Klímatudatos művészek

Klímatudatos művészek

Nem állunk valami jól, ami a Földünk tisztaságát, egészségét illeti.

Röpködnek, úszkálnak a műanyag zacskók és szívószálak; állatfajok, erdők, jégtáblák tűnnek el, és ha így folytatjuk, egyre nehezebb lesz levegőt venni, mert az is elfogy. Azon a szinten vagyunk a környezetszennyezésben, amelyet már nem lehet nem észrevenni. S nem lehet nem odafigyelni erre az égető problémára, különben néhány évtized múlva ki tudja, hol leszünk. A természet mikrohullámú sütőjében forogva kapunk a fejünkhöz. Ezért indult a Művészek a klímatudatosságért kezdeményezés, melyhez egyre többen csatlakoznak.

A Művészek a klímatudatosságért egy összművészeti kezdeményezés, melyet Áfra János és Závada Péter azért indítottak el, hogy a magyar írók, költők, képzőművészek, zenészek, filmesek, táncosok, slammerek és színészek közreműködésével minél szélesebb körben hívják fel a figyelmet a közelgő ökológiai katasztrófára, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni és közösségi felelősségvállalás fontosságára, valamint hogy reflexív és reaktív platformot teremtsenek a közös problémák és a megoldási lehetőségek megvitatására — áll az oldalukon a leírás.

S hogyan is kell ezt elképzelni? Mint egy kihívást (challenge), melyben a résztvevők egy rövid videóban elmondják vagy szöveges formában leírják saját környezetvédelmi vállalásukat, mely a nagyon pici dolgoktól (pl. nem veszek palackozott termékeket; vászonszatyorral vásárolok, és nem fogadom el a boltokban a műanyag zacskókat, stb.) a nagyobbakig (pl. elültetek száz fát) terjedhet. És mivel művészekről van szó, egy-egy saját (vagy más tollából származó) szöveggel tehetik még izgalmasabbá a posztjukat, a képzőművészek pedig saját alkotásaikkal is reflektálhatnak a témára. Minden kihívottnak két-három újabb (nem feltétlenül művész) ismerőst kell megszólítania, hogy ők is vigyék tovább a láncot. A szervezők hosszabb távú célja egy petíció, melyben a csoport tagjai megfogalmazzák javaslataikat a hatalmi pozícióban levő szervek (politikai erők, cégek, intézmények, fesztiválok stb.) képviselői irányába.


A szerző felvételei

Vajdaságiak is csatlakoztak a kihíváshoz, például G. Erdélyi Hermina, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színművésznője, aki ezt írta ki saját oldalára a #klimatudatosság #muveszekaklimatudatosságért hashtagekkel ellátva:

Mindig van nálam vászonzacskó a bevásárláshoz. Több is. Ezekbe kérem a piacon vagy a zöldségesnél a zöldség/gyümölcsöt. Palackozott vizet nagyon régóta nem fogyasztok, kizárólag szűrt vizet. Igyekszem odafigyelni az energiatakarékosságra, nem folyatom feleslegesen a vizet. Sajnos elkerülhetetlen a műanyagba csomagolt bolti termékek megvásárlása, a lehetőségekhez mérten megpróbálom elkerülni őket, csekély sikerrel. Igyekszem szelektíven gyűjteni a szemetet... Kis lépések, de igyekszem...

Nagy Kornélia tervezőgrafikust is megkérdeztük, íme a válasza:

Hét éve lettem vegetáriánus, és két éve vegán. A Cowspiracy (ajánlom a filmet) egyik alkalmazása szerint ezzel eddig körülbelül 8,5 millió liter vizet, 7600 négyzetméter erdőt és 22 000 kg CO2-t mentettem meg. Klímaváltozás. Itt csücsül a küszöbön. Le lehet-e lassítani, vissza lehet-e fordítani? Ezek olyan kérdések, amelyekkel szembe kell néznünk, és megválaszolni. Milyen eszközökkel lassíthatunk rajta, s mit tehetnek a nagyvállalatok, illetve mit a magánemberek? Tényleg a természetet óvjuk, vagy csak a saját irhánkat mentjük, amikor környezetvédelemről beszélünk? Vajon megvalósítható utópia a fenntartható, nem növekedő gazdaság? Ezeket a kérdéseket is érdemes körüljárni.

Nagy Karina színésznővel, Petőfi-ösztöndíjassal már többször beszélgettünk a környezetvédelemről, kíváncsi voltam, ő hogyan figyel arra, hogy milyen ökológiai lábnyomot hagy maga után.

