* A mostani foglalkozásra igen vegyes csapat érkezett, kezdő dalszövegírók és tapasztaltabbak is voltak. Ez könnyíti vagy nehezíti a munkát?

— Amikor összeállítottuk a mai nap programját, úgy kellett belőnünk, hogy annak is izgalmas legyen, aki életében soha még csak nem is gondolt arra, hogy dalszöveget ír, és azok számára is, akik, mondjuk, éppen a legújabb lemezüket készítik. Nekem személy szerint régi elfoglaltságom a kreatívírás-workshopok szervezése. Erasmus+-trénereknek is szoktunk tartani kreatív írást, s egész Európából jönnek vagy ide, vagy Szlovákiába. A mai délutánon az volt a meglepő számomra, hogy nagyon könnyen ment annak a bizonyos falnak az áttörése, hogy elkezdjenek a semmiből újat alkotni, a végtermékek pedig még jobban megleptek. Attól egy kicsit tartottam — ami azokra jellemző, akik először írnak dalszöveget —, hogy beleesnek tipikus hibákba, például ragrímeket használnak, vagy teletűzdelik a szöveget olyan kifejezésekkel, amelyek a magyar nyelvben sajnos egy picit elkoptatottak, például a hold, lélek, élet, s ami ezekre rímel. Arra fókuszáltunk, hogy mindenki megtalálja a saját témáját, s azzal dolgozzon, forgassa ki, járja körül. A végeredmény nagyon pozitív volt. A dalszövegírás egyébként egy fokkal nehezebb, mint a kreatív írás.

* Miért?

— Vannak olyan panelek, amelyeket meg kell hozzá tanulni, különben nem működik. Ideális esetben egy ilyen workshopon először csak beszélünk a kreatív írásról, a második, intenzívebb alkalommal pedig belemegyünk abba, hogyan épül fel egy dal, milyen zenei stílusoknak milyen követelményeik vannak, hogyan állnak össze a számok strukturálisan, hiszen egy metálzenében máshol helyezkedik el a verse, a rap esetében pedig tudni kell, hogy például mi az a triolázás, és sorolhatnám.

* Ha csak zenészeknek vagy már dalszöveget író embereknek tartasz műhelymunkát, mire helyezed a hangsúlyt?

— Az a magasabb szint, ott nem időzünk annyit az elmélettel. Ma már olyan technológiák léteznek, hogy nagyjából bárkiből lehet zenealkotó, a MacBookon ingyenes szoftvereket használva könnyen össze lehet pakolni egy zenei alapot. Velük arra fókuszálunk, hogyan tudják azt a stílust, amely már bennük van, kimaxolni. Sokszor hoznak például félig meglévő szövegeket, s azokon dolgozunk tovább, vagy rámegyünk az inspirációra, megnézzük, hogyan hat ötödjére, tizedjére a szöveg, valóban működik-e a dallamvezetés, és hasonlók. A zeneiség és a szövegcrafting először kéz a kézben jár, aztán finomhangolásra van szükség. Megjegyzem, én a zenei részéhez, az akkordvezetéshez kevésbé értek, tehát alapjában a szövegre fókuszálok. 

* Szerinted milyen a rossz dalszöveg?

— Hm… Van egy olyan elmélet, amely szerint nincs rossz dalszöveg, hiszen még a legegyszerűbb dallam vagy sor is hathat valakire. De azért mégis meg merem kockáztatni, hogy vannak rossz dalszövegek. Nehéz erről beszélni, mert olyan ez, mint az ételen vitatkozni, nincs általános igazság. Nekem más az igényrendszerem, mivel másfajta irodalmon nevelkedtem, másfajta gondolatok és nyelvi lingók kötnek. Például borzasztóan érzékeny vagyok arra, ha egy túl egyszerű témát vesznek alapul, de nem visznek mélyre. Nem adnak újat, csak újra megfogalmazzák azt, amit már előttük százan. Mondjuk, egy nyári sláger esetében azt, hogy nyár van, süt a nap, csobbanunk egyet, bulizunk, fagyizunk, és élvezzük az életet. Én úgy ülök le egy zene mellé, hogy azt szeretném, ha formálódna bennem a szövege, mert az a jó, amikor rájövök a másodlagos, harmadlagos jelentésére. Szóval számomra az a rossz dalszöveg, amely elsőre és sokadjára is ugyanazt jelenti, és közben bennem sem változik semmi.

* Írsz verset, foglalkozol slam poetryvel, szereted a nyelv játékos oldalát is felvillantani — lehet, hogy ezért is vagy érzékenyebb egy-egy „rossz” dalszövegre? Mert még csak nyelvileg sincs többlet benne?

