A kétszeres junior-világbajnok, kétszeres felnőtt-Európa-bajnoki ezüstérmes, a brüsszeli Gyémánt Liga döntőjében ezüstérmes, a párizsi nyári olimpián részt vett Világos Adriana az idén több alkalommal döntött országos csúcsot, a közelmúltban pedig az Európai Atlétikai Szövetség az idény feltörekvő csillagának választotta, Világos Györgyi pedig az év edzőjének bizonyult a nők mezőnyében. A klasszis sportolóval és edzőjével prof. dr. Halasi Szabolcs, az MTTK testnevelő tanára beszélgetett.

Adriana és Györgyi felidézték a kezdeteket, amikor a vortex minden dobás után tönkrement az aszfalttal borított kézilabdapályán, a Dombos Festnek otthont adó helyszínen pedig az ott legelésző libákkal, télen a vizes fűvel is gyakran meg kellett küzdenie. A gerelyhajítást saját udvarukban kezdték, a szer azonban gyakran a kertben vagy a fán kötött ki, sőt több alkalommal a melléképület tetejét is átszúrta. A gerelyhajítás mellett sokáig a bácsfeketehegyi Jadran csapatában kézilabdázott, idővel azonban döntenie kellett.

Világos Adriana és Világos Györgyi sikerekről, motivációról, célokról, eredményekről mesélt a fiataloknak

— Minden pillanatban, amikor azon gondolkodtam, melyik sportággal foglalkozzak tovább, biztos voltam benne, hogy végül a gerelyhajítás mellett döntök. Ezzel kapcsolatban célokat és álmokat fogalmaztam meg, míg a kézilabdáról ugyanezt nem mondhatom el, habár azt is nagyon szerettem. Gerelyhajítás közben mindig otthon éreztem magam, a nekifutón állva állandóan kihívást éreztem, hogy tökéletes mozdulatsort mutassak be, hogy a gerely egyre messzebbre szálljon. Amikor felvételt nyertem a magyarországi Nemzeti Kézilabda-akadémiára (NEKA), akkor anyuval egy évet adtunk magunknak arra, hogy az internet segítségével együtt megtanuljunk gerelyt dobni. Nagyon nehéz és kihívásokkal teli időszakot éltünk át, de éreztük, a gerelyhajítás a helyes döntés — mondta Világos Adriana.

Édesanyja és edzője, Világos Györgyi ügyészhelyettesként dolgozott, majd edzői képesítést szerzett, és úgy döntött, főállásban segíti Adriana siker felé vezető útját.

— Adriana kézilabdában is nagyon jó volt, és egész addig azt gondoltam, az lesz a sportja, amíg a tornatanár el nem küldte egy versenyre vortexet dobni. Én is vele tartottam, hiszen korábban sosem látott vortexet, és a verseny előtt fél órával együtt tanultuk meg, hogyan kell a szert kidobni. A vortexet minden alkalommal egyre messzebb dobta, viszont a kézilabda is nagyon jól ment. Nem volt könnyű döntést hozni, a gerelyhajításban azonban álmokat szövögetett, minden edzésen egyre jobb akart lenni, és láttam, ebben a sportágban érzi magát igazán jól. Adriana sikereinek köszönhetően otthagytam a munkahelyem, és ma már a lányom hivatásos edzőjeként tevékenykedem — mondta Világos Györgyi.

A hallgatók megtöltötték az MTTK amfiteátrumát

A számtalan siker közül Adriana a 400 grammos gerellyel elért első 60 méteres dobására a legbüszkébb. Elmondása szerint tinédzserként nem mindig reális célokat tűzött maga elé, de azokat is elérte, így a 60 méter teljesítése után a 70 méteres távolságért dolgozott. Korosztályváltás alkalmával már nehezebb gerellyel dobott, ilyenkor úgy érezte, mindent elölről kell kezdeni, mert a gerelynek nemcsak a súlya, hanem a hossza is változott. Nagy örömöt szerzett neki, amikor az 500 grammos gerellyel elérte a 70 métert, majd amikor a 600 grammos gerely 64 méter felett fúródott a földbe.

