home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
Körbeénekelni a világot
Szerda Zsófi
2021.09.17.
Körbeénekelni a világot

Mavrák Béla operaénekes neve lehet, hogy még a dzsungelben is ismerősen cseng, hiszen énekelt már ott is, de André Rieu egyik tenorjaként többezres tömegek előtt is. Hangjától elolvad idős és fiatal. Legutóbb Szabadka város napján lépett fel a Szabadkai Szimfonikus Zenekar vendégeként.

* Igencsak koncertmentes volt az előző év, gondolom, az operaénekesek is többet énekeltek a tusolóban, mint színpadon. Talán éppen ennek is köszönhető, hogy most el tudta vállalni Szabadkán a fellépést.

— Ez bizony így van. Nyugaton még mindig nem nagyon történik semmi, remélhetőleg novembertől indulnak a koncertjeink André Rieu-vel, három előadással Tel-Avivban, utána pedig Belgrádba érkezünk a Stark Arénába. Ezt már nagyon várom, szurkolok, hogy megtörténhessen. A belgrádit természetesen több koncert követné, de még minden kérdéses. Jelenleg én vagyok az egyedüli, aki az elmúlt időszakban nagyobb közönség előtt énekelhetett. Szabadkán és Nagybecskereken. Bevallom, volt egy kis lámpalázam, hiszen húsz éve nem énekeltem Szabadkán, itt voltak távolabbi rokonaim, barátaim, szentmihályiak.


Portréfotó: Martina Leymann

* Emlékszik rá, hogy miért kezdett el énekelni?

— Természetesen. Egyébként ezt már a keresztelőmön megjósolta a pap. Amikor szenteltvizet öntött rám, és üvölteni kezdtem, akkor azt mondta: ebből a gyerekből énekes lesz. S így is lett. A viccet félretéve, engem Bursač karmester beszélt rá Nagybecskereken, aki meghallott énekelni valamikor a katonaság után, és fülön fogva vitt énekórákra. Az alapfokú zeneiskolát is elvégeztem, s ekkor már zenét tanultam, de az énekes lett volna az utolsó szakma, melyet választok. Akkoriban inkább rockzenész akartam lenni. De nagyon szeretem a hivatásom. Több millió embernek énekelhetek, és nagy megtiszteltetés, hogy André Rieu-vel dolgozhatok. Ő a klasszikus zene legnagyobb showmanje, s én vagyok a három tenorja közül az egyik.


Yehudi Menuhin vezényel

* Ez valóban nagy szó. Hány koncertjük van egy átlagos évben?

— Több mint száz. Ráadásul már minden kontinensen felléptünk, s már az is többször megtörtént, hogy felismertek, leszólítottak az utcán az emberek. Világéletemben szerettem szórakoztatni. Klasszikus énekesként kezdtem, operetteket, operát, oratóriumokat énekeltem. A zeneakadémiát Kölnben fejeztem be, majd Olaszországban tanultam, olyan világhírű mestereknél, mint Corelli, Raimondi, tőlük tanultam meg az olasz bel cantót. A mai napig ezzel prosperálok. Ráadásul nem is csak mint énekes, hanem mint tanár is. Hat egyetemen tartok mesterkurzusokat, és díszprofesszora vagyok a limai Ricardo Palma Egyetemnek, tanítottam Havannában, São Paolóban, Salvador de Bahiában.


Anthony Hopkinsszal

* A világ legnagyobb operáit és áriáit már elénekelte. Van olyan zenemű, amely önnek is kihívás?

— Van, persze. Több is. De az tény, hogy a kedvenc operáim főszerepét már elénekeltem, van, amit többször is. Egyik ilyen Puccini Bohémélete vagy az operettek közül Lehár Ferenctől A mosoly országa. Negyvenhárom oratóriumot énekeltem, eleinte ebből éltem. Állandó tagja voltam a Weimari Német Nemzeti Színháznak, két Faust-főszerepet is játszhattam, és vagy tíz operát világszerte. Ezután kezdtem szabadúszóként dolgozni, és felfigyelt rám André Rieu. Azt kell mondanom, hogy ez sokkal inkább az én világom. Az operákban voltak modernebb rendezések, amit annyira nem kedveltem. Az Andréval közös koncerteken látom a közönségen, ha boldog, vagy ha meghatódik. És nekünk, zenészeknek valójában ez a célunk, nem? Hatni a közönség érzelmeire.


André Rieu-vel

* Tudom önről, hogy az éneklés mellett utazni is imád. De nem a klasszikus, turisták által kedvelt helyekre, hanem például Pápua Új-Guineába, találkozni a még élő kannibálokkal.

— Hát igen. (Nevet.) Ez a vágyam is a gyerekkorból ered. Akkoriban antropológusnak, kutatónak készültem, faltam Székely Tibor útileírásait és könyveit, ezért én is el akartam jutni ezekre a helyekre. Háromszor jártam Pápuában. Első alkalommal úgy kerültem oda, hogy Chicagóban egy Sheraton Hotelben azt olvasgattam, hol vannak még Sheratonok, s ott volt Pápua is a listán. Nem értettem, mit keres a dzsungelben egy Sheraton. Még éjjel odatelefonáltam, s egy helyi jelentkezett, örült, hogy végre angolul beszélhet, ő magyarázta, hogy régen az arany- és rézbányászok számára építették az amerikaiak, felajánlotta, hogy utazzak ki. Az ottani Discovery Channel vezetője kísérgetett, s olyan törzsekhez vitt el, amelyek még szinte nem is kerültek kapcsolatba a külvilággal. Olyan emberekhez, akik a fák koronájára épített házakban laknak. Persze én is ott aludtam.


