Lassan kezdjük már számítgatni, hogy mennyibe került az árvíz elleni védekezés, a miniszterek és a kormány pedig fejcsóválva veri fogához a garast. A jelek szerint nagy ára lesz, de legalább kivédtük a nagyobb tragédiát. Érdekes azonban, hogy senki sem teszi fel a kérdést, mennyibe kerül Kosovo mind reménytelenebb megvédése: a küldöttség tagjainak több ezer eurós fizetése, a deviza-napidíjak a röpködés Belgrád és Bécs között, a százezer eurókkal fizetett, úgynevezett szaktanácsadók és egyéb kiadások? Azt azonban senki sem meri vagy akarja kimondani, hogy mindez sajnos talán felesleges. Természetesen ezt én sem teszem, feltehetnék viszont néhány kérdést, melyekről nem ártana legalább elgondolkodnunk.
Feltétlenül fel kellene figyelni arra, hogy milyen mércékkel és álláspontokkal felfegyverkezve ülnek asztalhoz a tárgyalófelek. Mi több, a kosovói albánok kijelentették, hogy ők nem is tárgyalni járnak Bécsbe, hanem csak azért, hogy megmondják, mi az ő álláspontjuk, amelyből természetesen nem engednek. Engem az egész arra emlékeztet, amikor két megkötött kutya csahol egymásra. Érzik, hogy semmit sem tehetnek, de legalább ,,mondják' a magukét. Számunkra, vajdasági magyar kisebbség számára különben fölöttébb érdekesek a szerb küldöttség mércéi és álláspontjai. Akár hisszük, akár nem, a szerb küldöttség az 1981-es kosovói népszámlálás alapján szeretne 19 szerb közösséget kiharcolni, a jelenlegi tényállás alapján viszont, a kosovói albánok legtöbb 6-7 szerb közösségbe egyeznének bele. Ahhoz is nagy merészség kellett, hogy még ott is önálló községet kérjenek, ahol alig 500 szerb él. Az albánok szerint a mérce legalább 5 ezer szerb kellene legyen.
Természetesen érdekes lenne tudni, milyen hangnemben tárgyalna velünk a szerb kormány küldöttsége, ha a vajdasági magyarság rukkolna ki ilyen javaslatokkal. Nem beszélve arról, hogy az 1981-es népszámlálás szerint még a vajdasági magyarok is jóval többen voltak. Vannak olyan községeink, mint például Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Óbecse, Topolya, Kishegyes vagy Szabadka meg még nagyon sok község, ahol 5000-nél jóval több magyar él. És most már, még a beavatatlan számára is világos és érthető, hogy némely vajdasági magyar pártok miért erőltetik azt az álláspontot, hogy: amilyen jogok a kosovói szerb kisebbségnek -- ugyanolyanok a vajdasági magyaroknak is. Mert ha a százezernyi kosovói szerb 6-7 önálló községet, illetve mini autonómiát kap, akkor ez legalább 8-10 vajdasági, magyar lakta községet is megilletne.
Azt pedig szinte nem akarom elhinni, hogy egy komoly szerb küldöttség az 1981-es kosovói népszámlálásra hivatkozik. Ennél viszont még hatásosabb lett volna, ha a kosovói népszámlálást Miloševiæ gazimestani beszéde alkalmával végzik, mert az volt az egyetlen nap, amikor a szerbek többségben voltak Kosovóban.