Az írott szavak tárházában

A XX. század elején a debelyacsai Gazdakör keretében egy gazdag könyvtár is működött. A ,,felszabadulás'' utáni új könyvtár 1948-ban mégis alig 196 könyvvel kezdte meg munkáját. Szerencsére a harminc évvel későbbi adatok már mintegy három és félezer kötetről adnak számot, amelyek kétharmada magyar nyelven őrizte lapjain a szerzői gondolatokat. A kölcsönzők főleg idős személyek és az iskola tanulói voltak, s ez a kép napjainkra alig módosult. Mindössze annyi történt, hogy a könyvtár - idestova tíz esztendeje - már nem a helyi József Attila Művelődési Otthonhoz, hanem az antalfalvi Központi Könyvtárhoz tartozik. Az ebből adódó ''albérlő”-i státuszát ugyan napjainkra sem vetkezte le teljesen, de Szent Mihály havának közepétől végre az előbbinél sokkal tágasabb helyiségben várja olvasóit a könyvállomány a mindig barátságos szavú, mosolyú könyvtárossal, Gutvájn Hildával együtt.
Ünneprontóként arra voltam kíváncsi, olvas-e még valaki egyáltalán.
- Sajnos, nagyon kevesen kölcsönöznek könyvet - mondja. - Jelenleg ötvenhárom aktív, tagsági díjat is fizető tagunk van, ők a rendszeres olvasóink. A nyilvántartásunkban hozzávetőleg pár száz név szerepel, de még így is túl kicsi számarány ez a falu összlakosságához képest. Diákjaink kizárólag házi olvasmányokat visznek haza, a nyugdíjasok pedig a történelmi könyvek után érdeklődnek. A közbülső olvasógeneráció szórakozásképpen inkább az amerikai, angol és spanyol kortársírók szerb nyelven megjelent műveit kéri. Pontos számadatot nem tudok mondani, mert még nem fejeztük be könyveink számítógépes nyilvántartásának az elkészítését, de a könyvállományunk mintegy 7200 kötetre tehető. Ezek 80%-a magyar nyelvű ugyan, de régi kiadás, vagyis alapos újításra volna szükség. Az idén sikerült megújítani a magyar nyelvű óvodás gyerekkönyvállományt. Gondolok itt a Grimm- és az Andersen-mesékre, Gárdonyi Géza meséire, az Ablak - Zsiráfra... A szerb kiadású könyveket az antalfalvi községi könyvtár vásárolja, és ezekből részarányosan minden fiókrészlegének juttat. Rajtuk keresztül kaptunk több építészettel, gyermekneveléssel foglalkozó szakkönyvet, egészségügyi enciklopédiát is.
* A magyar nyelvű könyvek beszerzése is az anatlfalvi központi könyvtárra tartozik?
- Elméletileg igen, de erre csak a helybeli Albatros papír-, sajtó- és (tan)könyvforgalmazó magánvállalat segítségével van módunk. Náluk vásároltuk a fentebb említett gyerekkönyveket. Megjegyzem, nemrégiben a magyar házi olvasmányok felújítására is ígéretet kaptam az igazgatónőnktől. Bízom benne, hogy ezáltal a magyar elemistáink is végre felzárkózhatnak a kölcsönzők listájára. Hiszen negyedik éve dolgozom ebben a munkakörben, de az adattár szerint egyetlen magyar felsős sem igényelt könyvet. Hihetetlenül nagy az érdektelenség.
* Ez az állapot, sajnos, nemcsak a diákjaink, hanem fiatal felnőttjeink szókészletének elszegényedéséhez is vezet. Történne-e lényeges javulás, ha bizonyos módszerváltással, a ''kötelező” szócska elhagyásával inkább az olvasás megszerettetését helyezné(n)k előtérbe? Különféle vetélkedők formájában például?
- Próbálkoztunk ilyesmivel az elmúlt évek során. Tavalyelőtt olvasási versenyt szerveztünk a másodikos és a harmadikos kisdiákoknak, de a tavalyi Bálint-napi, korhatármentes fogalmazási versenyünkre is az alsósok jelentkeztek legtömegesebben. Sok függ persze a pedagógusok hozzáállásától is. Mert mi ugyan oszthat(t)unk ki ingyen tagsági könyvecskéket, amit az idén is megteszünk az ezt igénylő elsősök között, de ettől még nem válik senki sem könyvtárlátogatóvá, olvasóvá.
* Tervezik-e esetleg új tartalommal is kibővíteni a könyvtárat? Mondjuk, olvasósarkot, heti- és napilapböngésző zugot, játékkuckót is kialakítani benne?
- Ennél merészebb terveink is vannak, csak... Egyelőre a helyi földműves-szövetkezet számvevőségi osztályának irodáját kaptuk el ötévi használatra. Amennyiben a könyvtár tulajdonjogilag is saját helyiséggel rendelkezne, mint Cserépalján (Crepaján) vagy Antalfalván, a felújítást is elvégezhetnénk. Egyelőre csak adaptációra van mód, rendeződni látszik a fűtés kérdése, és nagyobb a mozgástér, mint az előbbi helyen volt, az óvoda melléképületében. Továbbá a munkaidőnk is immár napi nyolc órára bővült. Terveink szerint nemcsak a kérdésben szereplő lehetőségeket kívánjuk idővel felkínálni a helybelieknek, hanem digitális könyvtárat is szeretnék létrehozni. Filmekkel, rajzfilmekkel...
* Megtudtuk, hogy a könyvespolcainak több mint a felét tulajdonképpen a helybeli magánvállalkozóktól, vállalatoktól kapta ajándékba a könyvtár. Ezek mára megteltek, vagyis ismét polchiányban szenvednek. Nem segélykérésként jegyeztem le e közbevetett gondolatot, inkább megnyugtatásul: hiszen több helybéli - érdemes utód híján - éppen a falusi könyvtárra hagyta magánygyűjteményének dédelgetett köteteit. Itt vannak hát azok is...
- Mégpedig iktatószámmal ellátva. Volt rá példa, hogy az idősebb személyek, akiknek már nehezükre esett könyveik időnkénti portalanítása, behozták, könyvtárunknak ajándékozták őket. Köszönet érte. Egyébként érkeztek ajándékkönyvek a határon túlról, Magyarországról, Szlovákiából is.
A beszélgetés során arra is fény derült, hogy akik az elköltözést fontolgatják, azok a könyveiket nyugodt lelkiismerettel rátestálhatják a könyvtárra. Korántsem vidám töltetű ugyan ez a ''találmány”, de ahonnan kölcsönöztük, ott bevált. Mert nemcsak hallottunk róla, de láttuk is már valahol. Az ajándékozást is.