A kapitalizmusnak és a kommunizmusnak is különböző változatai alakultak ki. A kínai kommunista diktatúra keretében például egyfajta vadkapitalista rend mintázatai rajzolódnak ki. Míg a kapitalizmust kevésbé alakították ideológusok, a kommunista ideológia gyökerei felismerhetőbbek.

175 évvel ezelőtt, 1848. február 26-án jelent meg a Kommunista kiáltvány, Karl Marx és Friedrich Engels filozófus-szerkesztőpáros műve. „Kísértet járja be Európát — a kommunizmus kísértete” — ezekkel a szavakkal kezdődik a könyv. Keletkezése óta a kiáltvány eszmeisége sok tekintetben jelentősen elavult. Főleg azok a részek, amelyek a konkrét történelmi helyzetleírásokra vonatkoznak. Egyszersmind a lényege, a kapitalizmus szükségszerű bukásának korszakokon átívelő történelmi előrejelzése, sokak szerint ma is nehezen kétségbevonható aktualitással bír. Sokféleképpen tekinthetünk azonban ezekre a dolgokra.

Megjelenésekor a kiáltvány nem került a figyelem középpontjába. Lehet, hogy ha a világ történései másként alakulnak, nem lett volna több egy utópisztikus elképzelésnél. Az Első Internacionálé és a Párizsi Kommün, majd az 1917-es orosz októberi forradalom hozott neki újra népszerűséget. A harmadik birodalom idején tiltólistára tették, a náci könyvégetés egyik leggyakoribb áldozata volt. A második világégés után viszont kötelező tananyaggá vált sok helyen, például az egykori Jugoszláviában is.

Az eszme egyik sarkalatos pontja, hogy a magántulajdon helyét átveszi a társadalmi tulajdon, megszűnik az emberiség elidegenedése a munkától, az állam pedig önmagától elhal. A kommunizmus eszméjének a gyakorlatba történő átültetésére 1917-ig kellett várni. A sztálinizmus bűntetteivel jellemezhető korszak következett. Fontos azonban tisztázni, hogy valójában nem hozható közvetlenül kapcsolatba Marx és Engels elképzelése meg a sztálini diktatúra. Ahogyan a mostani kínai kommunista vezetőség sem követi mindenben a marxi útmutatást.

A kiáltvány számos kérdéssel foglalkozott, megjelentek benne azok a történelmi, társadalmi, politikai tézisek, amelyeket a köznyelvben marxizmus néven szokás emlegetni. Marx és Engels a kizsákmányoló és a kizsákmányolt osztályok örök, de mindig más keretek között zajló harcaként tekintett a történelemre. Olyan (kommunista) államot képzeltek el, ahol nincs magántulajdon. Szerintük a gyárakat, földeket, valamint a tőkét az államnak kell birtokolnia. Számos szociális követeléssel is előálltak, mint például az ingyenes oktatás vagy egészségügy. Helyenként és időnként ez a gyakorlatban meg is valósult. De arra is figyelmeztetnek sokan, hogy egyetlen elképzelés, eszme gyakorlatba történő átültetésének próbálkozása sem járt még annyi áldozattal, emberi szenvedéssel a történelem során, mint a kommunizmusé.

A kifejezést a történelem során több eltérő értelemben használták és használják ma is. A világ sokat változott, a termelőerők hatalmasat fejlődtek a kiáltvány megjelenése óta. Vitathatatlan, hogy az elnyomástól, nélkülözéstől, kizsákmányolástól mentes, de az értelmes munkát lehetővé tevő szabadságot mindenki számára meg kell adni. Az ehhez vezető igazi utat azonban valójában máig nem találjuk.