Az úgynevezett Kis-Schengen kezdeményezés keretében az elmúlt időszakban azért ültek össze többször is az érintett országok államfői, hogy megvitassák egy regionális szabadpiaci övezet létrehozását a gazdasági növekedés gyorsítása és a külföldi beruházások idevonzása érdekében.

A múltban is voltak olyan időszakok az egyébként leggyakrabban csak puskaporos hordónak számító Balkánon, amikor nem háborúztak, hanem kereskedtek egymással. Ezek voltak a jobb korszakok, ezt kétséget kizáróan állíthatjuk. De van-e okunk reménykedni abban, hogy megint egy ilyen jobb korszak köszönt a térségre? Az áru, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása mindenkinek előnyére válhat a Nyugat-Balkánon. Egy erre vonatkozó egyezmény lehetővé tenné a személyi igazolvánnyal való utazást, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő zökkenőmentes áramlását a térségben. Az elvek nagyon ismerősek, az Európai Unió alapértéke mindez.

A szóban forgó országok uniós csatlakozására még várni kell, ezért elméletileg jó döntés lehet előbb helyi szinten integrálódni. Már csak azért is, mert a teljes jogú uniós tagság ki nem mondott, de feltehetően valódi oka éppen arra vezethető vissza, hogy ezek az országok egymás közötti viszonyai is rendezetlenek. Az EU is nyilván azért vonakodik tőlünk, mert senki sem szeretné, ha ezek az országok magukkal vinnék (hoznák?) az egymás közötti konfliktusaikat. De főleg gazdasági szempontból nagy erőlepés lenne egy ilyen övezet megteremtése. A politika azonban mindent felülírhat. Ebben az esetben különösen lényeges, hogy mi áll a háttérben. Ha viszont az unió nem teljesíti a bővítéssel kapcsolatos korábbi ígéreteit, akkor ez a nacionalista, Európa-ellenes erők fellendüléséhez vezethet az érintett országokban.

A Nyugat-Balkán csatlakozása folyamatosan téma. Ám az EU valójában most éppen nem bővítés előtt áll. A már-már nonszensz eseményeket produkáló Brexit ellenkező folyamatokat is generálhat. A nyugat-balkániak közül Montenegró és Szerbia már megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, Albánia és Észak-Macedónia meg szeretné indítani a néhány EU-tagállam, közöttük Franciaország által októberben meggátolt folyamatot, Albánia és Észak-Macedónia pedig pozitív üzenetekre számít, de egyelőre nem tudni, mikor kezdhetik meg a tárgyalásokat.

Az EU lényege az egyének, a tőke, az áru és a szolgáltatások szabad áramlásának garantálása. Nyílt titok azonban, hogy térségünkben a határokon átnyúló szervezett bűnözés is jól működik. Ezt is ki kell küszöbölni ahhoz, hogy a Nyugat-Balkánon a közös gazdasági térség létrehozásával a vállalatok nagyobb regionális piacot nyerjenek, csaknem 20 millió fogyasztóval. A helyzet jelenlegi állása szerint leghamarabb 2025-ben, de lehet, hogy csak nyolc-tíz év múlva leszünk az EU teljes jogú tagállama. Ha akkor egyáltalán még létezik majd ez a közösség a jelenlegi formájában. Mert nagy kérdés, mi történik addig a világpolitikában és a világgazdaságban. Csak abban lehetünk biztosak, hogy nagyon sok minden történik, illetve nagyon sok (szenny)víz lefolyik a nyugat-balkáni folyókon. De ez már egy egészen más téma lehetne.