Az idény megkezdése előtt többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy négy forduló után már hiteles képet kaphatunk a csapatok formájáról, esetleges céljairól. A csoportkörös rendszerben ez valóban így volt, amikor sok esetben az utolsó két forduló szinte teljes érdektelenségbe fulladt, mert addigra kikristályosodott a biztos továbbjutók névsora. Ha a főtáblás rendszerben is hasonló lenne a helyzet, akkor az öt forduló után a táblázat 24. helyén álló, 15-szörös BL-győztes Real Madrid épphogy becsúszna a továbbjutást érő utolsó helyre, de alaposan meg kellene izzadnia a továbbjutásért a Manchester Citynek, a Milannak, a Juventusnak, a minden idénynek nagy reményekkel induló PSG vagy a Gulácsi Pétert és Willi Orbant foglalkoztató Lipcse pedig máris búcsút inthetne európai álmainak.

Az alapszakaszból még három, izgalmakban bővelkedő forduló van hátra, ahol még bármi megtörténhet, habár a néhány sorral fentebb említett csapatok minden bizonnyal valahogy csak kivívják a továbbjutást, ami viszont a pont nélkül álló szászországiak esetében a csodával lenne határos. Öt mérkőzés után a Liverpool (Szoboszlai Dominikkal a soraiban), az Inter, a Barcelona, a Borussia Dortmund és az Atalanta továbbjutása szinte borítékolható, de nekik sem mindegy, hogy hányadik helyről várják az egyenes kieséses szakaszt.

Az új lebonyolítási rendszer messze van a tökéletestől és az igazságostól (már a számítógépes sorsolás is heves indulatokat gerjesztett, hiszen egyes csapatok könnyebb ellenfelekkel küzdöttek meg az alapszakaszban, míg másoknak, pl. a Lipcsének, bivalyerős ellenfelek jutottak), de a korábbi csoportkörös rendszernél sokkal több csemegét tartogat a labdarúgást kedvelők számára. Akkor az utolsó néhány fordulóban a csapatok nagy része hátradőlhetett, most viszont mi, szurkolók tehetjük meg ugyanezt, és élvezhetjük a jobbnál jobb meccseket. Feltéve, ha csapatunk bebiztosította a továbbjutást, és nem kell egy-egy gólért körömrágva fohászkodnunk. Ellenkező esetben talán mégis visszasírjuk a csoportkört.