy természetesen voltak nehéz pillanatok a felkészülésben:

„Voltak olyan időre menések, amelyek rosszul sikerültek, olyan edzések, amik fájtak, amikor már a sírás kerülgetett. Amikor az edzés végén egyszerűen már nincs több erőd... De akkor is fel kell állni délután, és megint meg kell csinálni. Hogy mi visz ilyenkor tovább? Az, hogy most itt lehetek, a cél, amit kitűztünk magunk elé, amit el akartam érni" — mondta a kajakos, aki klubjának, az UTE-nek is köszönetet mondott, amiért lehetőséget adott neki arra, hogy párjával, Somogyi Bélával készülhet.

A következő célokkal kapcsolatban egyelőre csak annyit mondott, hogy a jövőben szeretne még feljebb kúszni az olimpiai éremszerzők listáján, ehhez azonban rengeteg edzésre és szerencsére lesz szüksége.

Azt mondta, most van egy kis ideje a pihenésre, de egyelőre nem tudja, szüksége lesz-e rá: „Valamiért most nem érzem azt, hogy a végletekig ki lettem volna passzírozva, egyszerűen élvezem, hogy itt lehetek, lehet, hogy pár nap múlva felveszem a futócipőt és elmegyek kocogni egyet. Persze lehet, hogy ez csak a nagy sikerek miatt van most így, ezek emocionálisan felemelik az embert, ami által sebezhetetlennek érzi magát. Mindenesetre egyelőre élvezem a mozgást.”

Kozák a jövő nemzedékének is üzent: „Ez egy nagyon szép sportág, élvezet mozogni a szabad levegőn. Bele kell ülni egy kajakba, és átérezni, milyen a vízen lenni, egyszerűen felemelő...”

---