A megjelentek kíváncsian és ámulattal nézték végig a gyöngyből készült csodákat. Nekem is az jutott eszembe, mennyire ügyes lehet az, aki ilyen szép ékszereket tud alkotni. A programról elsőként Tóth Jolán mesélt.

– Október végén kezdtük el a munkát, melyben tízen vettünk részt. Ezúttal a gyöngyfűzést választottuk. Heti rendszereséggel jöttünk össze az Egység Művelődési Egyesület termében. Adódtak nehézségek, de közösen leküzdöttük őket. Én általában előre letöltöttem a sémákat, szétosztottam a rajzokat és a kellékeket, így amikor megérkeztünk, mindjárt a munkára tudtunk összpontosítani. Egyszerűbb volt, s időt spóroltunk. Nagyon ügyesen haladtunk, ezért idejében készen is lettünk, a program feltétele ugyanis, hogy május 30-áig meglegyen a kiállítás. Utána mindenki megtarthatja a saját készítményeit. Ez a csoport volt a negyedik, melynek a vezetője voltam. Úgy gondoltam, a következőt már nem vállalom, mert felelősségteljes munka, de a többiek rábeszéltek, hogy még egy alkalmat vállaljunk be. Úgyhogy eddig úgy áll, folytatjuk a szakkörözést.

Tóth Jolán (jobbról) és a Viola kézimunkacsoport tagjai 

Arra a kérdésemre, mi lesz a sorsuk a szép alkotásoknak, azt a választ kaptam, hogy Jolán természetesen a családtagjait fogja megörvendeztetni velük.

Tóth Ramóna, az Egység Művelődési Egyesület elnöke is belevágott a szakkörözésbe.

– Szerintem jó ötlet volt a gyöngyfűzést választani, mert ez a fiatalokhoz is közel áll. Ennek köszönhetően öt új tag is társult a kézimunkázókhoz. Szerdánként találkoztunk, húsz alkalommal. 18 és 21 óra között voltunk ott, de ezután sokszor otthon is folytattam a munkát, s akár hajnalig is gyöngyöztem, mert annyira belefeledkeztem. Nagyon összekovácsolódott a csapat. Nyakláncot, medálokat, fülbevalót, karkötőt, kokárdát, gyűrűt fűztünk. A csoportból valakinek valami könnyebben ment, valami nehezebben, de segítettük egymást. Én nagyon örülök, hogy megtanultam olvasni a sablont, hogy milyen méretű, alakú gyöngy szükséges a kiválasztott alkotáshoz. A hurkatechnikával készült karkötő nagyon sokunk tetszését elnyerte. Ilyeneket fogok készíteni majd a jövőben is, mert már megrendeléseim is vannak. Amint Magyarországra lesz utam, megvásárolom a szükséges alapanyagokat, a színes gyöngyöket. Különben már alig várom, hogy a kiállítás után viselhessem a saját kezemmel készített ékszereket. A március 15-ei koszorúzáskor büszkén hordom majd a nemzeti színű gyűrűt, kokárdát. Nekem egyébként nincs nagy türelmem, s ez a foglalkozás arra is jó volt, hogy ezt leküzdjem, javítsak ezen a rossz szokásomon. Már alig várom, hogy kezdődjön a következő Szakkör.

Látogatók a kiállításon

Galcsik Eszter másodszor vett részt a kézimunkázókkal ebben a projektumban.

– Nem régóta vagyok tagja a csoportnak. Tavaly varrtunk, kötöttünk, az idén gyöngyöket fűztünk. Ezzel gyorsabban haladtunk, és sok mindent készítettünk. Nekem a gombok és a gyűrűk tetszettek a legjobban. Ezek csak próbamunkák, biztosan vannak hibák, de nekem akkor is mindig nagyon kedvesek lesznek, mert egyedül készítettem őket, bennük van a két kezem munkája. Nagyon szép, mutatós dolgokat lehet gyöngyből fűzni. Tervezem, hogy a nyáron az unokáimnak is készítek karkötőt és nyakláncot.

Azt is megtudtam a hölgyektől, hogy a gyöngyök színét nem ők válogatták, hanem a mintát kellett mindenkinek követnie. Az volt a lényeg, hogy elsajátítsák a technikát. Voltak olyan darabok, amelyekben a hagyomány és a kézművesség találkozott a régi magyar motívumok újragondolásával. Az elkészült munkák az ünnepi és a hétköznapi viselethez egyaránt illenek. Kézzel készítve, szívvel fűzve – az apró gyöngyökből minden alkalommal egyedi alkotások születtek, és ezt a folyamatot mosolygós varázslatként élték meg.

Az apró gyöngyökhöz sok türelem kell

A gyöngyfűzés annyira megtetszett a csoport tagjainak, hogy eldöntötték, ha lehet, a következő alkalommal a haladó gyöngyfűzést választanák. Többen azt is megjegyezték, hogy később majd a bútorfestést is szívesen kipróbálnák, megtanulnák.

A kiállítást hirdető Facebook-bejegyzésben azt olvashatjuk, hogy minden egyes darab mögött rengeteg szeretet, türelem és kreativitás rejlik, valamint a közös munka, a tanulás és a nevetések emlékei is ott csillognak bennük. Ha belegondolunk, mindkettő, a kreativitás és a türelem is nagyon lényeges az ember életében. Sajnos, ahogy idősödünk, úgy kezdjük ezeket elveszíteni… De van rá ellenszer, például a kézimunkázás.

A kiállítást az érdeklődők június 4-éig tekinthetik meg a nagykikindai Egység Művelődési Egyesületben, a Dositej utca 38. alatt. Ajánlom mindenkinek, mert érdemes bepillantani a gyöngyök csodálatos és varázslatos világába.

Nagy odafigyeléssel dolgoznak a hölgyek

Piros, fehér és zöld színekből készül a gyűrű (a szerző és az Egység Művelődési Egyesület Facebook-oldalának felvételei)