— A 64 méteres távolság eléréséért három évig küzdöttem. Végig bíztam benne, hogy egyszer meglesz, de voltak pillanatok, amikor kétségbeestem, főleg a tavalyi idényben, amikor sérülés miatt gerellyel nem is edzettem. Olyankor anya volt az, aki összerakta a szétszórt kis darabkáim, és elhitette velem, hogy képes vagyok rá. Minden edzésen és versenyen a 64 méter lebegett a szemem előtt, ami már nyomásként nehezedett rám. Az idei római Eb-n sikerült először túldobnom a hőn áhított távolságot, majd a zágrábi Boris Hanžeković-emlékversenyen 65 méter 64 centiméterre hajítottam a gerelyt, ami új egyéni és országos csúcs is egyúttal. A versenyeken úgy állok a nekifutóra, hogy bízom az edzéseken elvégzett munkában, a csapatom, a fizioterapeuta és anya munkájában. Egyetlen edzést sem hagyok ki, és sosem csinálok olyat, amitől bűntudatom lehetne — mesélte Adriana.

Már kézilabdázóként is erős és gyors dobásaival tűnt ki, ami a gerelyhajításban is óriási előny, hiszen ilyen gyors keze kevés ellenfelének van.

— A gyors kéz mellett kiváló érzéke van ehhez a sportághoz. Érzékből csinálja a nekifutást, a keresztlépéseket, a kidobást. Mi elsősorban az ő érzékeire hagyatkozunk. Túl sokat nem tudok neki tanácsolni sem edzéseken, sem versenyeken. Együtt tanultuk a gerelyhajítást, videókat néztünk, hogyan csinálják mások, majd kimentünk és kipróbáltuk. Amikor Adriana azt mondta, úgy érzi, jól száll a gerely, akkor azt a dobást jónak értékeltük. A kézre és a lábra is megkerestük a megfelelő technikát, majd úgy raktuk össze a dobást, hogy megfelelően szálljon a gerely. Sérülése miatt tavaly csak versenyeken fogott gerelyt a kezébe, így teljesen elveszítette ezt az érzést. Azzal biztattam, és ezzel a reményt is visszaadtam, hogy mihelyt elkezd dobni, az eredmények edzésről edzésre és versenyről versenyre egyre jobbak lesznek. Ez így is történt, hiszen első versenyétől kezdve felfelé íveltek az eredményei. Fiatal kora ellenére gyakran akkor dobja a legnagyobbat, amikor a legnehezebb és a legfontosabb. A müncheni Eb selejtezőjében majdnem kiesett, a döntőbe a harmadik dobásával jutott. A döntőben is a harmadik sorozatban dobott akkorát, amivel tovább folytathatta a versenyzést, és utolsó dobásával a 4. helyről a 2.-ra lépett elő. A római Eb selejtezőjében szintén a harmadik dobással jutott döntőbe — pillantott vissza Györgyi a két kontinensviadalra.

A már említett müncheni Eb volt Adriana első nagy nemzetközi versenye a felnőttek között, és azonnal ezüstérmet nyert. Riválisait korábban a televízióban nézte, a bajor fővárosban pedig együtt vonult be velük a stadionba.

— Fájós lábbal versenyeztem, de a harmadik dobások alkalmával mindig felszökött bennem az adrenalin, és akkor nyújtottam a legjobbat. Elmondhatatlan eufória lett úrrá rajtam, miután a világcsúcstartó cseh Barbora Špotákovát megelőzve a 4. helyről visszajöttem a 2.-ra. A világ legjobbjai befogadtak maguk közé, a korábbi példaképeimmel gyakran beszélgetünk, együtt étkezünk, bátorítanak, gratulálnak. A versenyeken mindig pozitív a hangulat — mondta Adriana.

A párizsi olimpiáról szólva kiemelte, fizikailag remekül érezte magát, de szorongott, mivel nagy nyomást helyezett saját magára, ahogy a környezete is. Pszichikailag nem volt teljesen felkészülve, későn kezdett sportpszichológushoz járni, így a stresszt nem kezelte megfelelően. Adriana hatására Kishegyesen egyre több fiatal lány kezdett el gerelyt dobni, és eredményeikkel már magukra irányították a figyelmet. A településen kiváló edzési feltételek állnak rendelkezésükre, hiszen dobócsík, azaz nekifutó és jól felszerelt edzőterem is van, a főtámogató érkezésére azonban még várnak, mely cég neve a versenymezen kapna helyet.

Terveiről, céljairól a kishegyesi versenyző elmondta, szeretné megnyerni az U23-as Európa-bajnokságot, a két felnőtt-Eb-ezüst után megszerezné az aranyérmet is, és mint minden sportoló, ő is szeretne világ- és olimpiai bajnok lenni, valamint a gerelyhajítás világcsúcsát is, melyet 2008 óta Špotáková tart 72,28 méterrel, szeretné egyszer megdönteni.