home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Kis-Balaton
Huzsvár József
2014.07.09.
LXIX. évf. 28. szám
Kis-Balaton

„Kis-Balaton, e kifejezés hallatán sokunkban felidéződik ifjúságunk lebilincselően érdekes olvasmánya: Fekete István Tüskevár című regénye. A helybeli, tapasztalt nádi embert megszemélyesítő öreg Matula és a fővárosi gyerek, Tutajos kalandjainak helyszíne, a mérhetetlen mocsár a hazai természetvédelem múlt századi bölcsője volt, és úgy tűnik, ezredfordulós mérföldköve lesz.”

Ezekkel a sorokkal kezdődik A Kis-Balaton térsége című, tizenkét évvel ezelőtt nyomtatott kiadvány, amelyet — jobb híján — még mindig osztogatnak a Zalavári Tájvédelmi Információs Központban. Oda meg úgy kerültem, hogy öt éven belül másodszor is eltöltöttem egy rövid hetet a régi és az új tó közé szorított Balatonmagyaródon. A kötelező zalakarosi fürdőzésen kívül a legtöbb idő természetesen az ottani környezetvédelmi terület bebarangolásával telt el. Az előbbi és a mostani látogatásom között az a különbség, hogy most magammal vittem az unokámat is. A több száz négyzetkilométert felölelő mocsárvilág láttán legalább el tudja képzelni a kis-nagy fiú, hogy milyen felejthetetlen gyerekkorom lehetett a doroszlói Mosztonga mellett.

A Kis-Balaton történetére visszatérve: lényeges változtatásokra jó kétszáz éve került sor, amikor is a Zala folyó alsó szakaszát és a mocsárrengeteget alkotó vizes életteret — mint annyi más helyen — elkezdték lecsapolni. Ennek következményeként rövidesen jelentkeztek a szűretlen Zala vize okozta gondok a Balaton Keszthelyi-öblében. Az újonnan feltört szántóföldekről az oldott sók, valamint a közepes és a magas növényzet kiirtása következtében a szél rengeteg port sodort az öbölbe, és megkezdődött annak feltöltődése. A régi katonai térképeken látható két nagy, halászható tó — amely Zalavár és Merkenye határában terült el egyetlen, a valamikori vízfelület tizedét sem meghaladó kis tavacskára korlátozódott. Természetesen a tavakat szegélyező, illetve a sekélyeseket teljesen beborító vízi növényzet kiveszésével a Zala által bejuttatott szervetlen és szerves szennyezőanyagok szűretlenül kerültek a Balatonba. Ha tudjuk, hogy a térséget átszelő Zala szállítja a magyar tenger vizének több mint felét, akkor rögtön fel tudjuk mérni a kár nagyságát. A lecsapolási munkálatok egészen 1922-ig tartottak, ám a kapzsisággal párosuló gazdaságinyereség-vágy gyorsan alábbhagyott, mert a felszabaduló területek lapályosak voltak, gyakran víz alá kerültek, és az olcsó hamuzsír kinyerése végett kivágott erdők sem sarjadtak maguktól újra. Az apró előnyök reményében hatalmas károkat okozó lecsapolási munkálatok nem hozták meg a várt eredményt, és csak idő kérdése volt, mikor kerekedik felül a józan ész.

A helyreállítási tervek elkészülte után, 1981-ben kezdődött meg a Balaton régi öblének újbóli elárasztása. Az ismét megjelenő nyílt vízen algák, a növényzettel borított területen pedig mocsári növények és a víz alatti szárakra telepedő élőlények dolgozzák fel a tápanyagot, így annak jelentős része nem juthat már el a Balatonba. Pénzügyi okból a terv két lépésben valósult meg, a hídvégi rendszert 1987-ben fejezték be, a Sármellékre vezető út jobb oldalán pedig még mindig tart a feltöltés. Az első fázis jótékony hatása máris látható a Keszthelyi-öbölben, a második tó elkészülte után szinte teljesen kiszűrt, terhelésmentes víz juthat a Balatonba.

A hatóságok azonnal környezetvédelmi területnek nyilvánították az újonnan kialakult mocsaras tájegységet, szigorú szabályokat vezettek be. A Kányavári-sziget bejáratánál belépőjegyet szedtek az odalátogatóktól, és a parkoló használatát is megfizettették. A partra csak gyalog lehetett lemenni, és mivel semmilyen ipari halasításra nem került sor, horgászt sem láttunk nagyon a parton. Akiket meg ott találtunk, azok is inkább csak pihenni mentek a vízre, a hűvösbe húzódva heverésztek, nem nagyon ügyeltek a mozdulatlanul fityegő kapásjelző karikáikra. Halat is csak néhányat láttunk, főleg tenyeres vörös szárnyú keszeget, dévérkéket meg egy szép sügért.

Tisztában vagyok vele, hogy az igazi horgász, ha szép nagy vizet lát, főleg ha az csalogatóan tiszta is, rögtön horgászni akar benne, persze a zsákmány a konyhában végezné. A Kis-Balatonon sporttársaimnak be kell érniük a felejthetetlenül szép táj látványával, amelyet a kis unokám által „felfedezett” és a messzelátóval közelre hozott számtalan énekesmadár füttye színez.

 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..