- Pozsár Rihárd fotója

Kétévi kihagyás után ismét benépesült Kanizsamonostorán a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székháza és udvara. A felnőttekkel, oktatókkal együtt 101 lakója volt a VIII. Gyermek Népitánc-tábornak, vagyis szinte több mint magának a falunak. A hetven gyereket két csoportra, alsósokra és felsősökre osztották, akikkel a szabadkai Brezovszki Roland és Tamara, valamint a nyíregyházi Éder Róbert és Hegedűs Zsuzsanna népitánc-oktató pár foglalkozott. A talpalávalóról a Véka zenekar gondoskodott, mely Szenttamáson alakult ugyan, de temerini és adai tagjai is vannak. A szünetekben nemezeléssel, szövéssel és gyöngyfűzéssel is foglalatoskodhattak Dimény Ibolya és Lukács Fodor Valéria utasításai alapján.
A Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájának néhány diákja is járt a helyszínen, és a következő beszélgetéseket készítették.
A rendezvény házigazdája a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület volt. Nem volt könnyű felhajtani a támogatókat, de a hazai segítők mellett (az önkormányzat 30 000 dinárral járul hozzá a költségekhez) több magyarországi forrást is sikerült találni. A Barssay Sámuel erdélyi polihisztor nevét viselő pályázaton százezer forinthoz jutottak, a Nemzeti Kulturális Alap 200 000 forinttal járult hozzá a rendezvényhez. Csóka község vállalatai és vállalkozói termékeikkel, a Vöröskereszt nagy sátorral, a tűzoltók székekkel, asztalokkal stb. segítették a zökkenőmentes munkát.
Kiss Tóth Erika, akit nemrégiben neveztek ki az egyesület elnöki tisztségére, elmondta: sokan kételkedtek abban, hogy a tábort sikerül újra feléleszteni.
- Bátorságot vettünk, próbálkoztunk, mert láttuk, van érdeklődő. Pályázatok segítségével pénzbeli támogatást nyertünk. Én nem foglalkozom sem néptánccal, sem kézművességgel, de a lelkemben él. Észrevettem a gyermekeimen, hogy az óvodai és az iskolai évek során megszerették a néptáncot és a népdalt. Arra gondoltam, biztosan vannak olyanok, akik részt vennének egy ilyen nyári foglalkozáson. Meglepetésemre szép számban jelentkeztek, csaknem hetvenen vannak.
* Milyen nehézségek jelentkeztek a szervezésben?
- A fő probléma a pénz és a támogatók hiánya. A célunk eléréséhez nagy akaraterőre, pozitív hozzáállásra volt szükség. A körülöttem lévő emberek azonban bíztak bennem és biztattak, és ez nagy segítséget jelentett. Sajnos, vannak olyanok is a környezetemben, akiknek meg kellene szabadulniuk az előítéleteiktől. Nekünk, a művelődési élet szervezőinek viszont meg kell próbálnunk a saját belátásunk szerint cselekedni, függetlenül attól, hogy egyesek hogyan vélekednek.
* Milyen tervei vannak a közeljövőben?
- Szeretném felújítani a kanizsamonostori tábort, mert nagyon lerobbant állapotban találtuk. A gyermekek miatt meg kell tennünk, hogy minél nagyobb biztonságban érezzék magukat. Álmom az is, hogy elkészüljön a művelődési egyesület honlapja. Ez nagyszerű lehetőség lenne arra, hogy mindenki lássa: aktívan dolgozunk. Ezáltal azt is bebizonyíthatjuk, hogy van bennünk jóakarat, vannak terveink, de szükségünk van a támogatásra is. A honlap megkönnyítené azoknak a pályázatoknak az elnyerését is, amelyekkel megvalósíthatjuk a terveinket. Szándékomban áll a honlapon egy irodalmi sarkot is szerkeszteni. Nem sokan tudják, hogy mennyi tehetséges írónk, költőnk van, kár lenne, ha a háttérben maradnának.
* Az elnöki teendői mellett marad-e idő a családjára?
