![Kincsek a múltból](https://hetnap.rs/files/articles/8/6/5/43865/_thumb/43865-konyv3-home_jpg.jpg )
Régi arcokat, történeteket őriznek a fiókok mélyén lapuló, sárguló, családi fotóalbumok. A legtöbb helyen drága kincsként óvják ezeket, de az is előfordul, hogy szemétbe kerülnek. Fénnyel írt Kanizsa címmel immár a második kötete jelent meg annak a fotóalbumnak Magyarkanizsán, amelynek szerzői – Bari Attila, Domonkos Ádám, Fejős Sándor, Forró Lajos, Klamár Zoltán, Pósa Mária – nemcsak azt kutatják, hogy kik láthatóak a régi képeken, hanem a fotók történetét is igyekeznek feltárni. A könyvet nemrégiben a magyarkanizsai könyvtárban mutatták be.
A szerzőcsapatból Forró Lajos történész elmondta, a Délvidék Kutatóközpont fontos küldetése, hogy megőrizze és tovább vigye Délvidék szellemi örökségét.
–Erre rendkívül alkalmasak a fotók, hiszen nagyon sokat mondanak, sok mindenről árulkodnak, a divattól kezdve egészen a háborús helyzetig. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeknek a fotóknak életet adjunk azzal, hogy megnézzük, kit vagy mit ábrázol, mi történt a rajta látható személlyel, hiszen innentől kezdve élnek ezek a képek. Nyilván több oka van annak, hogy ilyen képeskönyvek jelennek meg. Egyrészt üzeneteket átadni a legkönnyebb egy-egy jól irányzott képaláírással, aminek megvan a szakmai háttere is. A kiadványban a képek mellett tanulmányok is szerepelnek, amelyek segítik ennek a kornak a megértését.
Sokan őrzik ezt a hagyományt az által, hogy a képek hátulján feltüntetik, kit ábrázol a fotó, mit tudnak az adott személyről vagy éppen egy épületről.
–Ahogy elkezdtük ezt a kutatást, egyre többen jelentkeztek, hozták el a képeiket hozzánk, és ajánlották fel a gyűjtemény, illetve a kötetek számára. Nagyon sokan megőrzik a történeteket, és nem is adják ki szívesen ezeket a képeket. Ezért mi is csak elkérjük azokat, digitalizáljuk majd visszaadjuk, hiszen ezek kincsek valaki számára – magyarázta Forró Lajos, aki a munkafolyamatról is beszámolt.
–Egy-egy ilyen kötetbe körülbelül 100 kép kerül bele. Ez mindig úgy történik, hogy kiválasztjuk az adott kort, és elkezdjük gyűjteni a képeket. Később elemezzük őket, hogy például ne csak esküvői képek legyenek, ne csak egyfajta tematikájú fotók szerepeljenek a könyvben. Majd mi szerkesztők kiosztjuk egymás között a képeket. Megvan mindannyiunknak a szakterülete. A fürdővel kapcsolatos képek Fejős Sanyihoz kerülnek, az Orommal foglalkozók pedig Marika nénihez. A kutatómunka során régi újságokból, könyvekből tárjuk fel a képen szereplő személyeket. A hozzátartozók sokat tudnak segíteni a történeteikkel, és így alakul ki végül egy-egy képnek az aláírása.
Forró Lajos elárulta, már készül a következő kötet is.
–Azt még nem döntöttük el, hogy 1941-től pontosan hol fejezzük majd be a következő kötetbe kerülő képeket. Eredetileg azt terveztük, hogy az 1945-ös évvel zárjuk, de ezt még meglátjuk. Ez mind attól függ, hogy mennyi képet tudunk összegyűjteni.
Tehát egy-két kötet még biztos az olvasók kezébe kerül majd a jövőben. Főleg, ha továbbra is ekkora érdeklődés lesz-e a könyv iránt, illetve, ha ilyen segítőkészek lesznek az emberek.
Forrás: Magyarkanizsa önkormányzatának sajtószolgálata
Fényképezte: Puskás Károly