André Rieu-vel

* Énekelt is nekik?

— Igen. Az ’O sole miót a dani törzs tagjainak. Nem tudtam máshogy kommunikálni velük, azt éreztem, az ének talán meggyőzi őket. Először megijedtek, hátrálni kezdtek, mert túl hangos volt nekik, nem értették, mit csinálok, de amikor látták, hogy nem vagyok veszélyes, elkezdtek nevetni. Furcsa élmény volt, de tudni kell, hogy a nevetés a felszabadultság érzését fejezi ki. Ez volt az ijedtséget követő féktelen öröm. A végén megpróbáltak velem együtt énekelni, a törzsfőnök öleléssel és csókkal búcsúzott. A dal és az ének tehát összehozza az embereket akkor is, ha nem értik egymás nyelvét. 


Budapest, Papp László Sportaréna

* Ezzel csak egyetérteni tudok. Voltak még hasonlóan emlékezetes utazásai?

— Rengeteg, hiszen amikor csak tehettem, utaztam. Olyan helyekre, ahová egy átlagturista nem juthat el. Borneóba, Szumátrába, Kongóba a dzsungelbe, a pigmeusokhoz, gorillákkal éltem, Tibetben voltam majdnem egy hónapot 6300 méter magasságon, Kambodzsa, Laosz, Vietnám, Burma… Szíriában például egy évvel a háború kitörése előtt jártam, úgyhogy még láthattam Palmürát, melyet utána lebombáztak. Sétáltam Damaszkuszban, Aleppóban s a hegyekben egy ókeresztény templomban, ahol arameus nyelven mondták el nekem a Miatyánkot. Ezt a templomot s a falucskát is felgyújtották néhány hónappal később. Hogy miért járok ilyen helyekre? Mert visszavezet a kezdetekhez. Az emberiség kezdetéhez. Ha valaki olyan életet él, mint én, ötcsillagos hotelekben alszik, saját sofőre, fodrásza van a koncerteken, akkor azért jók ezek az utazások és találkozások, mert emlékeztetnek az egyszerűségre.


A Buena Vista Social Club akkor még élő tagjaival, akikkel az első lemez készült

* Van olyan, hogy jobban izgul egy koncert előtt? Vagy mind egyforma?

— A szabadkai fellépésem előtt eléggé izgultam, főleg azért, mert olyan számokat is énekeltem, amelyeket előtte egyedül nem. Ha új dalt kell énekelnem, és még nem vagyok biztos a szövegben, akkor még van lámpaláz, de a nagy turnékon már nem izgulok. Tizenöt év alatt soha nem mondtam le betegség miatt fellépést. Márciusban Amerikába kellett mennünk, s én az utazás előtt tudtam meg, hogy édesapám meghalt. Felhívtam Rieu-t, s ő azt mondta, döntsem el, hogyan legyen, ő elfogadja, bárhogy lépek is. Ez lett volna az első koncert, melyet lemondok, de ez mégsem történt meg, mert André talált egy repülőt, mely a temetés után éjszaka indult Floridába. Néhány órával a koncert előtt értem oda, de felálltam a színpadra. A Nessun dormát énekeltem éppen, André végig engem figyelt, s én is őt, mindkettőnknek könny szökött a szemébe. Ez volt az utolsó koncertünk a vírus előtt.

* Ha jól tudom, szenvedélyes gyűjtő hírében áll, ami a divatot illeti.

— Nem tagadom, szeretem a divatot. A nagyapám cipész volt Bajmokon, talán ezért. Már énekeltem 1993-ban, amikor Olaszországban megnyertem egy nemzetközi versenyt Santa Margaritában, Genova mellett. A végén volt egy koncert az Imperial Palace-ban, a királyi család villájában, s utána, a díjátadón folyamatosan jöttek gratulálni, tömegesen. Az egyikük nem más volt, mint Gianni Versace, akivel néhány percet beszélgettem is. Itt minden eldőlt. Van egy gyűrűm is, mely a 022-es számot viseli, csak százat gyártottak belőle. A 001-es számút maga Versace viselte.

* Mik a további tervei?

— Szeretnék egy tamburazenekaros műsort összeállítani. Volt már egy ehhez hasonló, a legutóbbi újévi összeállítás az RTV1-en. Szeretném megőrizni a tamburazenekar lelkét, egyet továbblépve, s a fiatalokhoz közelebb hozva. Énekelni szerbhorvátul, magyarul, szlovákul, románul. Ismerem és szeretem is a dalokat. Én vajdasági ember vagyok, és idősebb koromban, amikor már a nagy áriákat nem könnyű kiénekelni, jó lenne ezzel foglalkozni.


Borneón egy orángutánnal


Hegyi pigmeusok Új-Guineában 3000 méter magasan


A dani törzs


Ausztrália (Fotók: Mavrák Béla gyűjteményéből)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..