Ha az agrárium jelenét, illetve jövőjét próbáljuk boncolgatni, akkor érdemes kitekintenünk Magyarországra. Ott ugyanis néhány évvel ezelőtt a termőföldről szóló törvény legfontosabb célja az volt, hogy a rendszerváltás folyamatában a földtulajdoni, földhasználati viszonyok átalakításával a mezőgazdaságban a magántulajdon váljon meghatározóvá.
A törvényhozó azonban a magántulajdonba került termőföld használatával, illetve hasznosításával elsősorban a hazai gazdaságok megerősítését próbálta elősegíteni. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban nem éppen arról tettek tanúbizonyságot, hogy az elképzelések teljes mértékben meg is valósultak. A gazdák ugyanis egy olyan európai mezőgazdasági verseny részeseivé váltak, amelyre egyáltalán nem voltak felkészülve/felkészítve. Sem a pénzügyi hátterük, sem a rendelkezésükre álló eszközeik nem tették lehetővé azt, hogy labdába rúgjanak európai, illetve világszinten. A jövő szempontjából nézve tovább nehezíti a helyzetet az európai uniós tagságból eredő kötelezettség, amely a termőföldpiacnak a tagállamok földművesei előtti megnyitására szólítja fel az adott országokat. A jövőt illetően a vajdasági mezőgazdasági termelők is ezekkel a körülményekkel számolhatnak. Sőt máris, azaz az Európai Unión kívül is gondok vannak a földtulajdonnal és az állami földek el-, illetve bérbeadásával.
Tisztességes agrártámogatási rendszer kellene
A termőföldek iránt egyre élénkebb az érdeklődés. Ennek velejárója a különféle spekulációk megjelenése a termőföldpiacon. Kétes befektetők, illetve távoli országok ismeretlen üzletemberei jelennek meg nálunk, akár úgy is mint a gazdasági minisztérium jelenlegi vagy jövendő partnerei. A mezőgazdaságra leselkedő veszélyek bizonyos mértékben megakadályozhatók lennének egy jól kidolgozott agrártámogatási rendszerrel. A vajdasági termelők régóta követelnek már maguknak egy átlátható támogatáspolitikát. A nyilvános támogatási listák, a kis- és középgazdaságok megsegítése, a helyi önkormányzatokkal való szorosabb együttműködés és a 100 hektárig terjedő biztos támogatás olyan szempontok, amelyeket a mezőgazdasági törvény kidolgozóinak kellene figyelembe venniük.
Folyamatos küzdelem a minisztériummal
Egy jövőbe mutató agrártámogatási törvénytől, illetve a gazdasági minisztériumtól elvárható volna, hogy intézkedéseiből kifolyólag valamennyi térségben növelje a mezőgazdaság versenyképességét, fenntarthatóságát és helyi kötődését. Ezenkívül, hogy fékezze a spekulációt és a rossz minőségű földek rendszerbe való áramlását. Továbbá a földterületek fejlesztésén kívül a környezet megóvására is nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie. Ezáltal a teljes lakosság számára elérhetővé válna a kívánt egészséges és jó minőségű élelem. Ezzel szemben viszont — csakúgy, mint egyéb területeken is — elkészült egy központosított törvénytervezet, illetve agrártörvény. Továbbra is a minisztérium határozza meg a földterületek minőségét, azaz osztja fejlett és fejletlen területekre a különféle régiókat. A szakértelem hiánya, a protekció és a különféle egyéb kiskapuk azonban nem igazán teszik lehetővé az objektív szelekciót, illetve egy igazságosabb rendszer működtetését. A termőföldek hosszú távú bérlése, megvásárlása és eladása szintén túlságosan is központosított módon történik. Pontosan ezek miatt a dolgok miatt fogalmazta meg kételyeit a Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége. A vajdasági termelőket tömörítő egyesület azt szeretné elérni, hogy a kormány megnyugtató megoldást találjon a külföldiek földvásárlására, a kapcsolható mezőgazdasági eszközök bejegyzésére, az elmaradt támogatások kifizetésére és az állami földek bérlésére kötött szerződések által biztosított használati jog teljes mértékű érvényesítésére. Mindezeken a kívánalmakon kívül természetesen még sok egyéb kiigazításra, illetve törvényben lefektetett és jól kidolgozott biztosítékra volna szükség ahhoz, hogy stabil földbérleti rendszer alakuljon ki.