Pedig akkor még nem is láttam az archaikus, kőalapra fából épített házakat, nem „hallottam” a csendet, nem érzékeltem a háborítatlan nyugalmat. Mintha megállt volna az idő! 

A falutábla után máris a fehér, masszív, de nem túl magas kerítéssel övezett főúri lak elé érkeztünk. A ház, melyben Károly minden évben eltölt néhány napot, az udvar mélyén húzódik. Mert nem legenda, időnként valóban Zalánpatakon pihen, és ilyenkor a helybeliekkel is találkozik, pikniken vesz részt. A vásárlást a falualapító Kálnoky család leszármazottjának, gróf Kálnoky Tibornak a közbenjárásával ejtette meg.

Az uralkodó háza

Most sajnos nem tudtunk bemenni, de Sarány István csíkszeredai újságíró kollégánk nemrégiben egy médiás találkozó keretében járt ott, és fotókat is készített. Ha valaki esetleg azt gondolná, hogy a királyi szállás egy kastély vagy valamiféle luxuslakosztály, akkor nézze meg a mellékelt fényképet. Ja, és akit érdekel, a birtokon lévő épületek, közöttük az uralkodó háza is, egész évben panzióként működnek, és nyitva állnak a turisták előtt. Vagyis ki lehet bérelni őket. Persze, nem akkor, amikor a koronás fő is ott tartózkodik.

Tovább haladva megcsodáltuk az 1863-ban Kisboldogasszony tiszteletére épült római katolikus templomot, annak kertjében az 1888-ban ültetett két gesztenyefát és Detki Sándor népi fafaragó csodálatos alkotását, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára felállított összetartozás emlékművét.

Azon nem is csodálkoztunk, hogy az út két oldalán egymással szemben lévő kis vegyesboltoknál angol nyelven is feltüntették a tudnivalókat, például azt, ha nincs ott senki, akkor csengetni kell.

Összetartozásunk emlékműve

A kanyargós, szűk utcán elérkeztünk a 2016-ban megnyitott falumúzeumhoz. Alapítója, Préda Barna zalánpataki helytörténész, aki hosszú éveken keresztül kutatta a település történetét és gyűjtötte annak tárgyi emlékeit, nincs odahaza, de édesanyja szívélyesen fogad bennünket. Elmondja, az 1894-ben épült ház, melyben a helytörténeti gyűjtemény található, a családjuk tulajdona. Gondolkoztak rajta, hogy lebontják, mert már omladozott, de a fia ötlete volt, hogy javítsák meg, mert úgyis kell egy hely, ahol a kisgyermek kora óta gyűjtött tárgyakat tárolhatja. Aztán egyik elgondolásból jött a másik, és a ház nemcsak raktár lett, hanem látogatható múzeum is.

De mielőtt bemutatnánk, szóljunk néhány szót a faluról is, melynek nem szokványos a története.      

1692-ben kelt az az oklevél, amelyben Kálnoky Sámuel háromszéki főkirálybíró megengedte a hozzá folyamodó embereknek, hogy az Egyedmezeje nevű területen található üveghuta (üveggyár) mellé letelepedhessenek, és falut létesítsenek maguknak. Az üvegcsűr működtetéséhez Kálnoky Sámuel német, román és magyar mesterembereket hozatott Zalánpatakra, akik oly magas szinten űzték az üveggyártás tudományát, hogy itt készültek egyebek között a brassói Fekete-templom és a kolozsvári Szent Mihály-templom vitrázsai is. 1860-ban azonban a huta bezárta kapuit. A lakosok egy része elköltözött, mások viszont ott maradtak, gazdálkodni kezdtek, ami nem volt könnyű, hiszen minden kis területet az erdőtől kellett elhódítani. Mint vendéglátónk mondja, már csak a leszármazottak neve árulkodik arról, hogy az őseik más nemzethez tartoztak, ma mindenki székely magyarnak vallja magát. Egyébként az állandó lakosok száma száznál kevesebb.

Préda Barna hivatásának érezte, hogy megismertesse az érdeklődőkkel a település múltját és értékeit, ezért több könyvet is írt. Az egyik Az én falum, Zalánpatak című falumonográfia, mely Károly király támogatásával — aki kétszer ellátogatott a falumúzeumba — jelent meg angol nyelven is. Az Azok a zalánpataki legények — Zalánpataki történetek című kötet 2018-ban, a Harci zajban — Zalánpataki hősök albuma 2022-ben, Az üvegfúvók unokái — Zalánpataki ősök albuma pedig 2024-ben látott napvilágot.  

A kiállított anyag a kezdetektől egészen a XX. század közepéig mutatja be a település múltját. A tárlaton megtalálható a néhai Karácsony Zoltán által összegyűjtött hutaüveg-gyűjtemény, melynek darabjait az utódai adták át a múzeumnak. Természetesen azok az eszközök és berendezések is megtekinthetőek, amelyeket egykor a zalánpataki emberek használtak, emellett okmányokat, régi fényképeket, katonai emlékeket, szőtteseket is láthatunk. Jómagam a pityókaprésre csodálkoztam rá. A szóösszetétel egyik eleme sem ismeretlen számomra, azt viszont nem értettem, hogy a fából készült szerkezet milyen célt szolgált. Mint kiderült, ezzel nyomták szét a főtt krumplit, és van, ahol még ma is használják, főleg kenyérsütéskor.