— Két csoport felé, a fiatalok és az idősebbek csoportja felé szeretnénk nyitni. Úgy érezzük, a fiatalok többsége még mindig elítéli a politikát és a politikával való foglalkozást, mert úgy vélik, a politikusok mind egyformák, visszaélnek a helyzetükkel, csak arra törekszenek, hogy nekik jó legyen. Mi viszont arra akarunk rámutatni, hogy a vajdasági magyar politikának szüksége van a fiatalokra, át kell nekik adni mindazt az eszmei örökséget, amit a VMDK a 90-es évektől magáénak vall. Például azt, hogy mi vagyunk a hárompilléres autonómia legkövetkezetesebb képviselői. Az idősebbekkel más a helyzet. A mostani nehéz gazdasági viszonyok közepette, amikor rosszul élnek, alacsonyak a nyugdíjak, nem igazán vállalta fel egyetlen magyar politikai szervezet sem a képviseletüket. Pedig a magyarságtudat erősebb bennük, mint a fiatalokban, akiket inkább az érdekel, hogy a tanulmányaik befejeztével hogyan találják fel magukat.

Most, miután a koszovói kérdés kezd megoldódni, új helyzet állt elő. Mi ugyanazt a jogkört követeljük a délvidéki magyarságnak, mint amit Szerbia szeretne biztosítani az észak-koszovói szerbeknek. Úgy látjuk, Szerbiának ugyanazt az utat kell bejárnia, mint Horvátországnak: el kellett végezni a decentralizációs folyamatot, valós közigazgatási régiókra kellett „felosztani” az országot, meg kellett határozni a települési önkormányzatok rendszerét. Reméljük, ez kedvezően hat majd a vajdasági magyarságra is, hiszen a települési önkormányzatok rendszerével szabályozni tudjuk a saját sorsunkat. Annak a pénznek, amit megteremtünk, a legnagyobb része helyben marad, a költségvetésen keresztül támogatni tudjuk a magyar iskolákat, intézményeket, hagyományápolást, vagyis mindazt, ami szavatolja a megmaradásunkat és fejlődésünket.

A céljaink meghatározásában kitérünk más területekre is, a szerb—magyar megbékélési folyamatra, az oktatásra, szükségesnek tartottuk megemlíteni a szerb nyelv mint nem anyanyelv oktatásának a reformját, a részarányosság elvét az állami szektorban stb.

* Hogy ezek a fontos célok megvalósuljanak, a VMDK-nak a jövőben minden bizonnyal nagyobb politikai súllyal kell rendelkeznie.
— Természetesen tudjuk, hogy sokat kell dolgoznunk, hiszen az elmúlt időszakban fontos átalakulási folyamaton mentünk keresztül. A VMDK arculatát korábban az előző elnökünkhöz, dr. Páll Sándorhoz kötötték. Bízunk benne, hogy a csapatmunka meghozza a várt eredményeket, mert a 2014. esztendő nagy kihívásokat tartogat. Magyarországon választások lesznek, melyen a határon túl élő magyar állampolgárok is szavazhatnak. Azt gondoljuk, mindent meg kell tenni azért, hogy a vajdasági magyarok éljenek ezzel a lehetőséggel és erősítsék a nemzeti összetartozást. Szeretnénk, ha Magyarországon továbbra is olyan kormány lenne hatalmon, amely a határon túli magyarság érdekeit hatékonyan felvállalja. Jövőre nemzeti tanácsi választás is lesz. Ezt szintén nagyon fontosnak tartunk. Előbb azonban megvárjuk, mi történik a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel. Megjegyzem, ezzel a dokumentummal mi sem vagyunk elégedettek, de azt sem engedhetjük meg, hogy a módosításával tovább csorbuljanak a jogaink. Mivel a 2012. évi választási eredményekkel sem vagyunk elégedettek, elsődleges célunk, hogy visszatérjünk azokba az önkormányzatokba, amelyekből kiszorultunk, illetve újabb önkormányzatokban is megjelenjünk.

* Valóban olyan kevés tagsága van a VMDK-nak, mint ahogyan az a köztudatban él? Bizonyára Ön is tudja, hogy azok közé a pártok közé sorolják, amelyeknek a tagsága elfér egy kombiban.
— A VMDK-nak elegendő tagsága van, számtalan alapszervezetünk van Szenttamástól kezdve Csókán át egészen Zomborig, ami nem kevés. Ennek ellenére növelni szeretnénk a számukat, nyitni kívánunk Szabadka felé, erősödni a Tisza mentén, például Magyarkanizsán és Zentán. Az egyik alelnökünk, Tari István, Bácskát és a tömbmagyarságot képviseli, Hangya István a bánsági magyarságot, Horváth-Ódry Márta a szórványt. Ez is a délvidéki magyarság szétszórtságát tükrözi, valamint azt, hogy számunkra minden magyar fontos és számít. Egyébként azok, akik ilyen kijelentéseket tesznek, nagyon meglepődnének, mekkora kombit kellene venniük ahhoz, hogy a tagságunk beleférjen! Különösen, ha ezt a kiadást a saját zsebükből fedeznék.

* Ön szerint létrejöhet-e még a magyar pártok összefogása?
— Remélem, a magyar pártok megtalálják az együttműködés módját, mert erre nagy szükség lenne. A 2012. évi választásokon a VMDK még egy magyar, illetve egy-egy bosnyák, horvát és szlovák párttal közös kisebbségi politikai platformot formálva jutott be a szerbiai képviselőházba. Van folyamatosan működő koalíciós tanácsunk, időközönként összejövünk, egyeztetünk, egyszóval a bosnyák koalíciós partnerünk megbízhatóbbnak bizonyult, mint a volt magyar koalíciós partnerünk. És ezen elgondolkozhat, aki akar.

* Ha azt kellene megfogalmaznia, miben különbözik a VMDK a többi magyar párttól, elsősorban mit emelne ki?
— A VMDK-t pillanatnyilag az jellemzi leginkább, hogy következetesen képviseli a hárompilléres autonómiakoncepciót, hogy olyan embereink vannak, akik a kezdetektől itt voltak ebben a pártban és kitartó politizálást folytatnak, ugyanakkor azonban elindult a fiatalítási folyamat is. Jelenleg az különbözteti meg a mi pártunkat a többitől, hogy egészséges egység van a fiatalok és a tapasztaltabb idősebbek között.