Tisza, strand, móló, Békavár étterem, kávé. Így indult a csütörtök reggel, a nádtetős napernyők egyike alatt. A bátrabbak már kora délelőtt csobbantak a folyó vizében, mások a 10 órai nyitásra vártak a part melletti termálmedencés, csúszdás komplexumban. A játszótéren gyerekek örültek az újabb igazi, kánikulás-fagyis-nyaralós napnak. A kempingben Raffai Beátáékra lettem figyelmes, a sátrak között rögtönzött konyha-társalgó hosszú asztalát ugyanis rengeteg gyerek vette körül. Mint kiderült, öt helybeli család tölt lent a folyónál minden évben egy bő hónapot.

— Tollasozunk, kártyázunk, úszunk, főzünk, csoda jókat mosogatunk, vizet hordunk, tüzet gyújtunk, horgászunk, bújócskázunk esténként — sorolja nevetve. — Felkészültek vagyunk, van itt frizsider, sütők, nagyon sok hosszabbító, elosztó. Megszabjuk, mikor melyik felnőtt vigyáz a gyerekekre, ki melyik nap főz mindannyiunkra, így sokkal egyszerűbb. Ha esik az eső, hazamegyünk, aztán visszajövünk.

— Szeretem, hogy sokan vagyunk itt, lemegyünk úszni a folyóhoz, szeretek úszni a Tiszában, sátorban aludni. Vicceket mesélünk egymásnak! — mondja Lévai Erik, aki időnként egy-két napos vendég Beátáéknál.

— Nagyon jó itt, lent a Tiszán, sokat játszunk, mesélünk, találós kérdésezünk, filmet nézünk, rengeteget úszunk, most a folyóból jöttünk — ezt már Bödő Kata, a lányok „szóvivője” osztja meg velünk. — Én legszívesebben egész nyáron itt lennék!

Gömöri József, a kemping karbantartója elmondta, a komplexum fenntartója az önkormányzat, és közösségi térként funkcionál. Van egy ingyenes része, ahol a családok eltölthetnek egy napot főzéssel, kikapcsolódással.

— A kempingünk körülbelül 70 százaléka telített, még több mint 100 embert tudnánk fogadni. A nagy pecások már a május eleji tábornyitáskor itt vannak, egészen a szeptember 15-ei zárásig. Gyönyörű mosdóink, tusolóink vannak, egy közös konyha, ezeket naponta többször takarítjuk, a szúnyogokat pedig kétszer irtjuk. Vendégeink helyből, Adáról, Kúláról, Zentáról érkeznek, vannak köztük újvidékiek is, ma pedig Belgrádból jött egy házaspár. Magyarországiak és lengyel világjárók is sűrűn megállnak itt néhány napra. Sátrat, kempingkocsit mindenki magának hoz, bérelni egyelőre nem lehet, ám bízom benne, hogy ez is megoldódik az elkövetkező években.

— Hál’ istennek sok a kanizsai, ez idáig a szabadkaiak domináltak — veszi át a szót Lackó Róbert, a helyi közösség tanácselnöke. Az utóbbi években ő foglalkozik a Tisza-part és a kemping fejlesztésével. — Lényeges, hogy közel van a Tisza, ahol két nagy móló várja a strandolókat, egy felújított a kempingeseket, egy teljesen új pedig a homokos nagystrandon van. Az idén egy új parkolót építettünk ki, a kempingtábor tövében. A medence közelében új padokat, napernyőket helyeztünk ki, frissen térköveztünk. Az idén már széles kínálatunk van lángosból, palacsintából, főtt kukoricából, pizzaszeletekből. A Békavár étterem pedig a nagystrandon látja el enni-innivalóval a nyaralókat. Szeretnénk helyi termelőket meghívni, gondoskodva a friss zöldségről, gyümölcsről vendégeinknek, betonkarikákból tűzfészkeket építünk ki, terveink között szerepel egy hétvégi diszkó kialakítása a fiatalok számára. Jövőre bérelhető bungalókat is szeretnénk létrehozni, illetve további külső zuhanyzókat. Bővítjük a kamerarendszert is, bár a közbiztonsággal soha nem volt baj. Szeretnénk egy állandó színpadot is a közeljövőben.

S hogy mennyi az annyi? Beátáék eddig egy sátorral 3500 dinárból megúszták a nyaralást, legalábbis ami a szálláshelyet illeti. A sátor- napi 120, a kempingkocsihely pedig 250 dinárba kerül, árammal együtt. A máshonnan érkező nagykorúak emellett fejenként napi 120 dináros illetéket fizetnek.

