A Bácsország folyóirat indulásának 25. évében jelent meg a Bácsország könyvek 11. köteteként Németh Ferenc töretlen alkotókedvének újabb bizonyítéka, mely huszonhét művelődéstörténeti írást tartalmaz három fejezetbe csoportosítva. Az iskolai évkönyvek, egyházi monográfiák, korabeli lapok, folyóiratok és más levéltári adatok alapján megalkotott írások mindegyikéhez kimerítő jegyzetapparátus tartozik.

A könyv első két fejezete, a Bánáti történetek és a Bácskai történetek az I. világháború előtti bő egy évszázad jelentős személyiségeit, eseményeit mutatja be. Olvashatunk itt Széchenyi törökbecsei látogatásáról, Kiss Ernő aradi vértanúról, Deák Ferenc kapcsolatáról Bács-Bodrog megyével, II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláról, Bitterman Károly szabadkai nyomdaalapításáról, Erődi Dánielről, a Kikindai Közlöny alapítójáról, a zentai Dudás Ödön munkásságáról, dr. Niedermann Mór főrabbi nagybecskereki beiktatásáról, a Nagybecskereki Protestáns Algimnáziumról, a Bánátot Európával összekötő hajóútról, melynek keretében Nagybecskerek és Temesvár között két gőzkerekes hajó gondoskodott a rendszeres személyszállításról az 1870-es években. Igazi „békebeli” történetek is fölvillannak Fábián Dénes magyarcsernyei plébános norvégiai útjáról, de megismerhetjük a szabadkai Vörös Lukácsot is, aki egy északi-sarki expedíció tagja volt.

A könyvet olvasva azt tapasztalhatjuk, hogy a modern Magyarország aranykorában, az 1867-től 1914-ig terjedő majd fél évszázadban, a békés polgári fejlődés időszakában Bánátban és Bácskában is létezett lapkiadás, gyakran úttörő jellegű kiadványokkal is: az első vajdasági honismereti folyóirat, a Bács-Bodrogh 1878-ban indult; nagy múltú lapjaink a zombori Bácska (1878), a szabadkai Bácskai Hírlap (1881) és Bácsmegyei Napló (1903), a nagybecskereki Torontál (1872), a Zentai Közlöny (1865, kéziratos); Újvidéken az I. világháború előtt több lap is megjelent: Bácsmegye, Határőr, Újvidék, Újvidéki Napló, Újvidéki Hírlap (1916-tól 1918 őszéig naponta). A harmadik fejezetben az I. világháború bánáti és bácskai eseményei, valamint a trianoni döntés vajdasági következményei sorjáznak A nagy háború, s ami utána következett címmel. Megtudhatjuk, hogyan történt IV. Károly szobrának nagybecskereki felállítása 1917-ben, de azt is, milyen volt a háború végén a „visszavonulási piac”, mekkorák voltak a hátországi élelmiszeradagok, illetve hogyan élte át a lakosság az impériumváltást, a katonai beszállásolások, rekvirálások keserveit, intézményeinek erőszakos átalakítását, magyartalanítását. A megszállás erőszakossága miatt 1919-ben Szabadkáról indult vasutassztrájk temesvári és pécsi eseményeiről is tudósít a kötet szerzője. Nagyon elkeserítőek és lehangolóak a magyar műemlékek pusztításáról, meggyalázásáról, lerombolásáról, megsemmisítéséről, eltüntetéséről szóló beszámolók. A károk pótolhatatlanok, de az egymást elfogadó együttélés lehetőségeit szemléltetve a szerző esetenként beszél a sebek közelmúltban történt orvoslásairól: Magyarittebén 2016-ban Kossuth-szobrot avattak fel (az 1904-ben fölállított alkotást 1919-ben döntötték le), Nagykikindán 2002-ben állítottak emléktáblát Kossuthnak az Egység Művelődési Egyesület székházában (az állami főgimnázium lépcsőházában 1902-ben leleplezett emléktáblát 1918-ban verték le), Schweidel József aradi vértanú új mellszobrát 2017-ben avatták fel a zombori Magyar Polgári Kaszinó udvarán (1920-ban rombolták le a zombori megyeháza előtt 1905-ben felállított Schweidel-szobrot), Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanúnak Törökbecsén új szobrot állítottak 2009-ben (az 1911-ben felavatott egész alakos szobrot 1919-ben döntötték le).

A könyvet azért is érdemes kézbe venni, mert gyönyörű helységneveinket lelhetjük föl benne: Homokrév, Kevevára, Módos, Szárcsa, Párdány, Zichyfalva… S magától értetődik, hogy az írásokban fölbukkannak elfeledett szavaink, vannak köztük régies, magyar és idegen eredetűek is: csibukozik (pipál), kaláberezik (alsós kártyajátékot játszik), óvatolás (fellebbezés), honosi (földi, honfitárs), esd levél (kérvény), katafalk (díszes ravatal), burcsella (sekély dereglye), glaszé/glacé (fényes, finom bárány- vagy kecskebőr), protectorság, azaz protektorság (védnökség)…

Az írásokat még vonzóbbá teszi a több mint kilencven fotó, melyen korabeli épületeket, városrészleteket, szobrokat, festményeket, dokumentumokat, nyomtatványokat, plakátokat láthatunk.