Kiűzve, majd visszafogadva: a törökkanizsai Tiszagyöngye

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Kiűzve, majd visszafogadva: a törökkanizsai Tiszagyöngye

A Tiszavirág tánccsoportAmikor 1991-ben megalakult a szép nevű törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, egy-egy néptánccsoporttal és népdalokat éneklő kórussal kezdett bele a munkába. Öt-hat évig a színházban kaptak helyet, aztán kiutasították őket az épületből. A magyarázat az volt...

A Tiszavirág tánccsoport

Amikor 1991-ben megalakult a szép nevű törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, egy-egy néptánccsoporttal és népdalokat éneklő kórussal kezdett bele a munkába. Öt-hat évig a színházban kaptak helyet, aztán kiutasították őket az épületből. A magyarázat az volt, hogy a rendszeres táncpróbákkal rongálják a színpadot. Ezután hosszú ideig az általános iskola előcsarnokában gyakoroltak, de ez a hely nem igazán volt alkalmas erre a célra, a kövekkel burkolt helyiség ugyanis iszonyatosan visszhangzott. Az idén sikerült kiharcolniuk, hogy visszakerüljenek a színházba. Kaptak egy szobácskát, amelyet közösen használnak a Kék nefelejcs kézimunka-csoporttal. És ismét a színpadon próbálnak.
- Bizonyára nem ez a legjobb megoldás, de egyelőre nem tudunk semmi mást kitalálni - mondja Kovács Magdaléna, az egyesület elnöke, aki egyben a községi tanács művelődéssel, sporttal és tájékoztatással megbízott tagja is. - Törökkanizsán nincs művelődési otthon, ezért azt tervezzük, hogy minél előbb kiharcolunk magunknak egy épületet, ahol valamennyi, kultúrával foglalkozó csoport helyet kapna. Létezik egy objektum, amely a felújítás után éppen alkalmas lenne erre a célra, de egyelőre még magántulajdonban van. Mivel ismeretes előttünk a község helyzete, nemigen hisszük, hogy a közeljövőben megvásárolhatná, de tervezni lehet! Most éppen a tájház kialakításán gondolkozunk, melyet a Kéknefelejcs csoporttal közösen hoznánk létre.
A Tiszagyöngye Művelődési Egyesületnek jelenleg két tánccsoportja van: a Tiszavirágba a fiatalabb korosztály, a 7-13 évesek tartoznak, a Tiszafa pedig az idősebbeké. A valamikori asszonykórus lassan vegyes karrá alakul át, ugyanis két férfi csatlakozott hozzájuk. Remélik, lesznek még többen is az erősebbik nem sorában, akik szívesen énekelnének velük. A kis színjátszók egyelőre rövidebb jeleneteket, verses összeállításokat adnak elő.
- Kellene középső meg óvodás tánccsoport is - fűzi tovább gondolatait az elnök asszony -, de sem helyünk, sem szakemberünk nincs hozzá. Az egyesületnek van három citerája és vállalkozó gyermekek is akadnának, akik szívesen megtanulnának ezen a hangszeren játszani, de az egyetlen törökkanizsai citerásunk nem ér rá foglalkozni velük, más oktatóra viszont nincs pénzünk. Sokat pályázunk, minden lehetőséget megragadunk, hogy javítsunk az anyagi helyzetünkön. A Szekeres Alapítványtól és a Szülőföld Alaptól nyertünk már kisebb összegeket, de most nagyobb fába vágtuk a fejszénket: egy nonprofit alap támogatásával a jövő év áprilisában észak-bánáti népitánc-találkozót szervezünk. Mivel a rendezvény neve Kultúrák közötti párbeszéd, magyar, szerb és roma néptánccsoportok mutatkoznának be.
Arra a kérdésre, hogy nehéz-e a fiatalokat bevonni a munkába, a következő választ kaptam:
- Nemcsak a leendő tagok megszólításával van gond, hanem a közönség visszaszoktatásával is. A működésünk jelenleg abból áll, hogy próbálunk, aztán hazamegyünk, hiszen nincs megfelelő helyünk az összejövetelekre, beszélgetésre, barátkozásra. Igyekszünk minél több alkalommal fellépni, mert az utazás, az új környezet megismerése is vonzó lehet a fiatalok számára. Az idén például eljutottunk a horvát tengerpartra, Pólába, ahol minden év májusának utolsó hetében tartják a magyar napokat, szeptemberben Magyarországon, Deszken voltunk a falunapon, most készülődik, de mire ez a beszélgetés megjelenik, a kórus már vissza is tér a romániai Zsombolyáról. Rendszeresen részt veszünk a Durindón és a Gyöngyösbokrétán, ott vagyunk a vajdasági szemléken, de községi találkozókat is szervezünk. Az idei év elején felfiatalítottuk az elnökséget, vannak segítőim, de továbbra is várjuk az érdeklődőket. A hagyományok őrzése, az identitás erősítése azonban nemcsak az egyesület feladata. Jó lenne, ha a család mellett az óvodában és az iskolában is többet foglalkoznának ezzel a fontos témával.
A beszélgetés végén kiderült, Törökkanizsán december 20-án 17 órai kezdettel tartják meg a hagyományos karácsonyi műsort, amelynek a sikeréhez az egyesület tagjai mellett az óvodások, az általános iskolások és a zeneiskolások is nagyban hozzájárulnak.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink