Mivel augusztus végére javult a helyzet, háromnapos táborocskát sikerült megszervezni. A tizenhárom résztvevő egy rajzpályázat nyereményeként juthatott el Kisoroszra, a tájház udvarában megtartott rendezvényre. Az ingyenes táborban a helyi, a magyarcsernyei és a nagykikindai általános iskolás gyerekek agyagból szélcsengőt, kulcstartót készítettek, és ízletes mézeskalácsot sütöttek. A foglalkozások között ügyességi játékokban versenyeztek, és — mindenki örömére — kincsvadászat is volt.

A Torontál elnöke, Talpai Sándor fő szervező a következőket nyilatkozta:

— Érdekes, hogy 2000-ben, amikor elkezdtük a népművészeti, hagyományőrző táborunkat, akkor is csak egy hétvégén át tartott. Most, 2020-ban is sajnos csak háromnaposra sikeredett. Nekem hiányzott a tájház udvarából a korábbi évek gyermekzsivaja, a nyüzsgés, a tömeges jelenlét. De örülök, hogy egy kisebb csoport mégis itt tudott lenni, így a folytonosságot meg tudjuk tartani, s reméljük, jövőre már gyermekek sokaságával táborozhatunk. Nagyon fontosak itt a szórványban az ilyen jellegű rendezvények, hiszen a gyerekekben így tudjuk megerősíteni a hagyományőrzést, megszerettetni a népművészetet. Ezenkívül ez egy nagyon jó alkalom a kikapcsolódásra, ismerkedésre, barátkozásra is. Rendezvényünk támogatója a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, a Tartományi Oktatási‚ Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, valamint Nagykikinda Önkormányzata. Minden gyerek egy-egy pólót kapott, valamint az itt készült alkotásokat is hazavihették. Reméljük, ezek mind emlékeztetni fogják őket az itt töltött időszakra.

A szerző felvételei

A gyerekekkel Kormányos Erzsébet fazekasoktató foglalkozott.

— Mivel a rajzpályázat témája Szent István volt, valamint 2020 a nemzeti összetartozás éve, elsősorban ehhez kapcsolódó tárgyakat próbáltunk alkotni. Címerrel, koronával díszített kulcstartók, otthont jelképező, ház alakú kopogtatók születtek. A faágakra erősített, kötözött szív, csillag, galamb, virág alakú agyagtárgyak pedig remek szélcsengők lettek. Az idősebbek közkívánatra müzlistálakat is formáztak korongon. A gölöncsérezés után a mázzal történő festés következett. A helyszínen a fazekasműhely mellett szerencsére már kemencénk is van, melyben az agyagtárgyakat ki lehet égetni, így a gyerekek kész termékeket vihetnek haza. Ez számomra nagyon fontos szempont, hogy ne csak elrakják őket egy dobozba, a fiók mélyébe, hanem szem előtt legyenek, a kezük ügyében, és használják is őket. A második napon mézeskalácsot sütöttünk, ami nagyon jó ötlet volt, mert díszítés után el lehetett fogyasztani a finom falatokat. Sőt, a gyerkőcök még haza is vihettek a családtagoknak. A piros színű pálcikára szúrt, virág mintájú édességet pedig vasárnap kapták el hazainduláskor.

Szombat délután Kónya-Kovács Otília muzslyai újságíró, mesemondó egy érdekes, tanulságos történetet mesélt el, melyet a csemeték érdeklődve hallgattak.

A szervezők az óvintézkedéseket is igyekeztek betartani. Érkezéskor lázat mértek, fertőtlenítették a résztvevők kezét, és maszkot is adtak, melyet a nap folyamán mindenkinek viselnie kellett. A kéz tisztítása rendszeresen megtörtént mindhárom nap alatt.

A legkisebbek tetszését legjobban az agyagozás nyerte el, azt mondták, olyan volt, mintha gyurmáznának, azt pedig nagyon szeretnek. De hozzátették, a kincskeresés is nagyon jó volt, az ebéd pedig finom. Az idősebbek is elmondták röviden véleményüket az idei táborról.

Bugyi Réka (Magyarcsernye): — Egyik osztálytársammal, Evelinnel közösen rajzoltuk le Szent István portréját, ezzel nyertük meg az ingyenes részvételt. Negyedik alkalommal voltam a kisoroszi táborban. Az idei nagyon tetszett, mert a végére valóban egy kis csapat lettünk. Csak az volt egy kicsit rossz, hogy nem volt olyan sok foglalkozás, mint amennyi az előző években. De így is készítettem kulcstartót, szélcsengőt, egy kis házat, melyre a kulcsokat lehet ráakasztani, csörgő szerencsemalacot, agyag kistálat és mézeskalácsokat.

Vastag Evelin (Magyarcsernye): — Másodszor vagyok a kisoroszi táborban. Nekem legjobban az ugróiskolás pálya tetszett, meg az agyagozás. Agyagból malacot, szíves szélcsengőt, kulcstartót csináltam. Ami nem tetszett, hogy csak három napig tartott, nem pedig egy hétig, mint tavaly.

Berta Bianka (Kisorosz): — Hetedik alkalommal veszek részt a táborban. Az idén az agyagozás tetszett a legjobban. Az volt a legrosszabb, hogy kint nagyon meleg volt. A rajzpályázatra készült alkotásom Szent Istvánt ábrázolja. Egyszerű grafitceruzákkal rajzoltam és árnyékoltam.

Ördög Viktória (Magyarcsernye): — Én negyedik alkalommal veszek részt a kisoroszi táborban. Nagyon jók voltak a foglalkozások, csak az idén rövidebb volt, kevesen is jöhettünk a helyzet miatt. Örülök, hogy eljutottam, hiszen az idén nyáron elmaradt a táborok többsége. Szent István arcát ceruzával megrajzoltam, kiszíneztem faszínessel, a körvonalakat pedig megerősítettem filctollal.

Ert Lea (Kisorosz): — Hetedik alkalommal veszek részt a hagyományőrző táborban. Az ideiben az volt a jó, hogy hosszú idő után összejöttünk egy kis csoportba a barátokkal. Jókat beszélgettünk a foglalkozások alatt. Megtanultunk néhány új dolgot is. Készítettem agyagból egy házat, melyet ki is díszítettem. Csináltam még három kulcstartót, melyen rajta van a magyar címer, egy madár és egy virág. Valamint egy tálat és egy malackát. A táborba egy rajzzal jelentkeztem, mely magát Szent István királyt ábrázolja. Előbb ceruzával lerajzoltam az alapvonalakat, majd eszpresszótechnikát alkalmaztam, vagyis kávéval festettem be, különböző vastagságú ecsetekkel. Egy kis csésze vízbe több és több kávét raktam, így a világosbarnától a sötétbarnáig voltak az árnyalatok. Már máskor is használtam ezt a módszert, mely az egyik kedvencem.

Komarek Márió (Nagykikinda): — Negyedik alkalommal vagyok a táborban. Az idén az tetszett, hogy volt egy rajzpályázat is. A Szent István királyt ábrázoló rajzom száraz pasztellel készült. Hiányoltam a sok gyereket… Nyolc darab mézeskalácsot készítettem, különböző formákkal szaggattam ki. Az agyagból alkotott címerre vagyok a legbüszkébb.

Hiszem, hogy a szervezők és a gyerekek is nagyon jól érezték magukat a három nap alatt. Mindenki azt hangsúlyozta, hogy jó volt együtt lenni s táborozni.