— 1956-ban születtem Törökkanizsán. Az általános iskola befejezése után Magyarkanizsán jártam középiskolába, fényképésznek tanultam ki. 1975-ben kezdtem el dolgozni a helyi nyomdában, amelyet az Elit nevű vállalat üzemeltetett. Ez egy kis vállalat volt, s rövid időn belül beolvasztották a Lepenka üzembe. Engem áthelyeztek egy kis laborba, és a szitanyomáson dolgoztam néhány évig. Pártiskolába akartak küldeni, de nem voltam rá hajlandó. Édesapám azt mondta, hogy mi katolikusok vagyunk, nem kommunisták — és az ő szava számomra szent volt. A munkahelyemen ezt nem nézték jó szemmel. Igaz, nem mondtak fel, de éreztették velem, hogy ott kell hagynom a vállalatot. Egy ismerősöm közbenjárására sikerült az Elita cipőgyárba kerülnöm. Akkor 700-an dolgoztak a vállalatban. 2000-ben, amikor eljöttem, már csak nyolcan a két portással együtt.
Az előkészítő osztályon szortírozóként dolgoztam, az volt a feladatom, hogy szétválogassam a külső és a belső talpakat, sarkakat, azután továbbvitték őket megmunkálásra. 2000-ben szinte máról holnapra bezárták a gyár kapuját, s megindult a csődeljárás. Abban az időszakban már annyit sem kerestem, mint amennyi a buszbérletre elég lett volna, így hát felmondtam. A döntésemet később megbántam, mert ha a vállalat mond fel, legalább még két évig biztosította volna a megélhetésemet a munkaközvetítő — de egyszerűen belefáradtam.
Nem sokkal ezután az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy volna-e kedvem mindennap főzni neki. Ő akkor nyitott több boltot, és nem volt ideje rá. Jó lehetőséget láttam az ajánlatában, és csakhamar el is fogadtam. Lassan szaporodni kezdtek a megrendelőim, egyre többen kérték, hogy készítsem el az ebédjüket. Kezdetben csak olyanoknak főztem, akik el is jöttek az ételért, de idővel megszaporodott azoknak a száma, akiknek ki kellett szállítani, mert nem bírtak járni, biciklizni. Volt olyan időszak, amikor 11 órakor kezdtem és fél 2-kor fejeztem be az ebédkihordást. Ezt kilenc évig csináltam. Nem volt kivétel sem az ünnep, sem a vasárnap. Dolgozni kellett!
Az édesanyám, aki 35 évig lakodalmakban főzött, mindig azt mondta nekem: „Lányom, mindent csinálj, csak ezt ne, mert ez nagyon háládatlan munka!” Gyakran segítettem neki, és érdekelni kezdett a főzés. Egy másik tapasztalat is hozzájárult a döntésemhez: a kilencvenes évek elején Németországban jártunk vendégségben, és felfigyeltem rá, hogy az emberek megrendelik a vacsorájukat, amit különféle cégek házhoz szállítanak. Már ekkor motoszkált a fejemben a gondolat, hogy jó lenne egyszer hasonló vállalkozásba kezdeni, de akkor még jó munkahelyem volt. Később — amikor már ebédhordással foglalkoztam — belevágtam a nagyobb ebédek, alkalmi, ünnepi ételek elkészítésébe is.
2009-től a férjemmel fóliaházakkal foglalkozunk. Azóta nem készítek mindennap ebédet, csupán megrendelésre dogozom. Sok időmet elvesz a fólia, és bele is fáradtam a mindennapos főzésbe. Sokszor kérnek fel keresztelők, lakodalmak, bérmálkozások alkalmával erre. Hálával tartozom a férjemnek, hiszen nélküle nagyon nehéz dolgom lenne. Nem csupán helyi megrendelőim vannak, gyakran el kell vinni az ételt Oromhegyesre, Zentára, Kelebiára, és jól jön a segítség, mert egyedül nem győzném.
* Milyen ételeket készít egy-egy ünnepség alkalmával?
— Vannak egyéni igények is, de általában sülteket, felvágottakat, töltött húsokat kérnek. Csináltam már mini szendvicseket, a legkülönfélébb salátákat, füstölt húsból készült ételeket is. Nagyon népszerű a medvehagymás túróval töltött szelet, a Karađorđe-szelet, a gombás szelet, a töltött fasírt, töltött karaj. Sajnos, ez egy eléggé bizonytalan, kiszámíthatatlan munka, egyre kevesebb a megrendelés, mert az emberek pénztelenek. Csak ebből megélni nem lehet.
Van egy nagy nyári konyhám, ahol dolgozom. Ha például 20 személyes vacsorát kell készítenem, akkor reggel 8 órakor fogok hozzá a munkához, és délután ötre készülök el. Ebben van öt-hatféle hús, ugyanennyiféle salátával, esetleg leves, de ez mindig a megrendelő egyéni igényéhez igazodik. Ha van pörkölt is, akkor kevesebb húsra van szükség. Olyan is volt már, hogy csak franciasalátát rendeltek, de abból temérdek sokat. Egy sima születésnapra készülhetnek csak sültek salátával, de egy első áldozási ebédre dukál a jó tyúkhúsleves májgombóccal, utána pörkölt tésztával meg néhány fajta hús salátával. A hozzávalókat is én biztosítom, de az is megesett már, hogy a megrendelő hozott bizonyos alapanyagokat. Minden ételt frissen készítek el. Legjobban éjszaka szeretek dolgozni, olyankor nem zavar senki, nem csörög a telefon.
* Nem próbált meg soha a vendéglátóiparban elhelyezkedni?
— Egyszer megpróbáltam. Amikor a magyarkanizsai fürdő mellett megnyílt a két új hotel, elmentem meghallgatásra. Sokan várakoztunk, legalább 25-en voltak előttem. Azonnal elmondtam, hogy oklevelem nincs, de nagy gyakorlattal rendelkezem. Minden kérdésére válaszoltam, mégsem vehettek fel, hiszen nincs szakácsi végzettségem. A törökkanizsai Vadászotthonba hívtak dolgozni, de úgy érzem, jobb, ha a magam ura vagyok.