Egy határig szórakoztató hallgatni a sok esetben eszement, jobb esetben a realitástól elrugaszkodott véleményeket, de időnként azt tapasztaljuk, a tájékozatlanságból eredő butaság már-már ideológiává kövesedik. A politika világában pedig sokan látni vélik, felfedezik a lehetőségeket az ilyen megkövesedett téveszmékben.

Ahhoz nem kell túl nagy szakembernek lenni, hogy megállapítsuk, a klíma mindig is változott. Bizonyíthatóan voltak hidegebb és melegebb periódusok, jégkorszakok, illetve olyan időszakok, amikor az örök jég birodalmának nevezett területek is kizöldültek. Azt sem vonhatjuk kétségbe, hogy az emberi tevékenységnek hatása van a mikroklímára, ezáltal pedig a bolygó éghajlatának egészére is. Mivel azonban egyes teóriák a múltban nem bizonyultak helyesnek, így joggal kételkedhetünk abban is, amit most egyfajta valóságként próbálnak előadni.

A sok helyen népszerűnek tekinthető úgynevezett zöldpolitika párhuzamba állítható a száz évvel ezelőtti időszakra jellemző osztályharcos kommunista mozgalmakkal. A mintázat kísértetiesen hasonlít: a valóságos, de egyébként rendkívül összetett társadalmi problémahalmazból kiragadnak alkotóelemeket, majd azokra életidegen, a valóságot megerőszakoló, a realitás talajától elrugaszkodott válaszokat próbálnak ráerőltetni. Mindez sokaknál egyfajta torz világnézet kialakulását eredményezi. Persze ez esetben is fontos megjegyezni, hogy a dolgokról az emberek véleménye mindig szubjektívnek tekinthető, még akkor is, ha az illető őszintén törekszik objektíven gondolkodni.

A klímaváltozás és számos más természet-, környezetvédelmi gond hatalmas kihívás az egész emberiség számára. Ezt mindenki közvetlenül vagy közvetetten, de a saját bőrén is érzi. Attól még ugyanis, hogy sokan gondolkodnak tévesen egy-egy dologról, az még önmagától nem válik helyessé, elfogadhatóvá. A klímaváltozás valóban tetten érhető. Vidékünkön például mind ritkább a havazás, egyre enyhébbek a telek. Mindez kedvez a mezőgazdaságra ártalmas kártevők téli túlélésének, ami óriási gond a mezőgazdászok számára. A klíma azonban mindig is változott. A régészeti leletek, valamint korabeli feljegyzések igazolják, hogy eddig is voltak a mainál jóval forróbb és jóval hidegebb időszakok is. Az adatok ismeretében pedig egyes elemzések szerint biztosra vehetjük, hogy az elmúlt néhány ezer évben valójában csak csekély mértékben módosult egyik vagy másik irányba a klíma.

A nagyüzemi intenzív gazdálkodás drámaian elvékonyította a termőföldek humuszrétegét, az erdőirtások felgyorsították a talajeróziót, miközben fokozódik a nyári aszályos kánikulák forrósága. A vízlecsapolás, a folyószabályozások jóformán eltüntették a biológiai sokszínűség fenntartása miatt is nagy jelentőségű ártéri gazdálkodást. Az pedig elszomorító, és egyelőre nem is igazán tudunk vele mit kezdeni, hogy egyre több emberi eredetű szennyező anyag kerül a talajba, a vízbe és a levegőbe. A különféle származékok visszajutnak az ivóvízbázisokba. Puszta létünk válik kérdésessé, ha a folyamatot nem sikerül megállítani. Globális és nemzeti szempontból is sorskérdés ez. A létező gond megoldásához a szélsőségessé váló ideológiák helyett csak a tudományos eredményekben bízhatunk, elpolitizálás helyett szakmai alapokon nyugvó megoldást kell találni.