home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Könyvtár a kupola alatt
VÁZSONYI Csilla, a VMMI munkatársa
2016.02.08.
LXXI. évf. 5. szám
Könyvtár a kupola alatt

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet székháza

Modern kori környezetünk tele van kiüresedett helyekkel, jellegtelen épületekkel, egyforma háztömbökkel. Marc Augé francia kulturális antropológus e jelenség alapján alkotta meg a nem-hely fogalmát, melyen az olyan történetiséget nélkülöző, globális minták alapján, mesterkélten kialakított tereket érti, amelyek nem képesek személyes és közösségi identitások kifejezésére, érzelmi kötődések kialakítására. Augé elmélete alapján ilyen nem-helynek tekinthetjük például a repülőtereket, benzinkutakat, plázákat. Velük szöges ellentétben állnak azok a világszerte ismert, emblematikus építészeti alkotások, amelyek képesek egy hely szellemét megalapozni, turisták tömegeit vonzva. Hogyan is utazhatna valaki például Párizsba úgy, hogy ne nézné meg az Eiffel-tornyot, vagy Barcelonába, hogy ne zarándokolna el a Sagrada Famíliához, esetleg Sydneybe, hogy ne vetne legalább egy pillantást a híres operaházra? De nem csak a világvárosok nevezetes épületeire gondolhatunk a nem-helyek ellentéteiként, hiszen minden közösség (legyen az kisebb vagy nagyobb) próbálja a maga képére alakítani környezetét, igyekszik saját alkotásaival, munkájával otthonossá, a sajátjává tenni azt. A vallásos ember (bármilyen hitet valljon is) ennél is továbbmegy, ő ugyanis szent helyen, a világ közepén szeretne élni. Mint az az ausztrál törzs, amely nomád vándorlásai során egy szent karót hordoz magával, s ahol csak letelepszik, azt mindenhol felállítja, így állandó helyváltoztatás közben is mindig saját világában, a világ közepén maradhat.



Bár a modern társadalomban már ritkábban tapasztalhatóak ezek az igények, az úgynevezett szerves építészet irányzata nagyon is hasonló elveket vall. A szerves építészet „megpróbálja párhuzamba állítani az építés drámáját Isten magasabbrendű világával, azzal, hogy metaforákat keres a makro- és mikrovilág között”. Nagy hangsúlyt helyez „a külső és belső tér egységére”, „az épület belső térbeli valóságának homlokzaton való karakterbeli kivetülésére”. Ilyen párhuzamokban, szimbólumokban gazdag épület a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet székháza Zentán, a Posta utca 18. alatt.

Az épített örökségünket bemutató sorozat lezárásaként egy viszonylag új, 2003-ban átadott épületet mutatok be. Az épület születéséről a tervező, Tóth Vilmos mesélt:

— Kezdetben sehogyan sem akart összeállni bennem ez a ház, aztán egyszer csak valami „bekattant”, és két óra hossza alatt képzeletben felépítettem az egészet, elkészítettem az első vázlatokat. Abból indultam ki, hogy Vajdaság három tájegységből áll, így három részre tagoltam az épületet. A bal oldali rész a sárga és a piros homlokzattéglák kombinációjával a bizánci építészetre, a szláv jelenlétre, tehát Szerémségre utal. A jobb oldali, ahol a kapu helyezkedik el, Bácskát, a Duna—Tisza közét jelképezi, a folyóvölgyek ugyanis fontos történelmi útvonalak voltak. A középső, kupolás rész pedig Bánát, ahol, ha az ember kimegy a végtelen síkságra, szinte ránehezedik az égbolt, pont úgy, mint egy kupola. Érdekes történet, ahogy megtaláltam a kapcsolatot Szabó Tamással, azzal a gyergyószentmiklósi ácsmesterrel, aki a kupola faszerkezetét kivitelezte, és Rostás László miskolci mérnökkel, de maga a szerkezet sem mindennapi. Valójában egy térrácsról van szó, melyet ívekre, boltozatokra találtak ki, de mi egy kupolát szerkesztettünk belőle, ráadásul nem is kör, hanem elliptikus alaprajzút. Tudomásom szerint ilyet ezelőtt még senki sem csinált. Rostás László komputeren próbálta kiszámítani a pontos szerkezetet, de ez annyira elhúzódott, hogy a gyergyószentmiklósi ácsok inkább hozzáfogtak a számítások nélkül. Meg is csinálták, fölrakták, és állt a kupola. Ezután szétszerelték, elhozták Zentára, és újra összerakták a végleges helyén.

A szerkezetén kívül más érdekessége is van a kupolának: Égerházi László népi fafaragóművésznek a mennyezetet díszítő alkotása. A kozmikus szimbólumokban bővelkedő faragás magában foglalja a Napot és a Holdat, a nappal és az éjjel ellentétét, valamint az Istenfát, vagyis a Tejutat, mely a művész magyarázata szerint az alsóból a felső világba vezető utat jelképezi. A kompozíció így egy folyamatot ábrázol, ahogy a kupolaszerkezetet alkotó lamellákon, pallódeszkákon is egy forgó mozgás látható. A lamellák száma egyébként 320, illetve a többi fő elemmel kiegészülve a kupola az év napjainak megfelelően pontosan 365 darabból áll. Maga a kupola a női princípiumot képviseli, a benne lévőket burokként védi. Nem csoda, hogy alkotói Boldogasszony palástjának nevezték el.

De nem csak ezekhez hasonló, az ősi hitvilágból származó jelentéstartalmakat találhatunk, ha a mennyezetre tekintünk. Akinek jobban tetszik, nagyon is modern képzettársításokat kapcsolhat a lamellás szerkezethez, mely olyan, mintha egy hálót alkotna. A háló, a hálózat napjaink egyik kulcsfogalma. A hálózati társadalom működéséről a számítógépes rendszerekre épülő információs és kommunikációs hálózatok gondoskodnak, s a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet egyik feladata éppen az, hogy a vajdasági magyarság szellemi kincsének gyűjtésén és megőrzésén túl széles körben hozzáférhetővé is tegye azt a digitális kor, az információs társadalom igényeinek megfelelően. Így történt, hogy a második emelet eredetileg vendégszobák számára tervezett területét egy tágas digitalizálóműhely foglalta végül el, melyre már a tervezés, illetve a kivitelezés közben mutatkozott igény.

Az épületet 2003 májusában adták át, a művelődési intézet azonban nem költözött be rögtön az új székházába, csak néhány évvel később kezdte meg itt a működését. Azóta viszont teljeséggel birtokába vette, sőt ki is nőtte az épületet, hiszen a nyomtatott anyagok egy része már csak külső raktárban tárolható. A kupolás könyvtárterem valóban központi szerepet tölt be, itt tartjuk a megbeszéléseket, itt fogadjuk a kutatókat, a vendégeket — Boldogasszony védelmező palástja alatt.    


Felhasznált irodalom:
Augé, Marc: Non-places: intro-ductionto an anthropology of super-modernity. 1995.
Eliade, Mirce: A szent és a profán. 1996.
Pertics Péter: A remekmű felkerült a házra. Magyar Szó, 2002. nov. 17.
Valkay Zoltán: Az alföldi építészet zugiskolája. In: Építészet az Alföldön. Az Országépítő 2006 tavaszi számának melléklete (http://orszagepito.hu/sites/all/files/orszagepito-hu/lapszam/2006-1/2006-1m.pdf)
 
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..