Az óbecsei Than Emlékházban az idő soha nem múlik tétlenül. Ezúttal december 20-án egy különleges műhelymunkát szerveztek, melynek fókuszában a kosárfonás állt. És bár eddig inkább gyermekeknek szerveztek hasonló programokat, most a felnőttek számára is elérhetővé tették ennek lehetőségét. A szervezőket is meglepte, hogy ugyanaz a program — némileg más szinten —, amely eddig a gyerekek számára nyújtott tanulási és szórakozási lehetőséget, ilyen népszerű volt a felnőttek körében.

— Eredetileg azért indítottuk el a műhelyeket, hogy a gyerekek egy számukra új, ma talán korszerűtlen, de őseink nyomát követő tevékenységet próbálhassanak ki, miközben szórakoznak, tanulnak, és közösségépítő élményeket szereznek — mesélte Horti Andrea, a Than Emlékház munkatársa.

A műhelymunka környezete ideális volt a koncentrált alkotáshoz: a terem világos, tágas és kellemesen meleg volt, ami hozzájárult a barátságos hangulathoz. A résztvevők között akadtak olyanok, akik ismerőseikkel érkeztek, de sokan egyedül jöttek, mégis hamar otthon érezték magukat. Az összetartozás érzése végig jelen volt, és ez a program egyik legnagyobb erőssége.

A műhelymunka során a felnőttek a kosárfonás alapjait sajátíthatták el: a vesszők vízbe áztatását, a szálak precíz fonását és a kosárformák kialakítását.

A hangulat rendkívül kellemes volt. Az egyik résztvevő mintha csak megérezte volna a lehetséges kérdést, az élményt így fogalmazta meg:

— Ez az énidőm. Itt most semmire nem kell gondolnom, csak arra, amivel egy-egy pillanatban foglalkozom. Olyan ez, mintha kilépnék a mindennapok rohanásából, minden eltűnne, az idő csak az enyém volna.

A műhelymunka vezetését egy fiatal óvónő, Gyurcsik Renáta vállalta, aki nemcsak a kosárfonás technikai részleteit osztotta meg a résztvevőkkel, hanem lelkesedésével és odaadásával igyekezett mindenkinek személyre szabott tanácsokat is adni. Komolyan vette a feladatot, látszott, hogy az a terve, hogy mindenki élvezze a tanulást — mondta egy másik résztvevő, közben a vesszőt tovább hajtogatva, kosárrá fonva.

Talán egyformán volt érdekes látni a dolgos kezeket, és a vesszők erdőjében figyelni a műhelymunka résztvevőinek igyekezetét. Volt, aki könnyedén és mosollyal az arcán dolgozott, egyszerűen élvezve a kreatív folyamatot, míg mások komolyan, precízen minél tökéletesebb munkát akartak végezni. Mindez jól tükrözte a tényt, hogy a kosárfonás nemcsak egy kézművesmesterség, hanem egy lehetőség is a nyugodt, koncentrált pillanatokra.

A rendezvény remek példája annak, hogy az ilyen típusú kézművesprogramokra is van igény, és bár sokan nem ismerték egymást a rendezvény előtt, a közös alkotás során gyorsan baráti légkör alakult ki. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy az ilyen jellegű rendezvények nemcsak a hagyományokat ápolják, hanem a közösségépítésben is segítenek.