Az elismerést a városi képviselő-testület 1980 óta olyan negyven év alatti személyeknek ítéli oda, akik az irodalom, a képzőművészet, a zeneművészet, a színház- vagy a filmművészet területén jelentős mértékben hozzájárultak a város kulturális életének fejlődéséhez. A díjjal járó okleveleket és plaketteket Gyivánovity Dániel, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke adta át csütörtökön a városháza dísztermében megtartott ünnepségen.

Mészáros Gábor 1986-ban született Zentán. 2005-ben felvették az Újvidéki Színművészeti Akadémiára, ahol 2009-ben diplomázott. Színészi pályafutása során játszott a többi közt Kölnben, Milánóban, Budapesten, Belgrádban, Szarajevóban, Zágrábban, Szkopjéban, Ljubljanában, Barban, Cetinjében, Temesváron és Sepsiszentgyörgyön. 2008 óta a Kosztolányi Dezső Színház tagja, ahol több mint hatvan előadásban játszott. Számos díjjal ismerték el, 2023-tól pedig a színház igazgatója. Művészi hitvallása szerint a színháznak nemcsak szórakoztatnia kell, hanem társadalmi kérdésekkel is kell foglalkoznia.

Mészáros Gábor elmondta, hogy óriási elismerés számára ez a díj, mely megerősíti abban, hogy a Szabadkán eltöltött tizenöt év után valóban igazi szabadkainak érezheti magát. A díj egy különösen jó időpontban érte, mivel jelenleg is nagy munkában van ő maga és a színház is. Hozzátette, hogy ez a siker erőt ad a továbbiakhoz, és arra készteti, hogy átgondolja, hogyan folytassa a munkát, hogy a lehető legnagyobb elkötelezettséggel tegyen valamit Szabadkáért.

Kovács Pécskai Emese 1997-ben született Szabadkán. Csantavéren él, ahol a Hunyadi János Általános Iskolában dolgozik. A Bartók Béla Művelődési Egyesület elnöke, aktív művelődésszervező és a helyi EcoKarma tagja. Művészeti tanulmányait a szabadkai Politechnikai Iskolában és a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte, ahol festőművész- és képzőművésztanár-diplomát szerzett. Emese számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Vajdaságban és Magyarországon. Munkái gyakran a vajdasági életérzést ábrázolják, kiforrott festésmódja az impresszionistákhoz hasonlóan játszik a fénnyel és a színekkel.

A díjátadón elmondta, hogy magyarországi tanulmányait azzal a céllal kezdte, hogy később tudását hazahozza, és itthon bontakozzon ki a képzőművészet terén. Számára a díj megerősítés abban, hogy jó helyen van, és itt kell lennie. Az elmúlt időszakban több csoportos tárlaton vett részt, a jövőben pedig minél több egyéni kiállítást tervez szervezni. Nemrég Magyarkanizsán volt egy önálló kiállítása, és hamarosan Szabadkán is hasonló bemutatót tervez.

Jasmin Ademović 1992-ben született Szabadkán. A Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola után a belgrádi John Naisbitt Egyetem Vállalkozástudományi Karán szerzett közgazdászoklevelet. Aktívan tevékenykedik a kultúra és a művészet népszerűsítése, valamint az írott szó kultúrájának terjesztése terén. Évek óta szervez irodalmi összejöveteleket, köztük számos jótékonysági jellegű rendezvényt. Az általa alapított Suboticijada az első olyan irodalmi fesztivál, amely kizárólag a szabadkaiakat gyűjti egybe azzal a céllal, hogy támogassa az irodalmi alkotó tevékenységet a városban.

A díjazott kiemelte, hálás a városnak azért, hogy ezzel a díjjal ismerték el tevékenységét, melyet a kulturális alkotás népszerűsítésének területén végzett, különösen az irodalom terén. Egyúttal megköszönte a Balkáni Művészek Egyesületének, az Orfej Költészeti Klubnak és a Sloga Szerb Hagyományőrző Klubnak, hogy felterjesztették erre a díjra.

Gyivánovity Dániel Kölcsey Ferenc idézetével köszöntötte a díjátadó közönségét: „Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.” Ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az idézet kapcsolódik a fiatal alkotók elismeréséhez, és egyfajta üzenetként összeköti a fiatalok tenni akarását a nemzeti örökség megőrzésének fontosságával. Tovább idézve Kölcseyt, kiemelte: „Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé tenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg, s akármi más kezdődjék ezentúl: az a régi többé nem leszen.”

Az elnök megemlékezett dr. Bodrogvári Ferencről, a díj névadójáról, aki Szabadka neves személyisége volt. Fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt filozófus és egyetemi tanár volt, aki íróként jelentősen hozzájárult nemcsak Szabadka, hanem az egész ország művelődési és tudományos életének gazdagításához. Gyivánovity kiemelte, hogy Bodrogvári életműve értékteremtő és példaértékű. A városi önkormányzat által alapított Sámán-díjat, mely a kiemelkedő tevékenységet ismeri el, elsőként Bodrogvári kapta meg. Az elismerést halála után róla nevezték el, tisztelegve rendkívüli elhivatottsága, sokoldalúsága és alkotói tevékenysége előtt.

A díjátadót ünnepélyesebbé tették a szabadkai alapfokú zeneiskola tanulói, Višnja Prčić zongorán, Andrej Stanković szaxofonon játszott. Az ünnepséget Bodrogvári Gyöngyi, a filozófus özvegye is megtisztelte jelenlétével, akinek Gyivánovity Dániel egy csokor virággal kedveskedett.