Az eseményen egybegyűlteket Szlákó József, a Kaszinó elnöke üdvözölte, aki kiemelte, örömmel fogadta a megkeresést, és nagy megtiszteltetés az intézmény számára, hogy vendégül láthatja a város egykori szülöttének kiállítását.

Ezután Jobbágy Ilona, a festő hagyatékának kezelője és őrzője egy rövid előadásban vázolta fel Berend Iván (1940—2022) életútját és művészetének jelentőségét.

— A művész Zarándok című festményéről neveztem el ezt a kiállítást, mert fontosnak tartom, hogy Iván képei végre ide, a szülővárosába is elzarándokolhattak. Úgy gondolom, hogy ő Magyarország egyik legjobb modern festője volt. Művészete abszolút sajátos, míves, historizáló. Nagy hatással voltak rá a műemlékek, a kései gótika és a reneszánsz. Én mindig is szerettem volna megismerni a várost, ahol Berend Iván született, és ehhez Schön György, illetve Horváth Gyula nyújtott segítséget. Köszönettel tartozom nekik.

Klemm József haikut olvas fel a közönség számára (a szerző felvételei)

Az előadásból megtudhattuk, hogy a művész eredeti neve Bognicsár Iván volt, később magyarosították a család nevét Berendre. Iván már négyéves korában elkerült szülővárosából Pécsre. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol mesterei között tudhatta Barcsay Jenőt és Konecsni Györgyöt. Első nyugati útjáról azonban nem tért haza: 1974-ben emigrált, és Münchenben telepedett le. Sokat utazott Európában, de főként Németországban, ezzel is ihletet merítve munkájához. A festészet mellett reklámgrafikával, poszterek készítésével is foglalkozott — ebből élt. Munkáit számos helyszínen bemutatták: voltak önálló és csoportos kiállításai Budapesten, Moszkvában, valamint több német városban is.

A kiállításmegnyitó után könyvbemutató következett. Klemm Józseffel — a Pont című kötet szerzőjével — Léphaft Pál újságíró, karikaturista, Heinermann Péter, az újvidéki Szerb Matica nyugalmazott könyvtárosa és Antalovics Péter, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója beszélgetett.

Könyvbemutató a Kaszinóban

Bár a szerzőt eddig leginkább a média világából ismerhettük, elmondása szerint életében mindig fontos szerepet töltött be az irodalom, a versírás.

— A költészet először nyolcéves koromban jelent meg az életemben, akkor írtam az első versemet. Aztán nagybecskereki középiskolás éveim alatt kezdtem komolyabban foglalkozni a költészettel. Létrehoztunk egy irodalmi kört, versenyeken vettünk részt. Később az újvidéki Magyar Tanszékre iratkoztam, és itt, mondhatni, derékba is tört a költői pályám: ahogy szembesültem az irodalom „nagyjainak” munkásságával, úgy tűnt, mindemellett az enyém egészen eltörpül. A versírást tehát egy időre félretettem, helyette az újságírásban találtam meg magam. Kezdetben politikai újságírással foglalkoztam, majd egy szerencse folytán átigazolhattam a kultúra területére. Később a vezetőség tagja lettem, s hatvanévesen ragadtam újra tollat, ismét a versírás felé fordult a figyelmem — emlékezett vissza Klemm József.

Közönség

Különösen a haiku műfaja ragadta meg a szerzőt:

— Akkoriban érdekelt a keleti filozófia, így akadtam rá a haiku műfajára. A haiku elvonatkoztatja az embertől az irodalmat, és megpróbál személytelen lenni. Az egót e műfaj művelője félreteszi, objektíven igyekszik lefesteni a világot. Egy csepp vízben meglátja az óceánt s egy cseresznyevirágban meglátja a világmindenséget. A haikuk mindössze 17 szótagból állnak, ennyi tér áll rendelkezésre, hogy megragadjuk az egész világot.

Könyvbemutató

Berend Iván-kiállítás

Berend Iván-kiállítás

Kiállítás

Könyvbemutató

Jobbágy Ilona előadása