Magyarkanizsa után irány Zenta, a Halászcsárda víkendtelep. A régi, Józsi bácsiféle étterem bezárt, a másik csárdában asztalfoglalással lehet ebédelni. Verbászi, bajsai, topolyai, nagykikindai, szabadkai rendszámtáblájú autók parkolnak, a nyaralóházak tulajdonosai. Sok az üres vagy éppen lerobbant épület, ám kiadó házat itt nem találunk. Ha valaki itt nyaralna, azt tudnám mondani, sátrat fel, van itt egy zöld terület, egy közös tusoló, WC, szépen rendezett strand, röplabdapálya — fogalmaz Vörös Attila, a Tiszakedvelők Polgári Egyesület alelnöke. 2008-ban a folyó és a part tisztításával kezdték a munkásságukat, képzéseket szerveztek, majd 2010-ben merült fel a sétahajóztatás gondolata.

— Csak két hajó foglalkozott a nyaralók hajóztatásával a Tisza zentai szakaszán. Mi magunk építgettük, éveken át, ahogyan a támogatás befolyt. Most már egyfajta úszó nappaliként működik, konferenciákat, legénybúcsúkat is szervezünk, kirándulást a közeli szigetre vagy akár Magyarkanizsára, Adára, igény szerint. Az idei év sajnos nekünk is betett, egyelőre egyetlen foglalásunk sincs. Egy kétórás sétahajókázás 4000 dinárba kerül. Ez egy stabil felépítésű vízi jármű, simán fel lehet rá lépni, a hullámok sem „hintáztatják”, így tengeribetegségtől sem kell félni. A Tisza egy nagyon halk folyó, hosszú, csendes, ide az emberek pihenni jönnek. A mindennapok rohanása, a stressz megszűnik. Ha az ember elhallgat öt perce, meghallja a madarak csicsergését, a légyzümmögést, a tücsökhangot. Néhány száz méterre a víkendteleptől még jobban! Én mindenhol szeretek a Tiszán, vannak helyek, ahol fürödni is lehet, mert ott másképp fodrozódik, sima, feszített víztükrű. A Szanád feletti sziget igazán látványos, teknősök, őzek, vaddisznók fordulnak ott meg.

Persze nem hagytuk ki a Zentát és Csókát összekötő hídtól balra eső, vadregényes Tisza-strandot sem, ahol jókat lubickolt két kissrác, több kisgyermekes család meg egy nyugdíjas hölgy, aztán a központban a szökőkutat, illetve a Pčelica fagyizót is meglátogattuk.

Adán is a kempingezési lehetőséget kínáló, szép Tisza-partra készültünk, aztán menet közben változott a terv. Aznap nyitott ki ugyanis a koronavírus-járvány miatti kéthetes kényszerszünet után a kisváros közismert üdülőközpontja. A medence bejáratánál lázat mértek, kezet fertőtlenítettünk, akárcsak az összes érkező, aztán Vastag Oszkár jegyellenőrrel beszélgettünk egy jó kávé mellett.

— A biztonsági intézkedések miatt legfeljebb 1200 vendéget engedhetünk be egyidejűleg, de ahhoz képest, hogy hétköznap van, máris nagy az érdeklődés. Három medencénk van, egy olimpiai, egy gyermek- meg egy úgynevezett nyugdíjasmedence. A bátrabbakat kamikazecsúszda várja. A napijegy a felnőtteknek 330 dinárba kerül, a gyerekeknek 250-be, a nyugdíjasoknak pedig 200 dinárba 17 órától zárásig, azaz 20 óráig. Étterem, lángos- és palacsintasütödék, fagyizók, kisebb vendéglők várják az éhes vendégeket.

Mi is éhesek voltunk már kora délután, ám egy hatalmas sajtos-tejfölös lángossal a kezünkben már sokkal jobb kedvvel álltunk meg az óriási sakktábla mellett, kíváncsiságból megemeltem a huszárt, hát bizony, kellett az erő! Véletlenül egy sakkpartiba nyúltam bele, Emina és Anna szórakozott, szemmel láthatóan nagyon jól. A lányok elmondták, gyakori vendégek itt is, és a Tisza partján is, vagyis az adai tengeren, ahogy a helyiek nevezik, ott még sárcsatázni is szoktak. Nagyon rossz volt, hogy két hétig zárva tartott az Adica — panaszolták. A csúszdázást imádják, és nagyon finom itt a sült krumpli meg a lángos! — lelkendeztek, mi pedig helyeslően bólogattunk.

Mindhárom helyszín kulturális tartalmakat is kínál, érdemes hát útra kelni, és a Tisza mentén nyaralni.

Még több kép!▼