Kis jogkör, kevés pénz, nagy célok

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Kis jogkör, kevés pénz, nagy célok

Szabó Attila fotójaA tartományi kormány tagjának lenni mindenekelőtt kötelezettséget és lemondást jelent, nem pedig jogot és kiváltságot - írta mgr. Bojan Pajtić tartományi kormányelnök abban az összefoglalóban, amelyet az elmúlt egy év munkájáról készített. A vele folytatott beszélget...

Szabó Attila fotója
A tartományi kormány tagjának lenni mindenekelőtt kötelezettséget és lemondást jelent, nem pedig jogot és kiváltságot - írta mgr. Bojan Pajtić tartományi kormányelnök abban az összefoglalóban, amelyet az elmúlt egy év munkájáról készített. A vele folytatott beszélgetésben a tervekről és az elképzelésekről kérdeztem, valamint kikértem a véleményét néhány, a délvidéki magyarság számára fontos témában. A vajdasági kormány legfontosabb céljaival kezdtük, különös tekintettel a beszűkült jogkörre és a kis költségvetésre.
- Rendkívül elégedetlenek vagyunk, mert a jogkörünk és a költségvetésünk valóban kicsi. Éppen ezért egy platformot dolgoztunk ki Vajdaság helyzetéről Szerbia új alkotmányában, melyben szorgalmazzuk, hogy a tartománynak törvényhozói, végrehajtói és részleges bírósági jogkört kell kapnia, valamint eszközöket ezeknek a tevékenységeknek a pénzelésére. Nekünk egyébként ilyen körülmények között is nagyok a célkitűzéseink, elsősorban azok, amelyek a gazdaság és a mezőgazdaság fellendítésére vonatkoznak. A Fejlesztési Alap segítségével több mint négymilliárd dinárt sikerült fordítanunk a két terület fejlesztési projektumaira, külföldi befektetőket szereztünk. A költségvetés terén is igyekszünk példát mutatni, hiszen mi vagyunk az a kormány, amelyben az elmúlt másfél év alatt nem növekedtek a fizetések, csak az inflációval hangoltuk össze a béreket, teljes egészében megszüntettük a reprezentációs költségeket, a tisztségviselőknek nincs joguk lakáshitelt felvenni, csökkentettük a foglalkoztatottak számát, decemberben 112 dolgozó távozott a végrehajtó tanácsból. Az egyik legnagyobb gond Vajdaságban az úgynevezett fehérpestis-jelenség, ezért - a régióban egyetlen kormányként - 30 ezer dinárral támogatjuk az első gyermek születését is, átvállaljuk a harmadik és a negyedik gyermek óvodai ellátását, vagyis megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy javuljon a demográfiai kép. A gyógykezelés feltételein is szeretnénk változtatni. Az egészségügyben alkalmazottak bére sajnos nem tartozik a hatáskörünkbe, de nagy eszközöket fordítunk a legkorszerűbb felszerelés beszerzésére.
* Ön hogyan látja Vajdaság jövőjét?
- Fejlett és modern európai régiónak képzelem el, melyben teljesen visszaszorul a munkanélküliség. Nagy problémát jelent az agyelszívás, ezért különböző programokkal szeretnénk hatni az ifjú nemzedékre, a tudósokra és a kutatókra, hogy a szülőföldjükön maradjanak. Elsősorban a gazdaság fejlesztésével kívánjuk itt tartani a fiataljainkat, illetve visszahozni azokat, akik már elmentek. Ennek a populációnak itt kellene megtalálnia a boldogulását, de továbbra sem rajzolódott ki ennek az esélye. Sajnos, sok olyan körülmény van, amely fékezi a pozitív folyamatokat és serkeni az elvándorlást. Az egyik, hogy még nem vagyunk az Európai Unió tagja. Ha ezt említem, akkor nem hallgathatom el azt a tényt sem, hogy a köztársasági kormány nem a megfelelő módon működik együtt a hágai törvényszékkel. Ezen mindenképpen változtatni kell.
* Milyen esélyei vannak Vajdaságnak az Európai Unióhoz való közeledésre?
- Ez az év állami-jogi viszonylatban is sorsdöntő lesz, mert Kosovo és Montenegró pozíciójának a kérdését meg kell oldani, de a közeledéshez mindenekelőtt teljes együttműködés kell a hágai törvényszékkel. Nem vagyok biztos abban, hogy ezt minden politikai párt megértette, de amelyek igen, azoknak együtt kellene küzdeniük a cél megvalósításáért. Vajdaságnak egyébként vannak olyan külföldi kapcsolatai, amelyek eredményeként az európai integrációs folyamatok részévé vált. Két olyan nemzet él itt, amelynek az anyaországa már az Európai Unió tagja, de a többiek országai is a küszöbön vannak, lépéselőnyben előttünk. Vajdaságot méltányolja az Európai Unió, mint az egyetlen olyan régiót, ahol például hat nyelv van hivatalos használatban. Mi lehetnénk ennek az országnak az Európai Unióba vezető hídja. Ezt a hidat azonban használni kellene, nem ártana átkelni rajta. Úgy érzem, egyeseknek ez jelent nagyobb gondot.