— Valószínűleg igen. A dal a közérthetőségen alapul, tehát nagyon líraivá sem lehet tenni, mert elveszítjük a befogadót, nem tudja majd, mi a fene történik, mert ahhoz, hogy megértse, időre lenne szüksége, hogy leüljön, elolvassa, átszűrje magán. Vegyük példának a glitch hopot, melyet szeretnénk meghonosítani itthon. Ez egy rétegműfaj, és nehéz magyar nyelvre átültetni. Az elektronikus zenével egyébként is valahogy jobban ráül az angol nyelv, mint a magyar, az ember hallgatja, és érzi, hogy valami nem stimmel. Ezt is lehet ellenpontozni a nyelvi játékossággal. Vannak olyan dalok, amelyek nem szövegfókuszúak, így a legegyszerűbb, legpuritánabb sorok is tudnak ütni, itt viszont a hangszerelésre helyeznek nagyobb hangsúlyt.

* Írás közben, vagy amikor elkészülsz egy verssel, dalszöveggel, megérzed, melyik a kevésbé sikerült, illetve melyik a nagyon jó? S a kevésbé sikerültet is megmutatod?

— Ez nehéz kérdés. Alapjáraton nem nagyon mutogatom azt, ami szerintem gyengén sikerült. Egy idő után, ha sok szöveget hall, mond, ír az ember, kialakul a fejében egy potméter, megérzi, felfedezi ezeket a szinteket, érzi, ha valami rosszul sikerült, de azt is, ha valamit nagyon jól elkapott. Én úgy mérem le, hogy másnap eszembe jut-e vagy nem. Amikor ugyanis megírunk valamit, abban a pillanatban az mindig jónak tűnik. (Nevet.) De másnap is el kell olvasni. Ami kiállja az alvás próbáját, arról tudni lehet, hogy sikerült. Egyébként szerintem a rosszat is szeretni kell, lehet, hogy van benne két olyan sor, amelyet később át tudsz emelni egy másik szövegbe. Ezért ne égessünk, dobjunk el semmit. Recycling, újrahasznosítás. Körforgásos költői gazdaságot kell folytatnunk saját gondolatainkkal.

* Pszichológia alapszakon végeztél az ELTE-n, később pedig relaxációs terápiákkal, azokon belül az autogén tréninggel is behatóan foglalkoztál, ezt alkalmazod a workshopon is. Ennek mi a története?

— Az autogén tréning technikája egy közkedvelt relaxációs módszer, más, mint a mindfullness. Az ok, mely miatt elkezdtem tanulni, az, hogy sokat fájt a fejem kiskoromban, s egyszer elküldtek egy relaxációs tréningre. A pszichológia szak mellett a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél lehetett elvégezni, itt váltam én is trénerré. Miért? Mert beleszerettem a technikába, mert elmúlt tőle a fejfájásom, és mert kevesebbet szorongtam. Ezek a blokkok az emberben ott vannak, érzi, amikor elkezd feszülni, s az autogén tréning kondicionál. Egy picit olyan, mint Pavlov és a kutyája. Minél többször elvégzed, annál jobban működik. S arra is rájöttem, hogy a kreatívírás-workshopokon is tökéletesen hasznosítható. Nagyon könnyű a segítségével áttörni azt a bizonyos írói gátat. Van egy része az autogén tréningnek, mely egy magasabb szintű folyamat, ez az imagináció. A lényege, hogy a meditáció végén elkezdesz felépíteni egy képet magadban, majd azt figyeled, szemléled, nézegeted. Ezután kinyitod a szemed, s egy picit olyan, mintha álmodból ébrednél, még benne vagy ebben a cseppfolyós, egy kicsit hipnotikus állapotban, s ilyenkor könnyű írni. Ami még fontos, hogy előtte a műhelyt vezetők megteremtsenek egy olyan közeget, ahol nincs elvárás, felolvasni sem muszáj semmit, ha nem szeretnék. Mert ez a legrosszabb: szorongva írni. Ha nincs benned szorongás, és a feladat az, hogy játssz, akkor az ember magától elkezd írni. Először nem is szerkeszt, csak leírja, ami jön. Persze utána automatikusan elkezdődik a szerkesztés, mert észrevesz egy gondolatot, s azt kezdi követni. De akkor már benne van, nincs megállás, gördül a kő, rock and roll.

* És like a rolling stone. Te merre görögsz a nyáron? 

— Fellépünk az Ördögkatlan Fesztiválon Kemény Zsófival és Simon Marciékkal, emellett dolgozom az első könyvemen, mely elvileg októberben jelenik meg. Egy felnőtteknek szóló mesekönyvet írok a mentális betegségek és a népmesék kapcsolatáról. Jelenleg a grafikusokkal dolgozunk egyes meséken, hogy mindegyik külön vizuális világot kapjon. A címe 7 magyar néplélekmese. Emellett az első albumom is készül, ez az ADHDM címet kapja, azaz Attention Deficit Hyperdance Music. Az album producere Ruskó Eszter, azaz Girl in the mirror. Ő írja a dalokat, én a szöveget. Az album szintén október vége felé fog megjelenni. 

* Akkor októberben minden szem és fül tapadjon rád, első könyv, első lemez, jönnek az elsőid, sok sikert, olvasót és hallgatót kívánok hozzájuk.