home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Ki volt az a Tristram Shandy? Avagy: fontos ez egyáltalán?
Szerda Zsófi
2019.06.17.
LXXIV. évf. 24. szám
Ki volt az a Tristram Shandy? Avagy: fontos ez egyáltalán?

Szóval Tristram Shandy. A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának negyedik bemutatója.

Amikor az ember egy Hamletet vagy egy Antigonét néz a színházban, azonnal záporoznak a kommentárok a szájából, hogy nem erre számított, vagy hogy sokkal jobb volt, mint az eredeti, és hasonlók. Van egy mindenki által jól ismert viszonyítási alap, történet, karakterek, behatárolható korszak. A Tristram Shandy esetében azonban nincs. S én sem vagyok az a stréber újságíró (sajnos), hogy rögtön elrohanjak a könyvtárba, elolvassam a művet, hogy még mielőtt beülök az előadásra, tudjam, miről is szól.


Kovács Attila felvételei

De valahogy így voltak ezzel a színészek és a rendező is. Hogyan? Ők sem olvasták a könyvet? Képzeljék, nem! Na jó, a rendező, Mirko Radonjić valószínűleg igen, de ha lehet hinni a színészeknek, akik a színpadról közlik ezt velünk, ők biz nem olvasták Laurence Sterne kultikus regényét. Ennek hallatán mintha mindenki fellélegezne, hogy nem csak az ő kulturális alapismereteiből hiányzik ez a könyv. Ekkor derül ki, hogy valószínűleg nem is most fogjuk teljes egészében megismerni. Azt pedig, hogy ezért kár-e, vagy sem, csak akkor tudjuk meg, ha elolvassuk a könyvet. Hm. Jó kis csapda. Laurence Sterne egyébként egy angol író, lelkész volt. Írt prédikációkat, emlékiratokat, és részt vett a politikai életben is. Legismertebb műve a már említett Tristram Shandy úr élete és gondolatai (1759—1767, kilenc kötetben, fordította Határ Győző). S ennyi legyen is elég róla.

Az előadás nyomokban követi a könyv történetét… Azaz dehogy követi… Vagyis egy picit biztosan… Beszélnek ugyan a karakterekről, ám leginkább csak úgy röviden, sűrítve a lényeget, kiemelve egyik-másik buta tulajdonságukat. Csak azt használják, ami valamilyen oknál fogva személyesen nekik, a színészeknek is fontos. Lehet, hogy csak egy tulajdonságot, lehet, hogy csak egy gondolatot vagy egy eseményt. Az előadás nagy részében tehát bátran NEM nyúltak a szöveghez, és bátran írták bele saját Tristramjeiket. A színészek mellett az ügyelőnek és a feliratozónak is fontos szerep jut, aktív résztvevői a történéseknek. (A feliratozóval például átpörgettetik a lényegtelen, unalmas jelenetek feliratát.) A színészek pedig már az elején közlik velünk, nézőkkel, hogy mi is nyugodtan mozogjunk, keljünk fel, sétáljunk, ha unjuk magunkat, vagy elgémberedtek a tagjaink, közbe is vághatunk, fotózhatunk, használhatjuk a telefonunkat, tehát mindent szabad. Jelezzük, ha valami nem tetszik, hogy végre már azt nézhessük a színházban, amit szeretnénk.

A könyv fő karakterei tehát meg vannak jelenítve, ám egy picit mind kifordítva. G. Erdélyi Hermina például saját szüléstörténetét meséli el, amikor arról kellene szólnia a jelenetnek, hogyan is jött világra Tristram. Szilágyi Nándor pedig — akit a második felvonás végéig nem is látunk a színen — bejön, s elmeséli az életét. A sajátját. Temerinestül, színházastul, mindenestül. Végül pedig megállapítják, hogy hiába mondta Sterne, hogy egy élet nem elmesélhető x percben. Lehet, hogy egy londoninak nem, de nekünk itt, Szabadkán ez is megy — hangzik el végszóként.

A színészek a darabon belül egymást is szívatják, olyan, mintha versenyeznének, a következő pillanatban pedig mintha nem is volna fontos számukra az egész. S ez mindig működik. A néző szereti azt látni, ahogy a színészek egymást szurkálják. Hogy miért, nem tudom. Izgalmas ez a kettőssége a darabnak. Ha néhány szóban kellene összefoglalnom, milyen is az előadás, ezt mondanám: szórakoztató, meglepő, őszinte, megható, groteszk, bulis, összekacsintós, telis-tele jó színészi alakítással. Egy jó színházi élmény.

Az előadásban Baráth Attila, G. Erdélyi Hermina, Hajdú Tamás, Pálfi Ervin, Ralbovszki Csaba és Szilágyi Nándor játszik. Díszletterv és fényterv: Mirko Radonjić, dramaturg: Gyarmati Kata, jelmeztervező: Lina Leković. A zenét Pálfi Ervin szerezte, a díszletet Takács Tibor — Faki dolgozta ki. Rendezőasszisztens, súgó, ügyelő: Kocsis Valéria.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..