— Évtizedekig mechanikus orgonánk volt — mondja Utcai Róbert csantavéri plébános. — Ez a hangszer elöregedett, de nemcsak emiatt volt már használhatatlan, hanem azért is, mert a templomban nem ideálisak a körülmények: télen nagyon hideg van, kemény mínuszokkal, nyáron pedig akár 30 fok is lehet bent. Ez végzetes egy mechanikus orgona esetében, a sípjai ugyanis nyáron megdagadnak, télen összezsugorodnak, és ezáltal lassan tönkre is mennek. Nyugaton más a helyzet, ott sokkal tovább bírja egy-egy ilyen hangszer, hiszen ott a templomokat télen fűtik, nyáron hűtik, így egy orgonának „csak” karbantartásra van szüksége, javításra nem.

A csantavéri viszont folyamatos javítgatásra szorult már hosszú évek óta, ami eddig több ezer euróba került. Ha teljesen rendbe szerették volna hozni, akkor több mint 60 000 eurót is rá kellett volna költeni. Mivel erre nem volt lehetőség, Paskó Csaba egyházmegyei zenei felelősként azt javasolta, vásároljanak új hangszert.

Borbély Zoltán orgonaművész az új hangszerrel

— Magyarországon rábukkantunk egy 6000 euróba kerülő, alig használt elektromos orgonára, mely Németországból lett behozva. Kihirdettem hát a templomban az embereknek, hogy jó lenne pénzt gyűjteni a megvásárlására. Ha összegyűlik a kívánt összeg, és addig senki más nem veszi meg a hangszert, elhoznánk. Rögtön a szentmise után jelentkezett egy hívő, hogy megelőlegezi a teljes összeget. Azt mondta, akár két évet is vár, hogy visszafizessem neki a pénzt az egyházközség nevében. Amikor viszont meghoztuk az orgonát, és a hívek látták, milyen szép, és milyen jól szól, négy hét alatt összegyűlt rá a pénz, így azonnal vissza tudtam fizetni az adósságot. Hát így került hozzánk a hangszer, azóta használjuk, és mindenki nagyon örül neki.

Mivel a régi orgona már csak a helyet foglalta, eltávolították, és ekkor merült fel az ötlet, hogy a teljes karzatot is renoválni kellene. Ennek a folyamatnak az első szakasza már le is zárult, a hajópadlót lecsiszolták, újralakkozták, és ez máris sokkal szebbé tette a kórust. A közelmúltban az eddig az oltár melletti oszlopnál álló orgonát is felvitték a karzatra, és ennek apropójából egy kis ünnepséget is tartottak.

— Vendégszerepelt nálunk a zentai Cor Jesu kamarakórus, és nagy örömünkre fellépett dr. Terék Blanka budapesti szólóénekesnő is. A vasárnapi szentmise után három nagyon szép egyházi éneket is előadott nálunk — mondja az atya. — A munkálatokat a jövőben folytatni szeretnénk: a régi orgona eltávolításával óriási hely szabadult fel, ezáltal előtűnt a kórus mögött az a gyönyörű szép vitrázsablak, amelyet eddig belülről nem lehetett látni a sípok miatt. Ezt most nem szeretnénk megint eltakarni álsípokkal, viszont a templom valahogy attól lesz teljes, ha azok is ott vannak. Az ablak mellé szeretnénk tehát esztétikusan elhelyezni az álsípokat, melyek mögé el tudjuk rejteni a hangfalakat, és ezáltal olyan érzése lesz az embernek, mintha a sípokból jönne a hang. Ezenkívül ülőalkalmatosságokat is be akarunk szerezni a kórusra, és a felvezető lépcsőt is felújítanánk, új korlátot tennénk mellé, a mostani ugyanis nagyon rossz állapotban van, az időseknek nehéz így felmenniük.

A munka tehát folytatódik, de a templomban addig is már az új, hárommanuálos orgona szól a szentmiséken.