- Igen, és ezt megelégedéssel mondhatom. Nálam a család mindig az első helyen állt. A gyerekeimet is elhoztam a táborba, és nagyon jól érzik magukat. Én viszont így még több időt tölthetek velük. Ők győztek meg a népitánc-tábor szükségességéről. Nekem nagyon jó érzés, hogy biztattak. Bíztak bennem, és most tudják, teljesítem is azt, amit célként magam elé tűztem. Nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a tisztséget, hiszen van elégtétel is a munkámban. Az itteni jókedvért, a sok mosolygós arcért érdemes volt küzdeni. A sikerélmény arra buzdít, hogy ne adjam fel. Én a közösségemnek szeretnék örömet szerezni.
Az egész életünket kitölti
Brezovszki Tamara szabadkai táncoktató 1993-ban vett részt először a kanizsamonostori táborban. Kezdetben tanuló volt, később oktató. A férjével már harmadik éve tanítanak ebben a kis faluban. Nagyon örülnek, hogy a kétéves kiesés után ismét itt lehettek.
- Nagyon jó érzés volt visszajönni, látni, hogy a gyerekek időközben megnőttek, de a lelkesedésük nem csökkent. Szeretnek és visszavárnak minket. Elégedett vagyok a helyszínnel és az itteni közösséggel, a tanulók nagyon aranyosak, igazán családias hangulat alakult ki. Délelőtt három órát táncolnak, délután egy és felet. Ez alatt az idő alatt dél-alföldi és rétközi táncokat sajátíthatnak el, az alapoktól kezdve. Időközben lehet nemezelni vagy gyöngyöt fűzni, mindenki választhat a kedve szerint. Érdekes módon nemcsak a lányok, hanem a fiúk is várják az ilyen jellegű foglalkozásokat, mindez nagyon leköti őket. Esténként a táncházban fokozódik a hangulat. Úgy vélem, a program nem megerőltető, mégis eredményes. A tábor végén, a gálaműsorban a szülők is láthatják mindazt, amit a gyerekeik elsajátítottak. Már tervezzük, hogy jövőre a felnőttek részére is szervezünk népitánc-oktatást. Napi jegyeket is lehet majd venni, vagyis gondolunk azokra is, akik nem tudnak szabadságot kivenni. Remélem, hogy az idei hetven helyett jövőre már százra, esetleg százhúszra gyarapodik a jelentkezők száma.
* Mit gondol, fontos a fiatalok számára, hogy ilyen táborokban vegyenek részt?
- Szinte nélkülözhetetlen, hogy a szülők nyaranta egy-egy táborba elküldjék a gyermekeiket. Az ilyen rendezvények hozzájárulnak a fizikai és a pszichikai fejlődéshez. Barátokra találnak, és tanulnak is. Mindennapi téma az oktatók körében, hogy a fiatalok egy része tunya. Ennek kialakulásához nagyban hozzájárul a számítógép, a televízió, hiszen háttérbe szorul a nélkülözhetetlen testmozgás. Remélem, a szülők idővel rájönnek, milyen káros a mozgáshiány, és arra buzdítják gyermekeiket, hogy táncoljanak.
* A Vajdaságban milyen szinten működik a népi kultúra ápolása?
- A népi tánc oktatásának a területén jelenleg dolgozik egy fiatal, szakmailag felkészült gárda. Húsz-harminc évesek, valamennyien a budapesti táncművészeti iskola hallgatói. A csoportok, generációk, melyeket felnevelünk, sokat tanulhatnak tőlünk. Szeretnénk elérni, hogy a magyar néptáncot ne csak ,,tánci-tánci"-nak nevezzék, hanem a közfelfogásban is művészetként jelenjen meg.
* A táncoktatás az Ön számára hobbi, vagy annál jóval több?
- A táncoktatás a hivatásunk, a férjemmel a szabadkai Népkörben dolgozunk. A szerencsésebbek közé tartozunk, mert nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy ami a hobbijuk volt, az időközben a hivatásukká vált. A táncoktatás az egész életünket kitölti.
A tánctábor vasárnap este számos vendég jelenlétében fergeteges hangulatú gálaesttel zárult, melyen felléptek a kicsik és a nagyok, a zentai Szekerce gyermeknépzenekar, a Móra Ferenc Művelődési Egyesület Csalogány asszonykórusa és a Rákóczi férfikórus. A vendégeket, szülőket, támogatókat babgulyással vendégelték meg, majd a Véka együttesnek köszönhetően hajnalig szólt a zene.


Képek:
1. Datcu Andrea Kiss Tóth Erikát faggatja
2. Aczél Tímea Brezovszki Tamarával beszélget