A szerző, Németh Ferenc a bánáti művelődéstörténet újabb, fontos kötetével lepte meg a múltunk és a közéletünk iránt érdeklődő olvasókat. A kiadvány egyúttal az Acta Historica Hungarica SSND sorozat harmadik kötete a Boldogasszony Iskolanővérek rendtartomány gondozásában.

A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek női szerzetesrend (SSND) bánáti tevékenységéhez Tornay Krisztina M. Petra írt ajánlást, valamint alapos bevezetőt, melyből a kongregáció megalakulásának előzményeit, bajorországi létrejöttét, a magyar tartomány temesvári megalakulását (1858), a délvidéki fejleményeket ismerhetjük meg, s azt is megtudhatjuk, hogy a rend nevét Boldogasszony Iskolanővérekre változtatta 2011-ben a magyar rendtartomány. A bevezetőben rövid kitekintést találunk az „unokatestvérek”, a Kalocsai—Bácskai Iskolanővérek kongregációjára is.

A nagybecskereki zárda felújított épülete

Németh Ferenc a rendházak krónikái, a plébániák Historia Domusai, a korabeli sajtó adatai és saját levéltári kutatásai alapján írta meg a mostani szerbiai Bánát területén alapított három fília — a verseci (1864), a nagybecskereki (1880) és a nákófalvi (1904, 1947-től kényszerből nagykikindai) — történetét. Azt a szerzővel együtt sajnálhatjuk, hogy a legrégebbi fiókházról, a verseciről maradt fönn a legkevesebb levéltári anyag.

A könyvben sorjáznak az évszámok, dátumok, nevek, címek, adatok, mégis érdekfeszítő olvasmány. Jómagam szinte le sem tudtam tenni: érdekelt a nővérek sorsa, és a bizonytalanság, hányattatás, megpróbáltatások, meghurcoltatások, a kilakoltatások megismerése után/közben gyakran föltettem magamnak a kérdést, hogy mi jöhet még. És jöttek az iskolabezárások, az ingatlanok államosítása, rendőri és titkosrendőri zaklatások (a két világháború között), fizikai bántalmazás (az 1950-es évek végén)… Persze voltak békés, örömteli időszakok is a rend történetében, például az I. világháború előtti évtizedek, a gyarapodás időszaka. A rend, az ország, a nemzet jubileumainak meghitt ünnepléseiről meleg hangon számol be a szerző. S bemutatja azokat a jótevőket és mecénásokat is, akiket a Gondviselés rendelt az iskolanővérek segítésére, támogatására. Két kiragadott példa az egyházi segítő elöljárók közül: Bonnaz Sándor csanádi püspök és Jung Tamás címzetes bánáti püspök. Világi támogatók: Szathmári Mihanovich Karolina az iskolanővérek nagybecskereki megtelepedését tette lehetővé, s ugyanez köszönhető Nákófalván San Marco Nákó Miléva hercegnőnek.

Ballagás a Boldogasszony Iskolanővérek nagybecskereki leánykollégiumában 2018-ban

A könyv erőssége, hogy a történelem iránt érdeklődők haszonnal forgathatják, mert a szerző az iskolanővérek tevékenységének történetét beleszövi a nagy változások (impériumváltás, világháborúk, szerbiai rendszerváltás) helyi eseményeibe. A kötet másik erőssége a csaknem 130 fotó — ezek időrendben mutatják be a dokumentumokat, a mecénásokat, az épületeket (templomok, kápolnák, oltárok, zárdaházak…), de legfőképp a nővéreket, növendékeiket és tevékenységüket. Ezek a képek szeretetről, az összetartozásról, az egymásra figyelésről szólnak, uralkodó motívumuk a mosoly. Egészen kivételes pillanatok is feltárulnak előttünk, például az, amikor Alix és Bernadett nővérek 1996-ban II. János Pál pápa audienciáján vettek részt Rómában (279. oldal). A kötet különös színfoltja még három szerzetesnővér papírra vetett emlékezése is.

És ha elolvassuk a szöveget vagy végiglapozzuk a könyv fotóit, kirajzolódik előttünk bizonyos átalakulás: a kezdeti évtizedek nagyon sikeres leánynevelési és -tanítási gyakorlata mellett az iskolanővérek mindinkább egyházi kisegítői és pasztorációs tevékenységet is folytattak. Áldásos ténykedésük ma már gyermekekre, fiatalokra, tanulóifjúságra és felnőttekre egyaránt kiterjed.

Végezetül: megindító, keresztényi cselekedet, hogy a kötet első lapján Lobmayer Ágnes M. Judit tartományfőnöknő az Úr áldását kéri valamennyi bánáti nővérre, a könyv megalkotóira és olvasóira is.

Köszönöm az Isten tiszteletével, emberszeretettel gondosan megformált, megalkotott könyvet a Boldogasszony Iskolanővéreknek és Németh Ferencnek! Őszinte szívvel ajánlom az Olvasónak!

Fotók: Nagybecskereki Egyházmegye