Mennyországnak királynéja,
irgalmasságnak szent anyja,
tengernek ezer csillaga,
üdvözlégy, szép Szűz Mária!
Légy segítője népednek,
az elveszett bűnösöknek.

Kisboldogasszony vagy Kisasszony napja, Szűz Mária születésének ünnepe már a XI. században is számon tartott ünnep volt. ,,Örömnapja az életnek; most fakad az erős, szeplőtelen, romlatlan életnek bimbaja, az Egyházat beragyogó, mely fényt áraszt ránk. Őszkor születik, mikor a természet halni készül, mintha jelezné, hogy az elhaló természetben kigyullad a kegyelmi élet, s hogy ne féljenek hervadástól, kik Istenből élnek. Azért tehát örvendjünk e kedves őszi ünnepen, melynek igénytelenségében őserő s örök élet lüktet' - írta Prohászka Ottokár püspök.
A hagyomány szerint e nap hajnalán a hívő asszonyok, főként a búcsújáró helyeken, valamint a moldvai csángó magyaroknál, kimentek a napfelkeltét várni. Úgy vélték ugyanis, hogy aki kiérdemli, a fölkelő napban megláthatja Máriát, Babba Máriát, amint alakja fényes sugarakat szór a nap körül. A magyar katolikus templomok közül sokat Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek fel, így ezek szeptember 8-án tartják búcsújukat, de a Mária-kegyhelyeknek is kedvelt ünnepe Kisasszony napja. Nevezetesek többek között az Andocson, Máriapócson, a Délvidéken pedig a Doroszlón tartott búcsújárások, amikor a zarándokok keresztekkel, templomi lobogókkal, egyházi énekek kíséretében keresik fel a szent helyeket, hogy leróják tiszteletüket a Szűzanya előtt, aki szabad hittel és engedelmességgel közreműködött az emberiség üdvözítésében, mert igennel válaszolt Isten szavára, és befogadta az üdvösséget. Amit Éva engedetlensége összebogozott, azt kibogozta Mária engedelmessége. Amit Éva megkötözött engedetlenségével, azt Mária feloldotta hitével. Nem az őskígyóra hallgatott, mint Éva, hanem Isten hírnökére hagyatkozott. Általa született a halált legyőző új élet. Róla szól az Írás, hogy fia jel lesz, anyja lelkét pedig tőr fogja átjárni. Mária a közvetítő az ember, az egyház és Jézus Krisztus között. Világra szülte, táplálta, a templomban bemutatta Fiát az Atyának. Együtt szenvedett a kereszten haldokló Fiával. Hitével, szeretetével, engedelmességével és reményével közreműködött az Üdvözítő művében: anyánk lett a kegyelem rendjében. Mennybevétele után is betölti üdvösséges feladatát: Szószóló, Segítő, Közvetítő, Oltalmazó.
Mária erősítette a keresztény ősegyház hitét, lelkiségét, azt, hogy lehet a pogány és bűnös világban is tisztán élni. A szüzesség és anyaság misztériumának megtestesítője, az anyai szeretet, az apostoli küldetés példája. Tiszteletének lényege és alapja, hogy Isten kegyelme Jézus után minden angyal és ember fölé magasztalta fel. A legősibb koroktól ,,Istenszülő' néven tisztelik a Boldogságos Szüzet, és a hívek minden veszedelmükben és ínségükben az oltalma alá futnak könyörgésükkel. Ő a teljes igazság, szentség és szeretet kútfeje. Mária az erény és vigasztalás jele Isten földi zarándoknépe számára. A keleti keresztények is gazdag és változatos kultusszal tisztelik a mindenkor szűz Istenszülőt.
Születésének emléknapját sokfelé őszkezdő napnak, Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezték, mert úgy vélték, hogy ekkor indulnak útnak a fecskék. Kárpátalján is ilyentájt kezdték el a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka vagy kora hajnalban a vetni való gabonát kitették a harmatra, hogy az ,,Úristen szentelje meg'. Most, a harmadik évezred elején, a nándorfehérvári diadal ötszázötvenedik évfordulóján, a magyar nemzet lelki megújulásának évében a délvidéki zarándokok példája erősíti a muravidékieknek a múlt század fordulóján még élő hitét, miszerint a Kisboldogasszony harmatával szentelt búza nem üszkösödik meg, és bőven fog teremni.