— Szívesen lemondok a saját kényelmemről a bolygónk javára, de senkire sem nézek csúnyán, aki, mondjuk, elővesz egy papír zsebkendőt (én gyerekkorom óta textilt használok, egyszerűen azért, mert a nagymamámnak nagyon szép zsebkendői voltak, és puhák, soha nem dörzsölik ki az orromat). De aki öt zacskót tesz be a zöldségrészlegen, hogy legyen otthon is, az nagyon bántja a szemem, és szólok is neki, ha ismerős az illető — mondja Karina. — Amiben elég jó vagyok, mert már tíz éve csinálom, az a szelektív hulladékgyűjtés. Igaz, Szabadkán erre nincs lehetőség, Dávid (Szűcs Dávid, Karina párja — a szerző megj.) szerint azért, mert itt nem éri megkülönböztetés a szemetet (nevet), de így is elviszem a műanyag és papírhulladékot a Lidlbe. Hetente tejpiacozom, és a vajon kívül mindent (nyers húst, pečenicát, fűszereket, magvakat, zöldségeket, sajtot, száraztésztát) saját tárolóba, textilzsák vagy -szatyorba kérek. Sokszor meg kell vívni a csatát az édes öregekkel, akik szerint „az új zacskó a jó zacskó”, de már csak legyintek, és tolom is a dobozomat a kezükbe! Szintén sok éve csak szilárd szappant használok, vettem egyszer egy kézművesvásárban, s annyira bevált, hogy nem kellett soha többet testápolót vásárolnom. Dávid jobban szereti a tusfürdőt, ezért a szappant folyékony szappanná főzöm, és flakonba (egy éve ugyanabba) töltöm. Mosogatáshoz, zöldségpucoláshoz fanyelű eszközöket használunk. Próbáltuk a bambusznyelű fogkefét, de sajnos nem vált be, mert amihez hozzászoktunk, az egyszerűen jobban tisztítja a fogainkat. Szintén kipróbáltuk a szilárd fogkrémet, de az sem vált be, így újra tubusból nyomjuk ki. Nincs ezzel semmi baj, lehet véteni!

* S hogyan érzed, melyik területen tudnál még fejlődni?

— Amiben még lehetnék jobb, az a mosás. Nem tudok lemondani az öblítőről, és a mososzóda-használat is macerás számomra. Azt a kompromisszumot kötöttem magammal, hogy csak minden második mosáshoz adok öblítőt, valamint készülök mosógélt főzni, már minden hozzávalót megvettem. A következő lépes, melyet megteszek, a sampon elhagyása. Szilárdra fogok áttérni, ami nagy váltás lesz, mert hosszú, vékony szálú hajam van, s emiatt rengeteg flakont elhasználtam. Sok mindenről tudnék még beszélni, például a takarítószerek elhagyásáról, vagy hogy nem használunk papír konyhai törlőkendőt, nálunk a szalvéta is textiből van, stb. A lényeg, hogy kezdd el még ma! Mondjuk, a zacskók kiiktatása már nagyon sokat számít.

Mindenki úgy figyelmeztet a klímakatasztrófára, ahogy tud. Az alkotók a munkájukkal a legszélesebb körben képesek hatni. A Művészek a klímatudatosságért nevű projektum célja, hogy minél több terület képviselői fejezzék ki gondolataikat, érzéseiket az ökokrízissel kapcsolatban, és csatlakozzanak a mozgalomhoz. Fontos a felvilágosítás és a tudatosságra való nevelés. Szeptember 19-én, csütörtökön, 20 órától nyilvános estet rendeznek. A szervezők elsőként a szépírókat szólították meg, hogy vegyenek részt egy felolvasáson a valamelyest a témához kötődő verseik, prózáik előadásával. Felolvasnak: Áfra János, Bende Tamás, Fenyvesi Orsolya, Ferencz Mónika, Izsó Zita, Kerber Balázs, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Terék Anna, Varga Zoltán Tamás, Závada Péter, Zilahi Anna. A felolvasáson kívül egy, a klímakrízissel foglalkozó kerekasztal-beszélgetés is megvalósul: részt vesznek rajta Horváth Márk és Lovász Ádám filozófusok, Zilahi Anna az xtro realm csapatából, Hunyadi Réka a Greenpeace-től, valamint a szervezők. A programra a belépés ingyenes, viszont minden vendégtől azt kérik, hogy egy klímatudatos fogadalommal távozzon az estről. A tervek szerint később további programok valósulnak meg az ország más városaiban is, illetve a társművészetek képviselőinek bevonásával.

Aki úgy érzi, keresse fel az oldalt, tegyen fogadalmat, tegyünk mi is azért, hogy élhetőbb hely legyen ez a világ. Kezdhetjük is a boltok pénztáránál egy Ne trebá keszá, hválá! mondattal.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Klímatudatos művészek
Múzsaidéző
Facebook

Támogatóink