* Mi a véleménye a magyar pártoknak a perszonális és a területi autonómiára vonatkozó elképzeléseiről?
- A perszonális autonómia már szinte teljes mértékben létezik, gondoljunk csak az oktatásra, a tájékoztatásra, a művelődésre, a nemzeti tanácsokra... Ami a másikat illeti, én elvben ellene vagyok minden etnikai alapon történő területi csoportosulásnak, hiszen az elmúlt évtizedben a volt Jugoszláviában bebizonyosodott, hogy ez nem jó. Ma is viseljük a következményeit. Vajdaság tarkaságát, különlegességét éppen az itt élő nemzeti közösségek adják. Nélkülük nem lenne olyan, mint most. Úgy gondolom, az etnikai területi autonómia koncepciója nem lett kellőképpen átgondolva, hiszen a magyaroknak mintegy a 47 százaléka nem azokban a községekben él, ahol többségben vannak. A területi alapon való nemzeti csoportosulás kinyitná Pandóra szelencéjét, szerencsétlenséget és rosszat hozna. Remélem, a vajdasági politikusok, tartozzanak bármelyik nemzethez, megértik, hogy mindnyájunknak a tartomány stabil és békés helyzete az érdeke. Meglepetten észlelem, hogy mindegyik oldalon vannak olyan politikusok, akik ezzel szeretnének bizonyos előnyökhöz jutni, ami rövid távon lehetséges, de sajnálatos következményei lehetnek. Nekem is nagyon sokat segített az, hogy tanultam magyarul, hogy ismerem a magyar kultúrát is, mert ez gazdagabbá tett azoknál, akik csak a sajátjukban otthonosak. Az más kérdés, hogy ez a térség megérdemli a széleskörű autonómiát, hogy esélyt kapjunk a fejlődésre, hiszen kivételesek a lehetőségeink.
* Támogatja-e a vajdasági magyarok kettős állampolgárságát?
- Ez számunkra nem vitás kérdés, amikor felmerült a köztársasági kormányban, a Demokrata Párt is mellette volt. Minden bizonnyal hozzájárulna a gazdaság gyorsabb fejlődéséhez, a gazdasági kapcsolatok javulásához Magyarország és Vajdaság között. Azt sem értem, hogy ez miért zavarna másokat, hiszen a kettős állampolgársággal az itteni területeket nem vinnék el a vajdasági magyarok Magyarországra. Az előnyök közé tartozna az is, hogy többet utazhatnának, könnyebben vállalhatnának munkát külföldön, ami esetleg a magyar fiatalok elvándorlását ösztönözné, hiszen dolgozhatnának akár Londonban, Párizsban vagy Bécsben is. Talán ez lehetne a káros következménye, de ennek ellenére támogatom, a döntés viszont nem rajtunk múlik, azt Magyarországnak kell meghoznia.
* Nálunk nagyon fontos az is, hogy ki melyik párthoz tartozik, pedig nem biztos, hogy éppen ez jelenti az előrelépést.
- Azt hiszem, sokan túlhangsúlyozzák ezt a kérdést. A politikai pártokhoz való tartozás nem lehet kulcsfontosságú azokon a területeken, ahol nagyfokú szakmai tudás szükséges, például az egészségügyben vagy a tudományos munkában. Nekem például a hat legközelebbi munkatársam közül csak egy tagja a Demokrata Pártnak. Viszont nem tudnék együtt dolgozni olyan emberrel, aki a Szerb Radikális Párt tagja, nem bíznék meg benne, mert tudom, hogy nem osztozik az én meggyőződésemben, nem támogatja ennek az országnak az európai jövőjét, más nemzetek ellen van.
* Ön nemcsak a szülővárosában, Zentán, hanem egész Vajdaságban nagyon népszerű politikus.
- Nekem kissé kellemetlen erről beszélnem, de a közvélemény-kutatások valóban azt mutatják, hogy népszerű vagyok. A vajdasági polgárok pozitívan viszonyulnak ahhoz, amit teszek, és úgy gondolom, ez egyben a tartományi kormány támogatása is. Örülök, mert meggyőződésem, hogy az politika, amit képviselek, a lehető legjobb ennek az országnak. Arra törekszem, hogy ne rontsam el a jövőben se a rólam kialakult kedvező képet.
* A Hét Nap ebben az évben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Mit üzen ebből az alkalomból az olvasóknak?
- Én már gyermekkoromból is emlékszem a Hét Napra. Tudom, hogy a lap nehéz korszakokon ment át, nem volt mindig könnyű, de az ott dolgozók bizonyították a kitartásukat, függetlenek maradtak. A hetilap most már egyike azoknak a vajdasági intézményeknek, amelyeket meg kell őrizni. A hatvan év kivételesen szép idő, különösen nálunk, ahol egy-egy államforma is két-három évig létezik. Csak azt kívánhatom a szerkesztőségnek és az olvasóknak, hogy a lap érje meg a 600. születésnapját is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kis jogkör, kevés pénz, nagy célok
Irodalom
  • PÁSZTOR-KICSI Gergely
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 14. szám
Kis jogkör, kevés pénz, nagy célok
Gazdaság
Facebook

Támogatóink