Hosszú heteken, hónapokon át nem múlhatott el egyetlenegy nap sem úgy, hogy a kormányfő (vagy valamelyik minisztere) ne ígérte volna: lesz nyugdíjemelés, s a közszférában is emelik a fizetést. Nagyon fárasztó, és egyre idegesítőbb volt már ez a mantra.
Meg aztán egyre kínosabb is, hiszen ilyen hosszú idő alatt csak a hülye nem fogta föl, hogy a nyugdíjemelés például olyan minimális lesz, hogy az szóra sem érdemes.
Ennek ellenére a megbabonázott nyugdíjasok százezrei reménykedve várták a „nagy napot”, és a „megváltó” kormányfő szavait, amint bejelenti, hogy jobbra fordul a sorsuk.
Ez a nap november 11-én jött el. A kormányfő személyesen jelentette be: 2016 januárjától a nyugdíjat 1,25%-kal növelik lineárisan. 1,25%-kal növelik a járandóságát annak az 1 040 000 idős embernek (a nyugdíjasok 60%-a), akinek tavaly novemberben nem csökkentették az ellátmányát — mert az olyan alacsony, hogy abból elvenni már nem lehetett. És 1,25%-os nyugdíjemelésben részesül az a nem egészen 700 000 polgár is (a nyugdíjasok 40%-a), akinek a kormány intézkedése nyomán tavaly november óta tíz százalékkal kevesebb összeget folyósítanak, mint amennyi járna. Tényleges nyugdíjemelést tehát a legszegényebb réteg (60%) kap. De amit kap — tekintettel arra, hogy ez havi 125, 250 vagy 300 dinár —, az egy megalázóan kicsi összeg, mindössze alamizsna. A nyugdíjasok másik csoportjának (40%) esetében azonban emelésről nem is beszélhetünk. Akinek tavaly november óta pl. havi 5000 dinárral csökkentették a járandóságát, az a mostani plusz 500 dinárral csak annyival jutott előbbre, hogy ezentúl nem 5000, hanem 4500 dinárral rövidíti meg az állam. Ilyen körülmények között az 500 dinár sértés — sérti az érintett emberek intelligenciáját. A sértettség és a teljes tehetetlenség okán jómagam nagyon hálás volnék, ha az illetékesek legalább becsülettel nevén neveznék a gyereket: ez nem nyugdíjemelés. Magyarul ezt úgy mondják: kiszúrták az emberek szemét valamivel. Szórtak közénk némi morzsát — annak a maradékából, amit tőlünk vettek el.
A gyalázatos 1,25% hírére egy gazdasági szakembernek ez volt az első reakciója: „Ilyet csak egy politikus tehetett, egy közgazdász soha.” Szerinte ez a sértően alacsony „emelés” az idős emberek életszínvonalán semmit sem változtat — se nem oszt, se nem szoroz. Viszont a sok kicsi alamizsna beszorozva 1,7 millióval (a nyugdíjasok számával) az állam számára már tetemes összeg, ötvenmillió. Szerbia nem áll annyira jól, nem kellett volna, mondja. Egyetértek. Ám a kormányfő azt akarja bizonyítani, hogy a szerbiai reformok (?) olyan jól haladnak, hogy egy évvel a megszorítások után, lám, már nyugdíjemelésre is futja. Siralmas, de igaz: ez ennek az 1,25%-nak az üzenete.
„Én ezt még leírni is szégyellném, nemhogy kimondani! Micsoda boldogság vár rám januártól — 125 dinárral lesz több a nyugdíjam! Menjenek a fenébe!” — írja egy hölgy a közösségi oldalon. Egy kommentár, mely még publikus. Publikus kéréssel zárnám jómagam is: Kormányfő úr, könyörgök, ne emelje többé a nyugdíjamat! Ne emeljék, csak fizessék ki minden hónapban azt az összeget, amely a 39 év 7 hónap és 14 nap munkában eltöltött időm alapján a nyugdíjaztatásomról szóló, 2012 novemberében kiadott végzésben áll.
