Kivágták a csókai nagyfát

Kivágták a csókai nagyfát

Emlékét a törzséből faragott szobor őrizhetné — Most, amikor a 2013. évi Vajdasági Magyar Kalendáriumunk megjelenésére várunk, emlékezzünk vissza egy pillanatra a 2008-ban lapozgatott kiadványunkra. Akkori kincses könyvünkben a tizenkét hónaphoz többek között tizenkét híres, vagy általunk ismertnek tartott vajdasági fát adtunk útravalónak.

„Talán, hogy sorsukból, elpusztíthatatlan kilombosodásaikból példát meríthessen mindegyre fogyatkozó közösségünk...” — írta Dudás Károly a beköszöntőjében. A zentai Tisza-part vadgesztenyéi, a szilágyi vadkörtefa, a magyarkanizsai fekete kőris, a sziváci temető göcsörtös akácfája — hogy csak néhányat soroljak fel — mellett ott van a csókai park nagy tölgyfája is. Pontosabban csak volt, mert a hatalmasra nőtt matuzsálemet nemrégiben kivágták.   
Nem tudom, hogy a mostani csókai tizenévesek randevúztak-e a nagyfánál, vagy találtak maguknak más helyet, de az én korosztályomnak bizonyára nincs olyan tagja, aki legalább egyszer, de inkább többször ne várta volna kedvesét, diákkori szerelmét a „makkfá”-nál — ahogyan a csókaiak nevezték. De nemcsak a szerelmesek, a gyermekek kedvenc helye is volt. Annak ellenére, hogy nem a park közepén helyezkedett el, megkerülhetetlenné vált. Minden út ide vezetett, és itt ért véget. Hányszor kiáltottuk, üzentük, suttogtuk egymásnak: Találkozunk a nagyfánál! Együtt nőttünk és változtunk vele.
Csóka alapjait Puchói Marczibányi Lőrinc, Torontál vármegye szolgabírója, majd alispánja vetette meg, miután 1782-ben a kincstári javak árverésén 95 500 forintért megvásárolta a birtokot. A család emlékét a helybeli templom, az egykori kastély és a körötte kialakított cifrakert őrzi. Az arborétum az én gyermekkoromban még áthatolhatatlan vadonnak tűnt, de később rendezték a területet. A fákat, de főleg a bokrokat megtizedelték, az utakat leaszfaltozták, padokat, kandelábereket helyeztek el, a nagyfa közelébe játszóteret telepítettek. A szakemberek már akkor is hangoztatták, hogy sok öregnek vélt különleges és értékes faritkaságot kivágtak, másokat hagytak kiszáradni, tönkremenni.
A hatalmas tölgyfa sokáig dacolt az idővel, de egyesek már évekkel ezelőtt figyelmeztettek, a végnapjait éli. Dús, árnyat adó lombozatát megcsonkolták, törzsét, amelynek a körbefogásához több ember kellett, valamilyen kártevő támadta meg. Talán egy kicsit meg is feledkeztünk róla. Annak ellenére, hogy az irodalomba is bevonult, hiszen Csóka krónikásának, Cs. Simon Istvánnak számos írásában szerepel.  
Elpusztítására bizonyára van magyarázat. Mi, akik szerettük, el is hisszük, hogy veszélyessé vált, kidőléssel fenyegetett. A megmentésére ebben a nehéz helyzetben, amikor másra, fontosabb dolgokra sincs pénz, bizonyára nem volt mód. Azt viszont nem tagadhatja senki, hogy egy legendás fával lett szegényebb a csókai park. Azok, akik elrendelték a kivágását, gondolhattak volna arra is, hogy az utókornak megjelöljék a nagyfa helyét. Például egy szoborral, melyet a törzséből, „testé”-nek ép részéből faragtatnának. Talán még nem késő!
„Az öreg fák — majdnem emberek. Nem történetük, sorsuk van. És oly kevesen vannak már... Kíméljétek hát őket! Ha arra jártok, zarándokút legyen feléjük minden léptetek. Hagyjátok otthon, vagy dobjátok félre a gyilkos fejszét! És jó fiúként, kalapot emelve, illendően köszöntsétek!” (Kapocsy György: A magyarság nevezetes fái)
Nos, a csókai nagyfát már csak az emlékeinkben köszönthetjük.
 

Címkék: Csóka

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kivágták a csókai nagyfát
Bánáti Újság
  • (kor)
  • 2013.11.13.
  • LXVIII. évfolyam 46. szám
Kivágták a csókai nagyfát
Bánáti Újság
  • (Tha)
  • 2013.06.26.
  • LXVIII. évfolyam 26. szám
Facebook

Támogatóink