Kosztolányi Dezső Édes Annáját mutatta be a szabadkai Népszínház Magyar Társulata
A Tanácsköztársaság utolsó napjaiban járunk, feszült a politika, a miliő és feszült a ház is, melybe Édes Anna cselédként érkezik a Vizy házaspárt szolgálni. A társadalmi feszélyezettség a feloldódás lehetőségét keresi, amit azonban még nem nehezít a felelősség súlya. Az őrület lassan mutatja meg magát, jóllehet jelen van az első percektől kezdve.
A történetmesélés izgalmas formát ölt; a kimondott szavakon kívül a szereplők gondolatait is — önmaguk vagy a másik által tolmácsolva — halljuk. Így kapunk róluk háromdimenziós képet, hiszen nemcsak az hangzik el, amit mondanak, hanem az is, ami közben az agyukon átfut, sőt, amit valaki más eközben vél róluk. Ebben a történetben senki nem azt mondja, amit gondol.
| Október 22-én mutatta be a 2015/16-os színházi évadának első, Édes Anna című darabját a szabadkai Népszínház Magyar Társulata. Kosztolányi Dezső regényét Gyarmati Kata dramaturgiájában Czajlik József m. v. rendezte. A szereposztásban G. Erdélyi Hermina, Vicei Natália, Csernik Árpád, Mezei Zoltán, Szilágyi Nándor, Szirácki Katalin, Pálfi Ervin és Pámer Csilla volt látható. A díszlet- és jelmezterv Gadus Erika m. v. munkája, a zenét Lakatos Róbert m. v. szerezte. A konzultáns Forgács Miklós, a rendezőasszisztens, súgó/ügyelő pedig Bíró Tímea volt. |
A fejekben összetett érzések, gondolatfüzérek, sorsok, tragédiák bogozódnak ki, ám az ajkakat csak fagyos tőmondatok hagyják el. Magyarázat nélküliek a tettek is, mintha párhuzamosan mindig két valóság létezne; egy olyan, amilyet az emberek magukról vagy a másikról mutatnak, és egy belső, melyben mindenkinek megvan az elmélete az önigazolásra.
Itt mindenkinek kényelmes az áldozat szerepében tetszelegni, ezeknek az embereknek a legfőbb hibájuk azonban mégiscsak az, hogy a konformizmus oltárán való önfeláldozásukban hátat fordítanak saját maguknak. Arról a konformizmusról beszélünk, amely az urak és a cselédség közé éket — e két társadalmi réteg közötti kibékíthetetlen ellentétet — üt. Ez az ellentét nyújt (vélt) alapot a polgárságnak arra, hogy szinte más fajként kezelje ezeket a szerencsétlen embereket, akiknek még a viselkedésére, szokásaira is a társadalmi szerepükben keresi a magyarázatot, véletlenül sem alkalmazva rájuk ugyanazt az emberi mércét, amellyel önmaga hibáit magyarázza.
Az összezavarodottság Annánál a reményből indul, és egyszer csak átcsap a kiábrándulás, az elhagyottság, a kihasználtság, a szégyen, a megcsúfoltság érzésébe, azután az óvatosság által ismét a bizalom irányába törekedne, de elbizonytalanodik, és végül szilánkjaira törik. Ez a zavarodottság, illetve az alig láthatóan kibomló következményeinek sora vezet végül az őrülethez is, miután a szövevényes érzelmi játék — melynek alárendeltje egyértelműen a cseléd — szégyentelen játszmázásba és végzetes elégtételbe torkollik.
Az Édes Annában a cselekmény túlmagyarázása nélkül, pusztán a helyzet megteremtésével, illetve a hangulatok érzékeltetésével az a nagy feladat hárul a nézőre, hogy továbbvigye, befejezze a rendező gondolatait. Rajta áll a vád és az ítélethozatal is. Ez a dráma a ki nem mondott, meg nem mutatott momentumok érzékeltetésében használta mesterien az eszközeit, akárcsak a forrásszöveg, melyből így valóban hiteles adaptáció születhetett.
Molnár Edvárd felvételei
Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág
