Megszűnt a Mosztonga Futballklub, mert nincs pénzük játszani, terjedtek a rémhírek Doroszlón. A tényleges helyzetről Mókus Lajos, a klub titkára beszélt. Elmondta, nem szűntek meg klub lenni, mindössze arról van szó, hogy -- futballista szóhasználattal élve -- kispadra kerülnek egy időre. A bajnokságban már sajnos nem tudtak részt venni. Fő ok a pénzhiány. Úgy tűnik, ezúttal eddigi állandó támogatójuknak, a helyi közösségnek a segítsége sem elég, egyéb magánforrásra pedig nem sikerült szert tenniük. A másik ellehetetlenítő körülmény pedig az, hogy nincs elég játékos itt helyben, vidékről hozatni pedig ismét csak költséges. Tehát azt mondhatjuk, az ok az érdektelenség. Most, amikor már sikerült kiépíteni a klub öltözőhelyiségét. Olyan felszereltséggel, amilyennel nem sok vajdasági ligás csapat büszkélkedhetik, kénytelenek feladni. Utolsó esélyük a nyári szokásos kispályás futballtorna megszervezéséből származó tetemesebb összeg volt, amelytől szintén elestek. Nem jelentkezett elég csapat a torna elindításához. Nemcsak vidékről, hanem a faluból is távol maradtak az egyébként jól focizó, ügyes fiatalok. Mókus Lajos szomorúan mondja, hogy bizony e téren is változott a világ. Míg a régiek -- nem sajnálva fáradságot és pénzt -- mindent beleadtak egy jó meccsbe, ma a fiatalok keveset törődnek a sporttal. És ha már szóba került a múlt, tanúságképpen érdemes visszamenni egészen a kezdetekig. A Mosztonga futballklub az 1940-es években alakult. Szalai János tanító egyik alapító tagja és akkori focistája örömmel elevenítette fel a sok szép emléket. Kezdve onnan, hogy eleinte még mezük sem volt, sőt egy ideig mezítláb fociztak. A mellékelt fotón első, ezen teljes felszereltségben láthatóak. 1948-at írtak akkor, és Brestovacról hoztak el egy serleget. Szalai tanító bácsi visszaemlékezve kiemelte a lelkes alapító- és játékostársak nevét: Gombos István, Komáromi Pál, Papp Dénes, Müller Imre, Diósi Pici, Pákai Imre, Huzsvár Bandi, Bogyó István, Kordélyos Lajos, Kovács Jenő, Turkál István, Garai Máté, Dane Momèiloviæ, Cseke Imre, Papp Gábor és Ðuro Vujanov. Emellett említést tett a csapatot támogató magánszemélyekről is. A mezeket Pákai Ilona tisztította, hozta rendbe minden meccsre. Batya Farkas Imre pedig folyamatosan jelentős pénzösszeggel járult hozzá a klub működéséhez. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Mosztongának a hatvanas években szintén meg kellett küzdenie egy a mostanihoz hasonló krízishelyzettel, amelyből aztán ugye mégiscsak sikerült talpra állnia. Bízzunk benne, hogy ezúttal is így lesz...