Vejin Piroskával a nagykikindai Terra kiállítóteremben beszélgettem el, amíg ő azokra a rokonszenves látogatókra várt, akik a tájunkon kissé szokatlan művészet titkainak az elsajátítására voltak kíváncsiak. A kopott, agyonlyuggatott falakon olajzöld és csokoládébarna keretek csüngtek, a zsák alapon pedig természet alkotta formákban a síksági tök, vadgesztenye, szentjánoskenyér, mákfej, macskabajusz, fakéreg, pálmaág, szárított gránátalma, nádvirág és társaik. Íme, milyen ötletes dísz lehet egy faág, a száraz gyökér. A jótékonysági célú kiállítás Piroska második önálló tárlata Nagykikindán.
Az egykori óvó néni, majd könyvtáros a főiskolai diplomájáról soha nem beszélt, annál inkább a természet iránti vonzódásáról.
- Egy tanárnőm lobbantotta fel bennem az érdeklődést. Az órákra olykor fúrógépet is vittem a megmunkáláshoz. Apró ajándékokat csináltam az iskolának, a tanároknak is, a színháznak bábukat készítettem. Egyébként virágkötészettel is foglalkozom.
Megcsodálok egy nagyobb csokrot. A virágnak mintha lelke lenne, még így is, amikor már száraz.
- Ez egy fenomenális piros bársonyrózsa, Don Juan-féle. A sógornőmtől kaptam, és mivel félig-meddig meg volt száradva, felakasztottam. Ha hagyom elhervadni, akkor ki is dobom, de ebben az esetben meghosszabbítottam az életét. Igazán jót mutat a búzakalászok között!
* Vajon mit szól a nagyvárosi ember, amikor ilyen alkotásokat lát?
- El vannak ragadtatva, kérdezik, vajon én csináltam-e őket. Ellenben ha ugyanezt kivinném a piacunkra, és megpróbálnám eladni, azt mondanák, hülye vagyok! A nagyobb városokban más az emberek mentalitása. Belgrádban és Újvidéken olykor nem tudják elhinni, hogy mindezt meg lehet csinálni.
* Tudod, hova kerülnek a virágaid?
- Egy fehér ágakból készült költeményt megvett egy hölgy, akinek bútoráruháza van. å Olaszországban is kiállított, oda is elvitte a művemet. Ajándéknak is vásárolják, bármilyen alkalomra. Volt például egy hattyús munkám, amihez három kis tököt használtam fel. Jelképesen három fiókát ábrázolt a nagy hattyú hátán. Ezt március 8-a alkalmából vásárolta meg egy belgrádi hölgy, majd Moszkvába küldte. A talapzatra tükröt tett, üvegdobozba tette, és a menyének ajándékozta, aki megszülte a harmadik gyermekét, így jelképet látott benne.
* Mi adja az ötletet?
- Egyszerűen megjelenik a szemem előtt a kép, de nem készítem el azonnal. Most újdonságnak számít nálam a préselt virágokból készült tájkép. Tudod, az összes ősömben volt valami művészi érzék. Engem bármi inspirál, mondjuk, egy tuskó is. Nálam ez nem pénzkérdés. Ha valami megfogja az embert, akkor azt csinálnia kell, annak ellenére, hogy kifizetődő-e, vagy sem. Rengeteg ötletem van, csupán az idő hiányzik a megvalósításhoz. Bárhol vagyok, én sohasem a nők hajviseletét vagy öltözékét nézem, inkább a természetet figyelem. Lehajolok egy különleges kavicsért, amit itthon a munkámban felhasználhatok.
* Van-e gondod az alapanyagok tárolásával?
- A padlásom tömve van. Miután megszáradtak a növények, dobozba csomagolom őket, majd újakat hozok haza, és felakasztom őket. Az egyik szobában tartom a szalagokat, a másikban a vázákat, kosarakat, így olykor kaotikus a házam. Egyszer elhatároztam, rendet csinálok, és elindultam a padlástól, de a teraszon beláttam, nincs rá esély.