Egy manapság sokak által feszegetett problémával, a szülőföld és a jólét közötti őrlődés kérdésével foglalkozik néhány fiatal, aki kisjátékfilmen próbálja megörökíteni, némelyek miért mennek el, és miért maradnak, akik maradni készek.

Menni vagy nem lenni — sokat sejtet a leendő cím, de hogy megtudjuk, tulajdonképpen miről is szól a történet, milyen állapotot fest le az elgondolás, amelyet az alkotók filmen kívánnak megörökíteni, ellátogattunk Doroszlóra, a forgatás helyszínére. A stáb munkáját figyelve volt szerencsénk belekóstolni a mozgóképkészítésbe. Együtt hallgattuk a légy zümmögését, izgultunk nesztelenül és mozdulatlanul azért, hogy sikerüljenek a jelenetek, és jóízűeket hahotáztunk, amikor a néhány pillanatig tartó, kötelező elfojtás után szabad volt a nevetés.

Maradandó élmény, mondom ezt én, aki mindössze néhány órát töltött az alkotócsapattal. A részletekről pedig a stábtagok meséltek, akik decemberben néhány napra odaköltöztek a faluba, hogy megvalósítsák elképzelésüket.

Az idea

A film ötlete kiváló példája annak, amikor a felkészültség találkozik a lehetőséggel, és ebből a véletlenből valami új dolog születhet. Lennert Móger Tímea, lapunk munkatársa és Goretić Péter ifjú filmes titán egy interjú során ismerkedett meg egymással. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a hivatalos beszélgetést egy kötetlenebb eszmecsere követte. Ekkor derült ki, hogy azonos problematika, az elmenni/itt maradni kérdés érdekli őket. Ezenkívül Tímeát foglalkoztatja a forgatókönyvírás, Péter pedig szívesen rendezne filmet. Nem volt hosszú az út a lelkesedésüktől a megvalósításig.

Mivel mind a ketten Nyugat-Bácskából — ráadásul a szórványból — származnak — Tímea doroszlói, Péter pedig zombori —, hasonlóan látják a vitatott kérdést. Abban pedig teljes mértékben egyetértenek, hogy igenis beszédtéma kell, hogy legyen a szülőföldelhagyás/itt maradás problematikája, hiszen ez az, ami jelenleg is zajlik körülöttünk.

Nyugat-Bácska igen reprezentatív példája a Vajdaságban tapasztalható jelenségnek, ebből a régióból ugyanis szinte tömegesen vándorolnak el a fiatalok a jobb megélhetés reményében, de bármelyik vajdasági településre vonatkoztatható a probléma. Adva volt tehát a tematika, már csak a megfelelő embereket kellett összetoborozni ahhoz, hogy létrejöjjön a projektum.

A stáb

Először a vajdasági filmes szakma egyik oszlopos tagját, Siflis Zoltánt keresték fel az alkotók. Az ő közbenjárásával technikai felszerelést és néhány útbaigazító instrukciót kaptak a fiatalok. A régió több egyesülete, valamint magánvállalkozók is támogatták az elképzelést, ahogyan a helyiek is, akik minden segítséget felajánlottak a forgatáshoz.

A sztori helyszínéül egy doroszlói kiskocsmát választottak, mely a csatornaparti híd lábánál található. A szereplőket hagyományos szereplőválogatás során ismerték meg. Az alkotók véleménye szerint az érdeklődés olyan mértékű volt, mintha a vajdaságiak kimondottan ki volnának éhezve a játékfilmre, ez a hivatásos színészek jelentkezése révén éppúgy szembeötlött, mint az amatőrökén.

Mindenki ingyen dolgozott a filmen, a szállás és az étkezés költségeinek fedezése után ugyanis nem maradt keret a tiszteletdíjakra. Mégis két hivatásos színész, a Zentai Kamaraszínház tagjai, Lőrinc Tímea és Dévai Zoltán is szerepet vállalt. Mind a kettejüknek ez volt az első filmes tapasztalata. Rajtuk kívül három szereplő és néhány statiszta játszik a darabban. Egyikük egy zombori származású, ma Budapesten élő fiatalember, Hodovány Zsolt. Ő tehát személyesen is érintve van a kérdésben. A másik két embernek sem volt lámpaláza a felvétel készítésekor, amatőr színházi múltjuk van ugyanis. Hoffmann Artúr filmes szakember is végig jelen volt a forgatáson, hogy szakmai tudásával előbbre vigye a munkát. A többiek — az operatőr, a hangtechnikus, a kellékesek, a statiszták — a forgatás híre hallatán önkéntesen jelentkeztek a munkára.

A forgatás

A hangsúly nem annyira az akción, vagyis a gesztusjátékon, hanem inkább a párbeszédeken volt. Noha a filmben elvétve groteszk és lírai elemek is feltűnnek, a rendező alapvetően életszerűségre törekedett.

A forgatás két napig zajlott. Az idő szűkössége miatt a rendező igyekezett mindent előre átgondolni. Izgalmas dolog az ütemezés is. A versenyfutás az idővel, hogy még alkonyat előtt minden világosban forgatott jelenet beleférjen a napba.

A Facebook közösségi oldalon az egész folyamatot végig lehetett követni, megnézni, milyen fázisába érkezett a rendezés, figyelemmel kísérni az ott dolgozók munkáját. Most pedig az utómunkálatok következnek, a vágás, a hangmérnök és a digitális trükkökre szakosodott technikus munkája. A cél pedig, hogy minél több helyen bemutassák, minél többen megnézhessék a filmet, aztán lássuk, költői marad-e a kérdés, amelyet a filmalkotók a címben megfogalmaztak.

Kérdés és válasz

A gyökerektől elszakadni nem egyszerű, kiváltképp, ha maga mögött hagy valakit az ember, ha szerelmi szálak szövik bonyolultabbá az elhatározást. A történet központi alakjai egy pár és a fiú barátja. Ők alkotják azt a szerelmi háromszöget, amely minden szempontból megnehezíti döntéseiket — elmenni, maradni, továbblépni.

A majdnem hamleti kérdés — Menni vagy nem lenni — egyben költői is, nem vár feleletre, minthogy nincs rá helyes válasz. Van viszont milliónyi körülmény, mely folyton erre-arra billenti a mérleg nyelvét. Valóban nem lehet tudni, kinek mi számít jó döntésnek, s hogy ez nem változik-e meg egyik vagy másik lehetőség okán.

Mindenkinek vannak dilemmái, ezeket kívánja szemléltetni az alkotócsapat anélkül, hogy mindeközben állást foglalna valamelyik oldalon. A nézőre bízza a következtetés levonását, és így teszünk mi is: döntse el a befogadó, mely szemlélet áll hozzá közelebb.