A gyógyszer-túladagolás ez esetben a jegybankok ama politikáját jelentheti, amely alapján olcsó pénzzel próbálták kihúzni a nemzetgazdaságokat a recesszióból. Sok esetben sikeresen. Az immunrendszer azonban mindezt megsínylette. Kérdés, hogy ma már mennyire beszélhetünk az egészséges piaci mechanizmusok hatásairól.

Kezdetben — jobb híján — a homeopátiás terápia volt a „modern”, amikor a kutyaharapást szőrével elv alapján a felelőtlen hitelezésből fakadó buborékkipukkanás következményeinek orvoslására „pénzinfúziókat” és monetáris „beöntést” alkalmaztak. Könnyítették a hitelfeltételeket. A már felvetett analógia alapján megvonva a párhuzamot olyan volt ez, mintha a gyógyszerek többségét szabad eladásban és olcsón kezdték volna el forgalmazni, nem figyelmeztetve a felhasználókat az esetleges mellékhatásokra.

Az államok kormánya a krízishelyzetekben politikailag is behatárolt mozgástérben cselekedett. Világunk ismét megosztott. Ezúttal azonban ez nem látható olyan egyértelműen, mint a hidegháború idején.

Új és veszélyesebb szakaszba lépett a világgazdaság. Éppen átrendeződik a nagyhatalmak közötti egyensúly. A hatalom és a befolyás „történelmi szempontból tekintve nagyon gyorsan” tevődik át a felzárkózó gazdaságokra, élükön Kínával. Kína azonban mégis „ingatag szereplője” a globális gazdasági rendszernek. Megvannak a maga gondjai — a gazdaság túlhevülésének veszélye, a környezetszennyezés, a pénzügyi rendszer átalakítása, az állami és a magánvállalatok közötti egyensúly fenntartása —, melyekkel törődnie kell. A 2008. évi válsággal valójában elkezdődött a gazdasági hatalmi pólus áttevődése a Nyugatról Kínára. Utóbbi azonban szemmel láthatóan nem ragaszkodik mindenáron ehhez a szerephez. Az USA jelenlegi — történelmileg nézve talán sok szempontból legmarkánsabb — elnöke viszont akarva-akaratlanul mintha éppen erre játszana.

Lehet azonban, hogy ez csak a látszat. Nem ismerjük pontosan a kínai mentalitást, csak sejtelmeink, elképzeléseink vannak. A sarki kínai boltoson kívül senkit sem ismerek — a nagy tudású, iskolázott ismerőseim között sem —, aki egy mondatot is értene kínaiul, és fogalma volna róla, mi játszódik le a kínaiak fejében. Évezredes stratégiájuk része lehet, hogy nem rohannak az események elé. Kivárják, amíg a dolgok maguktól odáig fajulnak, hogy a markukban lesz már minden? Ez nagyon is elképzelhető.

Nem a kínai mentalitásra jellemző, hogy a tehenészlegényeknek a csőre töltött revolverre alapozott gőgjével a „globális kocsmában” provokálják a többieket. Időközben csak az változott, hogy a tehenészlegény fején nem széles karimájú kalap van, hanem festett szőke haj?

Kalapja tehát már nincs, de még Coltja sem! A kalapot lefújnák a mind gyakrabban felbukkanó hurrikánok. Melyek vagy a klímaváltozás velejárói, vagy nem? Revolverét pedig a tehenészlegény Twitterre váltotta? A jelek szerint igen, hiszen egy-egy Twitter-üzenettel akár le- és felfelé is mozgathatja a tőzsdéket, az olajárat, az árfolyamokat. Hogy ezek a tweetek a jövőben milyen irányban hatnak majd sorsunkra, azt nehéz előrelátni. De hogy hatnak, ahhoz nem férhet kétség.

A nyitókép illusztráció (Pixabay.com)