Halász Albert
Te város III.

Röhögve tör föl bennem
höhörészve az a föstmény
a sötét volt-e oly sötét akkor
vagy a képet befedte a korom

éjszaka a városban az utcán
tántorog jókedvűen a sötétben
legalábbis a kép így mutatja
megannyi jámbor polgár -- s mulat

ja függve sokáig a falon
pipafüstöt öltött a képmás
biza sok vendég s mindenki más
előtt pirulna ily gúnya nélkül

ültek alattad te város képe elegen
kocsmádban ürítették poharukat
sokan bóklásztak azóta sötétben
és a föstmény? pokolban? mennyben?

száz év is csak pörge lepke merevítve
mindig egyforma mindig más
nézzük benne magunk majd kihullunk
ki tudja már hol vagyunk

- A szerző fotója

Lendván, a Bánffy-napok idei rendezvénye a szlovéniai magyar irodalom és könyvkiadás fél évszázados jubileumának jegyében telt. Az ötven év mindenképpen dicséretes -- hallottuk az összejövetelen, hiszen az évszám mögött legalább száz kiadott könyv van -- a szépirodalom mellett irodalomtörténeti és történelmi, helytörténeti, néprajzi monográfiák is --, de hozzá tartozik megannyi más kiadvány, évkönyv és a Muratáj folyóirat is. Az sem hagyható említés nélkül, hogy a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetnek a muravidéki magyar könyvek megjelentetése, az írótársadalom összefogása, valamint az írott szó propagálása terén elévülhetetlen érdemei vannak. A helybeli irodalmárok, könyvkiadók örömében osztoztak a Kárpát-medencéből összesereglett alkotótársaik is. Az ünnepi tanácskozáson vajdasági, kárpátaljai, felvidéki és magyarországi vendégek vettek részt.
A bevezető előadások után sokan beszéltek a kéznyújtásokról és kézfogásokról, az újra szövődő és kötődő szálakról, mert íme, összenő, egésszé válik, ami mindig is összetartozott. Vajdasági részről hangzott el, hogy ismét együtt lehetnének a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén, a magyarkanizsai írótáborban, de közös könyvek kiadásán is eltöprenghetnének. Nagyon jelentősek a kiadványok, amelyek lassan eljutnak a határon túli régiókba is, de fontos lenne, ha az iskolában is tanulnának a diákok a Kárpát-medencei magyar irodalomról. A Pannon Írók Társasága és a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet gondot visel a fiatalok megszólítására és bevonására az irodalmi megmozdulásokba. Ennek bizonyítására Ifjúsági Pannónia néven írótábort szervezett, amelynek a kiadványát a jelenlevők is kézhez kaphatták.
Többen hangsúlyozták, hogy az írókat éppen a kisebbségi lét és az elválasztottság hozta össze, mert az irodalom továbbra is a nemzeti megmaradás rendkívül fontos eszköze és megtartó ereje. Az írók, költők mellett a könyvkiadók is találtak közös témát, a terjesztési nehézségek ecsetelése mellett a megoldáskeresésre is gondot fordítottak.
A találkozó részeként az irodalmárok ellátogattak a muravidéki kétnyelvű általános és középiskolákba, megkoszorúzták Szunyogh Sándor irodalomszervező, a Tavaszvárás nemzedék költőjének sírját, majd egy régi kedvelt helyen, a Kancsal vendéglőben rögtönöztek irodalmi ''pohárköszöntőt”: az Alsólendva éjjel 1913 festmény alatt Halász Albert olvasta fel az egyik versét.
A város és a Lendva hegy ezúttal ködös, nyirkos arcát mutatta a zarándokoknak, Makovecz Imre gyönyörű kultúrpalotája, a Szent István szobor, a vár, a Szentháromság kápolna vastag, szürke paplanba burkolódzott. Egy-két színt és ízt mégis sikerült magunkkal hozni: a Cuk Borház orchideáinak rózsaszínét és fehérét, a szürkebarát és a sárga muskotályos zamatát, Bence Lajos új borának hűvösségét, amellyel hazautazásunk előtt valamennyien koccintottunk.